Egy keresztény pszichológus írása arról, mit lehet tenni a vallásos kényszergondolatokkal, amelyek– tapasztalata szerint – egyre több hívőt érintenek.
Ha meghalljuk a kényszerbetegség szót, általában a legelső asszociációnk a kézmosás. Ennek egyszerű oka van: filmek és sorozatok többnyire így jelenítik meg az OCD-t. Az érintett karakter a mosdó fölé hajolva buzgón kezet mos vagy – ami szintén gyakori -, a gáztűzhelyet és a zárat ellenőrzi, ezért a nézőben is hasonló kép alakul ki a problémáról. Ami nem helytelen, hiszen az OCD-re valóban jellemzőek a fenti cselekvések, ám sok más aspektusa is létezik, amelyekről jóval kevesebb szó esik.
Az obszessziók rendkívül sok fajtáját el tudjuk különíteni. Csak hogy néhányat említsünk: kontaminációval kapcsolatos gondolatok, mágikus gondolatok, agresszív gondolatok, szexuális gondolatok, és anélkül, hogy az összeset felsorolnánk, itt fontos megemlíteni, hogy a listában helyet foglalnak a vallásos gondolatok is. Mit értünk utóbbi alatt?
Vallásos kényszergondolatnak minősülnek az istenkáromlással és a bűnnel kapcsolatos gondolatok, amelyket az érintett általában mélységesen elítél, ám a legjobb szándékai ellenére sem tud kizárni.
Ez azért szül egy lelkileg rendkívül megterhelő helyzetet, mert aki előtte nem hallott az OCD-ről vagy csak hiányos ismeretekkel rendelkezik, ezeket a gondolatokat bűnös mivoltának tudja be és spirituális kudarcként tartja számon.
hirdetésTovább növeli az ezzel járó stresszt és szorongást az elkárhozástól való félelem, különösen, ha a gondolatok olyan igehelyekre irányulnak, mint a Mt 12:31, ahol Jézus a Szentlélek káromlásáról mint megbocsáthatatlan bűnről beszél. Tapasztalataim szerint ez az az igevers, amely vallásos kényszergondolatok esetén tipikusan fókuszba szokott kerülni, nem kis kétségbeesést okozva az olvasónak.
4 gondolat, ha te is hasonlóval küzdesz:
1) NEM FOGSZ ELKÁRHOZNI
Mielőtt bármi mást mondanék, ezt az egyet szeretném leszögezni: vallásos kényszergondolatok általában azoknál jelennek meg, akiknek különösen fontos az Istennel való kapcsolatuk. Ezért is szenvednek annyira attól, hogy a gondolataikkal bűnt követnek el és örökre elvágják magukat a Megváltótól. Ha téged is érint ez a probléma, tudd, hogy az OCD sokkal inkább tesz bizonyságot arról, hogy komolyan veszed a hitedet, mint arról, hogy “rossz” keresztény vagy.
2) MINDENKÉPPEN KERESS FEL EGY SZAKEMBERT
Sokszor látom, hogy vallásos kényszergondolatok esetén az érintettek pásztorlás vagy lelkigondozás keretein belül próbálják orvosolni a problémát, ám fontos megjegyezni, hogy ilyenkor elengedhetetlen a megfelelő szakember bevonása, különösen, mivel elsősorban nem spirituális problémáról van szó. Általában pszichológus és pszichiáter együttes segítsége szükséges, az OCD ugyanis gyógyszeres kezelést is igényel. (Valamint a diagnózist kizárólag pszichiáter állíthatja fel.)
3) NINCS OKOD SZÉGYENKEZNI
Nem ritka, hogy a kényszergondolatok erős szégyenérzettel is járnak. Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy a gondolataink felett teljes kontrollt gyakorlunk, ezzel szemben az érintettekben örökös kérdés, hogy miért gondolnak folyamatosan valamire, amit mélyen elítélnek és ami állandó szorongást generál az életükben? Míg egy depresszióról vagy szorongásról viszonylag nyíltan lehet beszélni, hiszen a legtöbb ember pontosan érti, miről is van szó, azt elmagyarázni, hogy egy olyan téma tölti ki a gondolatainkat, amitől legszívesebben szabadulnánk, valamivel bonyolultabb. Ennek részben az is az oka, amit a cikk elején említettem: az emberek többsége nem így képzeli el az OCD-t. Plusz ott van a félelem, hogy a barátok és családtagok vajon mit fognak gondolni és tudnak-e majd ugyanúgy viszonyulni hozzánk, mint azelőtt? Mindezek fényében hadd bátorítsalak és mondjam el: nincs okod szégyenkezni. Az OCD-ről senki sem tehet, nem a bűnöd megnyilvánulása és nem is valamelyik hibád következménye. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a lelkifurdalás, amelyet generál benned. Ha valóban “tehetnél” arról, amit gondolsz, minden bizonnyal nem keltene bűntudatot ezeknek a gondolatoknak a jelenléte. És ahogy fent is írtam:
bár a probléma jelen esetben spirituális eredetűnek tűnik, valójában nem az.
4) HAGYJ FEL AZ ÁLLANDÓ BŰNVALLÁSSAL
Amikor a feloldozás adta megkönnyebbülés reményében folyamatosan megvallod a kényszergondolataidat, azt a nézeted erősíted, hogy te generálod őket és a te hibád, hogy vannak. Ami nem igaz. Ezért nem kell sokadjára is bocsánatot kérned Istentől a gondolataidért, helyette viszont kérheted, hogy segítsen feltöltekezni igaz és jó gondolatokkal, amelyek az épülésedet szolgálják. Ez sokkal inkább kifejezi, hogy az OCD az életednek egy olyan része, amitől szenvedsz, nem pedig valami, aminek a kialakulásáért felelős vagy.
Schindler Zsófia
