Advent központi témája a remény, hiszen a zsidó nép várta és remélte, hogy eljön a Messiás, aki megmenti őket. Ez az időszak arra hív minket, hogy utasítsuk el a nihilizmus modern filozófiáját, amely nem lát reményt sem ebben a világban, sem a következőben.
A választott nép várakozása és reménye Jézus Krisztus eljövetelében teljesedett be. Advent a remény időszaka. Sajnos a mai modern kultúra nem reménykedve tekint előre, erről 2007-ben XVI. Benedek pápa egy adventi homíliájában beszélt: „Szent Pál az Efezusiaknak írt levelében arra emlékezteti a híveket, hogy mielőtt elfogadták volna a Krisztusba vetett hitet, »nem volt reménységük, és Isten nélkül [voltak] a világban« (2,12). Ez találó leírásnak tűnik napjaink pogányságára: különösen a mai nihilizmushoz hasonlíthatjuk, amely megrozsdásítja a reményt az ember szívében, arra késztetve őt, hogy azt gondolja, benne és körülötte a semmi uralkodik: semmi a születés előtt és semmi a halál után.
Valójában, ha hiányzik Isten, hiányzik a remény is.
Istenbe és a túlvilágba vetett hit nélkül az életnek nincs értelme, és minden lapos, elveszíti “lényegét”. Mintha hiányozna a mélység dimenziója, és minden ellaposodna, megfosztódna szimbolikus domborzatától, “vetületétől” a puszta anyagisághoz képest.
Advent ezzel szemben a reményre ösztönöz minket. A reményre, hogy Jézus nemcsak, hogy majd egyszer eljön újra, hogy megmentsen minket, hanem már itt is van. Minden megszületett gyermek az Istenbe és az emberbe vetett bizalom jele, és a férfiak és nők által táplált, Isten örökkévalósága felé nyitott jövőbe vetett remény megerősítése. Isten válaszolt erre az emberi reményre, apró emberi lényként elrejtőzött az időben. Ahogy haladunk előre az adventi időszakban, őrizzük meg Istenbe vetett reményünket, bízva abban, hogy van valami a halál után, egy olyan valóság, amely tele van Isten szeretetével.”
A remény nem egyszerűen optimizmus. Néha azt gondoljuk, hogy a remény egy jobb jövőre való várakozást jelent. Nem, a remény valami más. Nem is csupán egy eszme, vagy érzés, hanem a jövőre kiterjesztett bizalom. Tehát, amikor reménykedsz, az azt jelenti, hogy bizalom van benned. Advent és karácsony a remény időszaka, de ez nem azt jelenti, hogy fájdalomtól mentes időszak lenne, vagy egy olyan periódus, amikor minden megoldódik, nincs semmi problémánk, csak boldogság vesz minket körül. Ebben az időben arra vagyunk hivatottak, hogy bízzunk Istenben, és engedjük, hogy a bizalmunk a jövőre is kiterjedjen.
“Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve.” (Mt 1,23) Jézus egyik megnevezése az Emmánuel, ami azt jelenti, hogy velünk van az Isten. Ez a megtestesülés, a testté lett Ige, amelyről Szent János evangéliumában azt mondja, hogy „láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Velünk lakott, velünk élt. Isten itt van, és ezek a karácsonyhoz vezető sorok azt üzenik, hogy Isten velünk van még a sötétségben, a fájdalomban is, akkor is, amikor a dolgok nem mennek jól számunkra. A megtört szívekben és az összetört életekben is, Isten jelen van. És én bízom ebben az Istenben. Ha a reményünk Istenben van, azzal azt mondjuk, hogy Istenem, bízom abban, hogy itt vagy. Bízom Benned, és bízom abban, hogy később is velem leszel az életemben.
A remény kapcsolat.
Ezért is nehéz azoknak az embereknek reménykedni, akiknek nincs kapcsolatuk Istennel. Nem csupán azért, mert nem hisznek abban, hogy létezik egy szerető Isten, hanem azért, mert nincs kapcsolatuk Vele. Keresztényként viszont karácsony ünnepén azt az igazságot, hitet ünnepled, hogy Isten maga eljött közénk, és lehet vele kapcsolatod, bízhatsz Benne, és tudod, hogy mindig melletted volt az életedben, most is itt van, és a jövőben is veled lesz. Ez a remény. Még ha idén adventben fájdalmak közepette vagy sötétségben is vagy, magányosnak érzed magad, akkor is lehet reménységed, ami a Jézusba vetett bizalmat jelenti.
Forrás: aleteia.org, youtube.com/@AscensionPresents
Fordította: Fekete Ági
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
