Lehet-e egy tudós hívő? Mennyire könnyű a tudományos életben felvállalni a hitet? Milyen kérdésekre nem tud választ adni a tudomány? A napokban izgalmas kerekasztal-beszélgetésre került sor, amely során egy örökérvényű témát, a hit és a tudomány kapcsolatát boncolgatta három elismert tudós.
A beszélgetés aktualitását a nemrégiben megjelent Tudósok Isten nyomában című kötet adta, amelyben hitvalló gondolatokat olvashatunk a modern természettudomány meghatározó alakjaitól. A meghívott beszélgetőpartnerek Dr. Csókay András világhírű idegsebész, kutatóorvos, keresztény tanúságtevő, Dr. Héjjas István mérnök, kutató, feltaláló, író, valamint Dr. Tasi István kultúrantropológus, vaisnava teológus és lelkész voltak.
Lehet-e egy tudós hívő? A kerekasztal-beszélgetés ezzel a kérdéssel indult, melyre válaszul mindhárom jelenlévő tudós egyetértését fejezte ki, hangsúlyozva, hogy nincs szó ellentmondásról. „A vallásoknak tulajdonképpen az az alapgondolata, hogy a materiális anyagi világ nem a végső valóság, hanem mögötte van egy transzcendens, spirituális, másik fajta valóság, ami fontosabb, mint az anyag. Ez az állítás nem ellenkezik a tudomány semmiféle megállapításával. Sőt, tulajdonképpen a modern fizika már eljutott odáig, hogy az is kétséges, hogy amit anyagként tapasztalunk, abban a formájában ténylegesen létezik-e” – osztotta meg elsőként Dr. Héjjas István gondolatait. „Más kérdés, hogy
a hivatalos akadémikus tudomány inkább a materializmust részesíti előnyben, mert ez a fő ideológiai áramlat, amihez illik igazodni, aztán úgy csinálnak a tudósok, mintha igazodnának hozzá.
Egészen másképp nyilatkoznak kiváló nemzetközi hírű tudósok a hitről, amikor egy baráti beszélgetést folytatunk le, mint amikor az akadémián tartanak előadást. És akkor megkérdezi az ember, hogy elmondaná-e a hitről alkotott véleményét egy előadás során, amire azt reagálja, hogy nem szívesen, mert akkor legközelebb nem hívnak meg előadni.”
Csókay professzor megosztotta személyes tapasztalatát, miszerint volt, hogy komoly erőfeszítésébe telt, hogy egy tudományos cikk címébe beleírhassa Jézus nevét, és az ebben a formában megjelenhessen. Majd elmondta, hogy úgy gondolja, valójában nem létezik nem hívő tudós. „Mindenki igyekszik a lelke mélyére eljutni, mert ott találkozunk a teljes igazságok tárházával. Itt vannak megismerhető igazságok, ezekkel foglalkozik a tudomány, és vannak a soha meg nem ismerhető, kinyilatkoztatott igazságok, ez a transzcendens világ. Minden kutatónak az a célja, hogy menjen valamilyen úton lefelé, hogy az igazságok tárházából jöjjenek elő új igazságok, amelyekből aztán kreatív ötletek lesznek. Számomra nagyon
furcsa dolog, hogy a materialista emberek azt hiszik, hogy Beethoven V. szimfóniájának a teremtője az az 1 liter víz, 20 dkg zsír, 20 dkg fehérje és 15 dkg szénhidrát, amiből az agyunk áll.
Ez nonszensz, de el kell fogadni, tisztelni kell ezt a nézetet. Oda akarok a mondandómmal kilyukadni, hogy a magát nem hívőnek nevező tudós tulajdonképpen ugyanarra az igazság megismerésére törekszik, amibe mi bevonjuk a transzcendenst is, és ezt meg is valljuk. Nincs olyan, hogy nem hívő tudós, mert a lélek mélységében találkozunk a Teremtővel.”
„A materialista kollégák sajnos sokszor úgy próbálják a tudományt beállítani, mintha abból valahogy a materialista világképnek az igazsága következne. Ez egy teljesen téves állítás vagy következtetés, de mégis hatással van korunk gondolkodására. Vannak nagy híres ateista tudósok, akik kifejezett kampányt folytatnak a vallások és az istenfelfogás ellen, és a tudományra hivatkoznak, mintha az istenpótló, vagy Istent kizáró világkép lenne. Márpedig nem az” – mondta Dr. Tari István, aki azzal folytatta, hogy a tudománytörténeti és vallástudományi vizsgálatok szerint a tudomány születésében jelentős szerepet játszott a kereszténység. „A vallás volt az a keret, amelyben a modern tudományos vállalkozás, a modern tudományos törekvés megszületett. A XIX. században az ateizmus erősödésével egyes gondolkodók elkezdtek konfliktusmodellt hirdetni a tudomány és a vallás között. Azonban sok hívő tudós léte és munkássága tanúskodik arról, hogy nem halt ki az a felfogás, mely szerint a tudomány és a vallás nemcsak, hogy kompatibilis, hanem a tudomány őszinte vizsgálata egy magasabb értelem felismerése felé vezet.”
„A vallásos hit nagyon sokszor kifejezetten inspiráló a tudós számára. Bachtól megkérdezte egyszer egyik tanítványa, hogy hogy tud ilyen gyönyörű zenéket szerezni, erre ő azt mondta, hogy
én nem szerzek semmiféle zenét. A zene Istentől jön, én csak lekottázom”
– mesélte Dr. Héjjas István, és Csókay doktor megerősítette a mondandóját. „A tudós csak felismer, de nem teremt. A feladata az, hogy megismerjen, és közreadja az információkat.” A vendégeket kérdezték arról is, hogy tapasztalataik alapján mennyire nehéz felvállalni a tudományos életben a hitet. „Én úgy szoktam fogalmazni, hogy a gonosz lélek megengedte a korlátozott spiritualitást vagy korlátozott kereszténységet. Tehát, Istenről lehet említést tenni még egy kongresszuson is, csak konkrétumok nélkül, ködbe burkolva. Ha azt mondod azonban, hogy ezt az új innovációt, amit most bemutatok, rózsafüzér imádkozása közben találtam ki, akkor az első sorban fölállnak a professzorok és kimennek. Ezt egy személyes tapasztalatom alapján mondom. Azóta mindig az előadás végén mondom ezt el. Akkor már nem érdemes kimenni” – mesélte el a világhírű idegsebész. „Ha az orvosokat nézem, sokkal több a hívő, mint aki felvállalja mások előtt. Érdekes, hogy ha megvallja az ember a tudományban a hitét,
a legnagyobb üldözéseket nem biztos, hogy az ateistáktól kapja, hanem pont a látszatkeresztényektől, a korlátozott keresztényektől.
Így van ez a politikában is. Egy felszínes hívőt, aki nem ás le a mélybe, sokkal jobban idegesít a mélyebb hitvallás, mint a materialistát.”
Ezután Dr. Héjjas István beszélt arról, milyen kérdésekre nem képes a tudomány választ adni. „A 90-es években David Chalmers professzor azzal a problémával kezdett el foglalkozni, hogy mi az alapja a tudatnak. A tudatot mindenféle agyműködésre vezették vissza. Ahogy tanulmányozta a kérdést, megállapította, hogy emberi pszichének kétféle funkciója van; a kognitív működések és a nem kognitív, azaz szubjektív működések. A kognitív működések közé tartozik például a logikai következtetés vagy a memóriatanulás, ezeket egy számítógéppel is lehet utánozni. Azonban az, hogy érzünk fájdalmat, örömet, hogy van lelkiismeretünk, vagy, hogy látunk színeket, a szubjektív érzéseknek a területe. Ennek alapján elkezdte vizsgálni az összes létező elméletet, ami ebben a témában napvilágot látott, hogy milyenféle agyműködési, idegélettani funkciók vannak, és leszűrte azt a következtetést, hogy
nem az agy terméke a tudat. Az agy nem más, mint egy csatoló elem a tudat és a fizikai test között.
Ezt ő leírta, nagyon komoly érvekkel alátámasztva, és aztán egy tudományos folyóiratban publikálta a felfedezését. De akkor milyen elven működik a tudat? A ’90-es évekre azt mondták, hogy az agykutatás évtizede lesz, a 2000-es évek első évtizedét pedig a tudatkutatás évtizedének nevezték ki. Azonban azok, akik ezekkel a kérdéskörökkel foglalkoztak, levették a napirendről a témát, mert a tudatkutatás olyan irányba viszi el a dolgokat, amely a hivatalos materialista tudománnyal frontálisan ütközni látszik. Arra pedig már nem adott pénzt senki, hogy itt bármiféle kutatás történjen. A tudat kérdése a mai napig megválaszolatlan” – fejtette ki a kutató.
„Ez a kérdés a soha meg nem ismerhető igazságok közé tartozik, és
a tudomány nem képes arra az alázatra, hogy egy olyan ponthoz érkezve, mikor már nem tud mást tenni, letérdeljen, és mint hitetlen Tamás, azt mondja: én Uram, én Istenem!”
– kapcsolódott Csókay András az előtte elhangzott gondolatokhoz. „Az a nagy feladata a mai tudománynak, hogy visszatérjen legalább a középkor hitéletéhez olyan értelemben, hogy akkor nem volt snass az, hogy egy tudós hívő ember. Gondoljunk csak Newtonra, Max Planckra, vagy azokra a művészekre, akik tudósok is voltak, mint Leonardo vagy Michelangelo. Mi, a mai kor hívő tudósai azért küzdünk, hogy a megbicsaklást helyrehozzuk.”
Az élet eredetéről is értekeztek a beszélgetőpartnerek. „Hadd meséljem el Önöknek egy csínytevésemet a témához kapcsolódóan!” – kezdte Dr. Tari István. „A mi egyik nagy lelki tanítónk azt írja egy könyvében, hogy a tudósok még egy tojást sem tudnak teremteni. Ez a gondolat a későbbiekben is nagyon bennem maradt. Gondoltam, hogy ezt 50 évvel ezelőtt írták, azóta annyit fejlődött a tudomány, ki tudja, hogy mire képesek a természettudósok! És voltam olyan pimasz, hogy írtam egy levelet a Szegedi Biológiai Kutatóközpont akkori vezetőjének, melyben először tisztelemet és elismerésemet fejeztem ki a kutatók munkássága iránt. Utána azonban írtam egy furcsa kérdést, mégpedig, hogy az Önök kutatóintézetében képesek-e egy tyúktojást létrehozni, amiből kikel egy kiscsibe? Gondoltam, hogy ezt egy falusi tyúk mindennap meg tudja csinálni, akkor a sok kutatási pénz, a pályázatok, a hihetetlen intelligencia, amivel rendelkezünk, egy tyúktojásra azért csak képes. Kíváncsian vártam a választ, ami néhány héten belül megérkezett. Nagyon szerény választ adott a vezető, akiről később kiderült, hogy hívő ember. Annyit írt, hogy ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb dolgokat sem tudunk megcsinálni. Ha a térdre boruló őszinteség jelen lenne a tudományban, akkor azt mondhatnák a tudósok, hogy lehet, hogy itt hallgatnunk kell a vallásokra, amelyek szerint
az élet több, mint az anyag. Az élet nem vezethető le az anyagból, van lélek, van transzcendencia, és az okozza az életet az anyagban.”
A beszélgetésben még olyan izgalmas témákat is érintettek a meghívott vendégek, mint például, hogy milyen személyes utat jártak be a hit és a tudomány területe között, és hogy milyen gyümölcsei lennének annak, ha a két területe közeledne egymáshoz. Akit érdekel a teljes beszélgetés, az alábbi videón megtekintheti!
hirdetés
