2023. 08. 01.

Valahol ki van jelölve a helyed – Gyönyörű vers az elhívásunk megtalálásáról

Bódás János a protestáns költészet egyik legjelentősebb képviselője. Amellett, hogy költő volt, református lelkészként is szolgált. Ma az egyik legerőteljesebb versét hoztuk el nektek, amely arról szól, miért is vagyunk itt, a Földön, mi a dolgunk, mitől érezhetjük azt, hogy a helyünkön vagyunk.

Valahol ki van jelölve a helyed…

Azért van síró, hogy vigasztald,

Az éhező, hogy teríts neki asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed,

Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

Hogy oltalmat nyerjen karjaid között.

Azért roskadnak mások lábai,

Hogy terhüket te segíts hordani.

Az irgalmat kínok fakasztják.

Mélység felett van csak magasság.

Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,

Hogy te befogadd szívedbe boldogan.

Megmutattad néha legalább,

Hogy lelked által enyhült, szépült a világ?

Vagy tán kezedtől támadt foltra folt

Ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

 

Mi vagy?

Vigasznak, írnak szántak,

Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Valahol rég, siess, keresd,

Ki van jelölve a helyed.

 

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,

Másként céltalan lesz az életed,

S a sors ekéje bármily mélyen szánt,

Mag leszel, mely kőre esett.

Elkallódott levél leszel,

Mely a címzetthez nem jut el.

Gyógyszer, mely kárba veszett,

Mit sohasem kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótlan,

Kalász leszel, de magtalan.

Cserép, melyben nem virít virág,

S nem veszi hasznát

Sem az ég, sem a világ.

Bódás János

Borítókép - Fotó: Dreamstime.com
Vers
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Frivaldszky Gáspár 2023. 08. 01. 15:18

    Ezek nagyon tetszetős gondolatok. Teljes mértékben azonosulni tudtam velük huszonéves koromban. Ma, ötvenhez közel egészen másként látom. Túl sok életet láttam félrecsúszni, tönkremenni ezekkel a gondolatokkal. Túl sok depressziós fiatalt látok magam körül az ilyen gondolatokban megbújó elvárások miatt. Az a gondolat, hogy annyit érsz, amennyi hasznodat látják mások (az ég vagy a világ, ahogy a záró sorok írják), éppúgy hamis, mint hogy annyit érsz, amennyit birtokolsz, vagy amit elértél. A valódi hivatásunk az, hogy boldogok legyünk, nem az, hogy mások hasznára legyünk. Az más kérdés, hogy a valódi boldogság MINDIG kiárad másokra és mások felé.