2023. 10. 20.

Egészséges-e szakítás után is kapcsolatban maradni az exszünkkel?

Vajon rendben van-e az, ha a szakítás után is kapcsolatban maradunk a volt párunkkal úgy, hogy nincs erre különösebb indokunk? Lehetséges-e így az elengedés? Kozma-Vízkeleti Dániel család- és párterapeuta válaszol!

„Pszichológusként nem szeretek címkéket rakni semmire, hogy ez egészségtelen, ez pedig egészséges. Inkább azt a kérdést szoktam föltenni magamnak és a klienseimnek, hogy egy adott döntés, viselkedés miben segít és mit akadályoz? Mi a hozadéka és mi a költsége?” – kezdte meg válaszadását Kozma-Vízkeleti Dániel a Válaszkeresők podcast legújabb adásában. Ebben a podcastben az elismert szakember a Ti kérdéseitekre válaszol, melyeket a Youtube-videók alatt, kommentben tehettek fel.

hirdetés

„Ha szoros kapcsolatban maradok egy szakítás után a volt partneremmel, akkor az az elengedést biztos, hogy nagyon megnehezíti,

mert ez akadályozza a szakításból fakadó gyászmunka elvégzését, elodázza, eltolja azt. Azt gondolom, hogy szakítás után, a kapcsolati gyászmunka elvégzéséig jobb inkább nem találkozni, elkerülni azt, hogy újra beszélgessünk, fölelevenítsük az élményeinket, újra megmártózzunk a kapcsolatunkban, újra kifejezzük egymás felé, hogy mit becsültünk, mit szerettünk egymásban.”

Nehezebb a helyzet akkor, ha a találkozás elkerülhetetlen. „Ha közös vállalkozásunk van, összekötnek az anyagiak, vagy más egyéb vállalások, akkor nyilván együttműködésre vagyunk ítéltetve, de ebben a helyzetben nagyon nehéz lesz a kapcsolati gyászt elvégezni.” Ha azonban nincs összekötő tényező, akkor a szakítás feldolgozásának idejéig érdemes távolságot tartani, ez lehet néhány hónap vagy akár egy egész év.

De honnan tudhatjuk, hogy véget ért a kapcsolati gyász időszaka? „Ha a volt partnerem már nem hiányzik, nem jut eszembe, nem hozzá viszonyítok, vagy ha például látom őt másvalakivel együtt, és ez nem bosszant, sőt, esetleg tudok örülni, hogy jé, boldog valaki mellett, aki nem én vagyok, akkor szinte biztos, hogy elvégeztem a kapcsolati gyászmunkát, hogy ő bekerült az emlékkönyvembe, mint az életem egy szakaszának a kísérője. És tudok úgy tekinteni rá, hogy értékes ember – hiszen nyilván értékes ember, ha én társamul választottam egy életszakaszra -, de a kapcsolatunkat nem tartottunk fönn, úgy döntöttünk, hogy párként nem leszünk tovább együtt, és ez egy érvényes döntés volt mindkettőnk életében. Szóval, hogyha találkozom vele és nem érint meg, nem jelenik meg a gondolataimban, ha fel tudom idézni idnulatok nélkül az értékeit, amelyek miatt anno választottam őt, és föl tudom idézni indulatok nélkül azt is, hogy mi mentén döntöttünk úgy, hogy nem folytatjuk a kapcsolatunkat, akkor valószínűleg vége van a gyászmunkának bennem.”

Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológus szerint azt viszont már nem probléma, ha a gyászmunka elvégzése után időnként felvesszük a kapcsolatot volt párunkkal. „Ha találkozunk, beszélgetünk, akár ismerve közös értékeinket, vállalkozunk valamire közösen, arról azt gondolom, hogy lehet egy előremutató dolog. Lehet annak értéke, ha mondjuk tizenöt évvel ezelőtt mi kapcsolatban voltunk, tudjuk, hogy milyen értékeket becsülünk egymásban, elismerjük egymásról, hogy értékes ember a másik, de nem párként tekintünk egymásra, és elbúcsúzunk attól a szándéktól, hogy ez esetleg majd egyszer újra alakul.”

Ebben az esetben ugyanakkor figyelembe kell vennünk az aktuális párunk igényeit.

„Mindig az aktuális párunk felé való nyíltság és az iránta való lojalitása a vezérlő szempont.

Azt gondolom azonban, hogy egy erős, elkötelezett párkapcsolat erejét nem csökkenti az, hogyha bármelyik fél találkozik valakivel, aki a korábbi életszakaszban fontos volt számára, lehet ez egy korábbi barát vagy egy korábbi partner. Hogyha a találkozás nyíltan meg van beszélve, és nem párkapcsolati szempontból jön létre, hanem valóban azért, mert ő egy értékes ember, és van közös érdeklődésünk, akkor azt gondolom, hogy ezzel nincs baj.”

A család-és párterapeuta egy személyes példát is felhozott. „Egyetem alatt volt párom, akivel ráadásul részben közös a hivatásunk, és előfordult, hogy a szakításunk után későbbiekben találkoztunk, volt, hogy konferencián egymás után adtunk elő, és akkor egy jót beszélgettünk. Örömteli volt ez a találkozás, kísértük egymás életét, tudtunk egymás elköteleződéséről, akár veszteségeiről. Mindkettőnk házastársa természetesen tudott erről. A feleségem is tudja, hogy jóval őelőtte ismertem ezt a valakit, akkor, amikor mi még nem is tudtunk egymásról, így semmilyen mértékben nem csökkenti a jelenlegi párkapcsolatunk erejét az, hogy mással is voltunk kapcsolatban.” Ha vannak még kérdéseid arról, mit lehet kezdeni a múltbeli kapcsolatainkkal, hallgasd meg a Válaszkeresők egy korábbi adását a témában!

A pszichológus beszélt arról is, mit tehetünk a folyamatos bennünk lévő szorongással és megfelelési kényszerrel, milyen témákat érdemes átbeszélnünk a házasság előtt, illetve, hogy vajon problémát okozhat-e az, ha egy párkapcsolatban a nő az idősebb?

Ha érdekelnek a válaszok, hallgasd meg a teljes adást!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Segítő tippek
hirdetés

1 Komment

  • Válasz F 2023. 10. 21. 04:01

    Hahó! Vannak még keresztények a kedves szerzők, szerkesztők és az általuk szerepeltetett megmondóemberek között, vagy már teljesen átmentetek ilyen wmn-stílusú „hogyan mondjunk olyant ami tetszik az olvasóknak” című bizonyítványmagyarázó-szakkörbe?
    Jézust azt mondta, ha jól tudom, hogy „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”
    Eleve nincs rendben az, hogy párkapcsolat, szakítás satöbbi. Ezek a fogalmak a keresztény értékek szerint eleve nem értelmezhetők, illetve a cikk azért használja, hogy az olvasó félreértelmezhesse. A keresztény erkölcs nem engedi meg a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot, ezeket a fogalmakat pedig a világ fiai pontosan erre használják.
    Azt írja, hogy az „aktuális párom”. Aktuális párja a macskának van, ahol a hím nem vesz részt az utódok nevelésében, hanem a családot csupán az anyuka és a gyerekek alkotják. Az ember egy életre választja párját. (Legalábbis a keresztény tanítás szerint).
    Mindebből fakad, hogy ha mégis véget ért a „párkapcsolat”, azaz a házasság előtti szexuális kapcsolatból nem házasság lett, hanem szakítás, akkor egyet tehetünk (ha ez technikailag lehetséges), hogy megpróbáljuk megbánni, elfelejteni, kitörölni, mintha sose létezett volna.
    Azt írja, hogy „a gyászmunka egy hónapig vagy akár egy évig is eltarthat”. Írjunk inkább 10 évet.
    Az pedig az „aktuális párom” (te jó ég, a hideg futkos a hátamon ettől a kifejezéstől), szóval az aktuális párom irányába elfogadhatatlan, hogy ha az elődjével találkozgatok. Ha valakit ez nem zavar, akkor valószínűleg nincs is meg benne az igény a házastársi hűség iránt. Léteznek például olyan nők is, akik azt állítják, hogy őket nem zavarja ha a férjük megcsalja őket. Hát egészségükre. De azért ne ezt állítsuk be normálisnak! Na valami hasonló fejreállt ösztön okozhatja azt, hogy ha egy nőt nem zavar, hogy a férje / aktuális pasija (a megfelelő aláhúzandó) a korábbi barátnőivel („életszakasztársnőivel”) találkozgat.