Sokszor bizonytalanul lépkedünk az életben, de Isten arra hív, hogy a labilis körülmények ellenére is tanuljunk meg bízni Benne – mert így tudunk lépéseket tenni előre. Bellovics Gábor jezsuita atya gondolatai a Neked szól! című műsorban hangzottak el.
„Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” (Mk. 1,2-8)
A pusztába belekiáltani bármit első hallásra értelmetlennek hangzik, hiszen nem hallja senki. Hányszor vagyunk ezzel így, hogy úgy érezzük, valamit mondunk, vagy legszívesebben kiáltanánk, hogy valaki meghallja, észrevegye, hogy mire van szükségünk – és nincs válasz. Hányszor vagyunk így, hogy valamit nagyon szeretnénk közölni és elvész a ködben.
„Egyengessétek az Úr útját!” – ez az, amit belekiált a pusztába ez a hang. A kapcsolataink, az útjaink egymás és az Isten felé, néha önmagunk felé is nem átláthatók. Szeretnénk, ha egyenesebbek, kiszámíthatóbbak lennének. Sokszor az életben csak bizonytalanul lépkedünk, mert sok minden fenyegetőnek, veszélyesnek tűnik, és szeretnénk, ha a lépéseink biztonságban lennének, erre vágyunk mindannyian.
Az adventi időszak arra hív bennünket, hogy találjunk egy olyan belső sorvezetőt, amely ezt a biztonságot meg tudja nekünk adni. A körülményeket számtalanszor nem tudjuk befolyásolni, de legyen egy belső erőnk, amely meg tudja mutatni, hogy valóban közöttünk van az Isten.
Isten szeretne egy belső biztonságot, békét adni nekünk, hogy amikor az életünkben épp rezeg a léc vagy kiszámíthatatlanok a körülmények, akkor is merjünk egy lépést előre tenni.
De valójában mi teremti meg ezt a belső biztonságot?
Sokszor az életünk egyik legnagyobb kihívása, hogy előrefelé éljük, de csak hátrafelé pillantva értjük meg.
Ezek a visszatekintések és a saját tapasztalataink, amikor sikerült bizalmat szavaznunk az Istennek vagy másoknak, és segítettek abban, hogy tudjunk egy lépést előrefelé tenni – ezek lesznek a tőkéje annak a bizalomnak, amely akár adventben is tud bennünk erősödni. Megérthetjük, hogy van értelme bízni, van értelme a labilis körülmények ellenére is tenni egy lépést előre, mert ez az egyetlen módja annak, hogy egyre több olyan tapasztalatra tegyünk szert, ami megerősít bennünket abban, hogy Isten szava nemcsak pusztába kiáltott szó.
hirdetés
