„Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” – olvassuk az 51. zsoltárban. Vajon mennyiszer imádkozunk a másik ember megváltozásáért, és mennyiszer látjuk meg a saját szívünk keménységét? Vajon hogyan érdemes Istenhez fordulni ilyenkor?
A házasságunk elején, mikor összekülönböztünk, nem az imádkozás volt az első gondolatom. Inkább utolsó menedéknek számított. Előbb más módszerekkel próbálkoztam: vitatkoztam, könyörögtem, nem hallottam meg, elkerültem, szembeszálltam, veszekedtem, na és persze alkalmaztam az örökké népszerű csenddel büntetést. Az eredmény? Egyáltalán nem meglepő módon, szinte semmi.
Ha imádkoztam, gyakran megzavarta Istennel való kommunikációmat a neheztelés, a harag és más, jámbornak nem nevezhető érzések. Bár megvolt az alapjuk, imádságom miattuk nem fakadhatott igaz szívből. Arról nem is beszélve, hogy azért imádkoztam, hogy férjem idomuljon az én eszményképemhez. Arra kértem Istent, alakítsa őt olyanná, amilyennek én szeretném.
Ám ahogy napról napra Isten elé járultam imádságban, valami szokatlan változás ment végbe – bennem.
Isten először rajtam kezdett dolgozni, nem a férjemen. Gyengéden kezdte meglágyítani a szívemet.
Alázatosabbá tenni. Átgyúrni. És újraépíteni. Ezalatt lassan kitörölte belőle a keserűséget és a neheztelést, ami hatott a viselkedésemre, és ártott a házasságomnak. Így fedeztem fel a három szóból álló imádságot, amit szeret Isten: Alakíts engem, Uram. Lassan rájöttem, hogy nem tudok teljes odaadással a férjemért imádkozni, ha nem vizsgálom meg előbb a szívemet.
De nemcsak a férjemmel való kapcsolatom igényelte ezt a hatékony háromszavas imát. Ezt kívánta a fiammal és lányommal való kapcsolatom is. A barátaimmal és ismerőseimmel való kapcsolatom is. Megváltozott a gondolkozásom. Megváltozott a hozzáállásom. Megváltozott az életem. Most, ha kicsit is hasonlítasz hozzám, már szinte felrobbansz. „Tessék? – kérded. – De hát nem nekem kell megváltoznom!”
Ám Isten azt is látja, amit mi nem. Ő tudja, mely területeken tudunk még fejlődni. Nem sokáig kell keresgélnie, hogy rátaláljon azokra a szokásokra és attitűdökre bennünk, amelyek kívül vannak az ő tökéletes szándékán.
Néha Isten bűnt fed fel a szívünkben. Ezt nagyon fontos beazonosítani, mert elválaszt Tőle, és elzárja imádságaink útját Isten felé. „Ha szívemben gonoszság van, nem hallgat meg az Úr” (Zsolt 66,18 alapján). Isten azt kívánja, hogy a szívünk igaz legyen.
Házasságunk elején tudtam, hogy fontos imádkoznom a férjemért. Három háromszavas imádságom is volt, amiket ismételgettem: Védelmezd őt, Uram. Őrizd meg házasságunkat. Alakítsd őt, Uram. Biztos voltam benne, hogy ez a helyes imádság, közös célom van Istennel: egy megváltozott férj, aki megfelel az igényeimnek. De Isten útja gyakran nem a mi utunk. Isten nem volt hajlandó azokat a kezdeti átalakításokat véghezvinni a férjemben. Úgy döntött, engem alakít inkább.
Az egyik legnagyobb ajándék, amit a házastársamnak adhattam, az én kiteljesedésem volt. Az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy ő megváltozzon, ha én magam változom meg.
Bíznod kell abban, hogy Isten mindezt véghez tudja vinni. És még ennél is többet.
Megtanultam egy új imádságot: Bármit, amit szeretnél, Uram. Mutasd meg, és én megteszem. Alakíts engem, Uram.
IMA
Uram, teremts bennem tiszta szívet, és igaz lelket Előtted. Add, hogy másokhoz való hozzáállásom megújuljon, legyen pozitív, örömteli, szeretetteljes és megbocsátó! Ha bárminek meg kell változnia bennem, kérlek, tedd lehetővé, hogy megtörténjen a változás. Jézus nevében, ámen.
Forrás: Csendes percek Istennel
hirdetés
