Te igennel vagy nemmel szavaznál, ha egy nyílt vitafórumon találnád magad, ahol a kérdés, hogy a férfi saját kérésére, orvosi segítséggel elvehesse az életét? Az Örkény Színház Isten című darabja ezt a korántsem egyszerű kérdést tárja elénk, és hív arra, hogy közös gondolkodás után mi magunk is véleményt alkossunk. Mivel a közbeszédben is újra fontos téma lett az eutanázia, kimondottan ajánlom a darab megtekintését.
Most, hogy Karsai Dániel alkotmányjogász ügye aktívan foglalkoztatja a magyar társadalmat, eszembe jutott egy színházi darab, amelyet nemrég láttam az Örkény Színházban, Isten címmel. Az előadás különleges formában tárja elénk az eutanázia kicsit sem egyszerű kérdéskörét, és igyekszik annak magyar vonatkozásait is bemutatni.
Ha valaki nem hallott Karsai Dániel ügyéről – bár ezt erősen kétlem –, annak egy kis háttérinfó: Dr. Karsai Dánielnél tavaly nyáron diagnosztizáltak ALS-t, amely a központi idegrendszer mozgásért, beszédért, nyelésért és légzésért felelős izmainak pusztulásával, idővel teljes bénulással és fulladással jár. A betegség kialakulásának pontos okai nem ismertek, így nem is gyógyítható. A most 46 éves alkotmányjogász a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán pereskedik azért, hogy maga dönthessen az élete végéről. Az aktív életvégi döntések ugyanis nem legálisak ma Magyarországon.
Amikor először meghallottam ezt a hírt, és olvastam az érintett alkotmányjogász posztját, egyből az Isten című előadás jutott eszembe.
Felkavaró és emlékezetes volt, az a fajta darab, amely után nem megy csak úgy tovább az élet,
hanem napokig megmaradnak a nézőben a jelenetek, a gondolatok.
Az Örkény Színház így ír róla: „Az eutanázia kérdése az ókor óta foglalkoztatja a közvéleményt. Szókratész, Platón és Seneca is támogatta, de az orvostudomány megalapítója, Hippokratész például ellenezte. A kérdés, van-e joga az embernek beavatkozni saját halálának folyamatába, ma is sok helyen heves vitákat vált ki.
Magyarországon jog szerint az aktív eutanázia minden formája tiltott és büntetendő: orvos nem segédkezhet tevőlegesen, aktív módon abban, hogy egy beteg véget vessen az életének. Az etikai kérdés ugyanakkor nyitva áll: segíthet-e egy orvos valakinek abban, hogy méltósággal fejezze be az életet?
Az előadásban egy hetvenkilenc éves, ötven év házasság után a feleségét elvesztő, de fizikailag és szellemileg tökéletesen ép férfi kér segítséget a háziorvosától ahhoz, hogy rendezett módon, legálisan fejezhesse be az életét. Az orvos vonakodik, ezért a férfi – ügyvédje segítségével – nyilvános vitát szervez, hogy orvosszakértők, jogászok és az egyház képviselőinek véleménye mentén döntsenek arról, teljesítheti-e, teljesítenie kell-e háziorvosának a férfi utolsó kívánságát.”
A darab nem klasszikus formában, egy történetet eljátszva jelenik meg, hanem egészen olyan, mintha mi is ott ülnénk a nyilvános vitán, egy valóságos történetet hallgatva. Épp ez adja a bevonódás alapját: egy percig sem hagyják, hogy a néző semleges perspektívát vegyen fel, és kívül maradjon a dilemmán.
Miután meghallgatjuk az ügyvéd, az orvosszakértő, az alkotmányjogász, a háziorvos és a pap véleményét, sor kerül arra, hogy a főszereplő férfi tárja elénk az érzéseit. Mondandója nagyon egyszerű: meg akar halni, de nem hagyják. A nagy különbség viszont a színház és a valóság között, hogy a darab főszereplője teljesen egészséges, viszont elveszítette a feleségét és nem akar élni nélküle, míg Karsai Dániel egy gyógyíthatatlan betegséggel küzd, amely idővel teljesen lebénítja a testét. A kérdés valahol mégis közös: van-e jogunk nekünk, embereknek dönteni a saját halálunk időpontjáról, vagy ez nem a mi hatáskörünk – függetlenül a körülményektől?
A darab címe is azt a kérdést veti fel: vajon az orvosok játszhatnak-e istent? Vagy az egyedüli jog, hogy mikor kezdődjön és fejeződjön be az életünk, egyedül a mindenható Istené?
A rendezés zsenialitását mutatja, hogy egyik irányba sem akarják befolyásolni a nézőt, inkább ellentétes véleményeket ütköztetnek. Sőt, megnyitják a teret a nézők véleményének is: a szünetben a hallottak alapján szavazhattunk, hogy támogatjuk-e, hogy a főszereplő férfi saját kérésére, orvosi segítséggel véget vethessen az életének – vagy ellenezzük.
Minden előadás végén elmondják a szavazatok eredményét, és a színház honlapján a korábbi eredményeket is láthatjuk. Ezek közül csak a legutóbbi előadásokét nézzük végig:
2023.május 31.
IGEN 192 szavazat 57,31%
NEM 143 szavazat 42,68%
2023. június 7.
IGEN 207 szavazat 59,31%
NEM 142 szavazat 40,69%
2023. június 11.
IGEN 208 szavazat 61%
NEM 133 szavazat 39%
2023. október 11.
IGEN 230 szavazat 65,3%
NEM 122 szavazat 34,7%
2023. október 12.
IGEN 213 szavazat 62%
NEM 130 szavazat 38%
Tehát láthatjuk, hogy minden esetben az igenek voltak többségben (hol nagyobb, hol kisebb arányban), vagyis azok, akik támogatnák az eutanáziát – bár nem tudhatjuk, hogy ez csak az adott történetre vonatkozik, vagy az igennel voksolók általánosan így gondolják, és a való életben is bevezetnék ennek a lehetőségét. Az is kérdés bennem, hogy vajon mennyire számít, hogy az adott színház közönsége milyen politikai nézetű, milyen értékrenddel bíró emberekből áll. Vajon egy gimnáziumi osztályban, egy kórház ápolói és orvosai közt, vagy épp a haldoklók családtagjai körében hány lenne az igen és hány a nem szavazat?
Nagyon ajánlom az Isten című darabot, amely bár nem könnyen emészthető, nem szórakoztatás a célja, olyan témát feszeget, amellyel mindannyiunknak foglalkoznia kell, és amely véleményem szerint keresztényként sem csak fekete-fehér.
Korábbi cikkünk a témában:
hirdetés
