Elgondolkodtam, mennyire szép dolog az, hogy élhetünk bármelyik században, néhány dolgot egyszerűen nem tudunk felgyorsítani. Isten így tervezte el, és Ő mindig hív arra, hogy Vele lelassuljunk és megéljük a pillanatokat!
Elcsépelt közhely, mégis átszövi a mindennapjainkat, ezért sokat emlegetjük: hihetetlenül felgyorsult világban élünk. Amit csak lehet gyorsítunk: az internetet, az autókat, az utazást, a banki ügyintézést, a randizást…soroljam még? Érdekes módon ennek ellenére sem lett több időnk, sőt.
De ma eszembe villant egy gondolat: mennyire szép, hogy vannak dolgok, amelyeket – akármennyire is szeretnénk – nem lehet siettetni? Ilyen mondjuk a szőlő érése a borászoknak, egy fa kinövése a kertészeknek, vagy talán a legszebb példa, a gyermekre várás 9 hónapja a szülőknek. Isten a mi pörgős 21. századunkban is ugyanaz, aki mindig is volt. Ő nem siet. Ő szereti a lassú, mélyreható folyamatokat. A megalapozást és az építkezést.
Minden lépésben gyönyörködik, nemcsak a végeredményt várja, mint mi, emberek.
Tanuljuk meg Tőle, hogy mennyire jó magát a folyamatot is élvezni! Csak játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem siettetnénk mindent, hanem türelmesen várnánk, hogy a maga tempójában elkészüljön, elkészüljünk! Tanuljunk meg időt adni magunknak!
Mi lenne, ha egy édesanya nem készülhetne fel hónapok alatt arra, hogy új élettel bővül a család? Mi lenne, ha éretlenül leszednénk a gyümölcsöket a fáról? Mi lenne, ha egy félkész házba akarnánk beköltözni, ahol még víz és áram sincs bekötve? Hát, nem sok jó.
Az a vágyam, hogy újra megtanuljunk lelassulni, észrevenni a szépet, odafigyelni egymásra és önmagunkra. Ha folyamatosan hajtjuk magunkat, azt a testünk és a lelkünk is megsínyli. Imádkozzunk azért, hogy Isten tempójában élhessünk, még ha kezdetben csak időszakokra is. Aztán majd csak belejövünk.
hirdetés
