Remek vendégírás érkezett hozzánk: Németh Hunor számára a gyónás megnyugvást ad, szerénységre tanítja és még motiválja is. Olvasd el, hogy miért gondolja ezt!
“Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta…” (LK 15: 17-20)
Szokásommá vált, hogy gyónás után, mikor hazaértem, elolvasom a tékozló fiú történetéről szóló szentírási részt. Számomra nincs semmi, ami jobban rá tudna világítani, mi is az irgalom és a bűbocsánat lényege, mint ez a történet.
Kissé talán erős kezdés. Fantasztikus? A gyónás? Nos, mikor szentgyónás előtt állunk valóban nem éppen ilyesfajta gondolatok jutnak eszünkbe, hiszen gyónni kellemetlen. Be kell látnunk, sőt, ki kell mondanunk azt, amit szívünk szerint titkolnánk. Gyónás után azonban érdemes elmélkedni mindarról, ami történt. Ha így teszünk, rájöhetünk, hogy micsoda kegyelem adatott nekünk Jézus által. Pontokba szedtem, miért gondolom így.
1. A szentgyónás megnyugvást ad
Manapság a világ és az európai közösség igyekszik kiradírozni szótárából a bűn, az erény, a helyes és a helytelen szavakat. “Nincs jó döntés meg rossz döntés, csak döntés” – harsogják sokan ezt a bölcsnek tűnő, azonban végtelenül felszínes szlogent. Egy ilyen világban, ha bűnnel találkozom, akár én követem el, akár más, egyből elém pattan egy cikk vagy egy lelkes felebarát, aki minden erejével próbál meggyőzni, hogy ugyan, nincs itt semmi látnivaló, ne érezzem magam rosszul x miatt (x bármely bűnnel helyettesíthető), természetes, meg amúgyis mindenki csinálja. Ez a jószándékú (?) hozzáállás hatalmas károkat tud okozni. Rövid távon képes ugyan megnyugvást adni, de hosszabb távon nem segít, sőt!
Messzebb lök Istentől, és saját életem szempontjából sem előnyös.
Ezzel szemben ott a szentgyónás. Az atya a gyóntatófülkében nem győzköd, hogy minden rendben van, nem tagadja el, hogy fenáll egy rossz állapot, de biztosít róla, hogy Isten így is szeret. Így, bűnösen is, ahogy vagyok.
2. A gyónás szerénységre is tanít
Amikor a bűneimet sorolom, a napnál világosabb, hogy messze nem vagyok tökéletes és nem vagyok abban a pozicíóban, hogy bárkivel szemben gőgösen viselkedjek. Persze, rossz dolog bevallani, hogy elbuktam, hogy hibáztam, de ez szükséges ahhoz, hogy a hétköznapokban alázatos tudjak maradni.
3. A szentgyónás motivál
Ez talán meglepő lehet, pedig ha jobban belegondolunk nem kellene, hogy az legyen. “Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, a bűnt pedig elkerülöm” – szól a bánatima.
Hibáztam, de itt az esély az újrakezdésre, hát leporolom magam és megyek tovább.
Személy szerint ez rendkívűl megérint. Fiatal felnőttként nem arra vágyom, hogy a lécet lejjebb rakják, hanem hogy képes legyek magasabbra ugrani. A rekordot persze Jézus tartja, és az ő rekordját senki sem lesz képes megdönteni, de mindannyiunknak előnyére válik, ha megpróbáljuk.
4. A szentgyónás megmutatja Isten végtelen irgalmát és szeretetét
Ezt persze papíron mindannyian tudjuk. Isten szeret; de a hétköznapokban ez a megrendítő tény könnyen egy mottó szintjére süllyed. A gyónás során én mindig megtapasztalom, kikerülhetetlenül találkozom az irgalmával, mely felém irányul.
4+1. A gyónás során Jézussal találkozhatunk
Ő az, akinek gyónunk, aki hallgat bennünket és akinek a megbocsátását a pap közvetíti számunkra. Ő az, aki megadta nekünk a lehetőséget arra, hogy itt a Földön részesülhessünk a bűnbocsánat szentségében. Ne legyünk hát restek az Ő megbocsátását kérni. Ahogy Ferenc pápa fogalmazott: “Nem Isten fárad el a megbocsátásban, hanem mi abban, hogy a bocsánatát kérjük”.
Németh Hunor
A 777 örömmel közöl vendégírásokat, ha szívesen megosztanád másokkal gondolataidat, akkor küldd el nekünk írásodat a szerkesztoseg@777blog.hu címre.
hirdetés
