Az egyik legsportosabb magyar jezsuita: rendszeresen fut, kerékpározik és síel. Holczinger Ferenc SJ a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda igazgatója. 1992-ben lépett be a Jézus Társaságába, 1998-ban szentelték pappá. Terciáját Dublinban végezte, pedagógiai mesterképzését a San Francisco-i egyetemen az Egyesült Államokban. A Montserrat vlogban a jezsuita nevelésről, a 21. századi oktatás kihívásairól és a fiatalokról beszélgetett vele Nagy Bálint jezsuita atya – mi pedig 7 értékes gondolatot szemlézünk.
„Ha Isten tényleg elküldte a Fiát, aki meghalt értünk, azt nagyon komolyan kellene vennünk. Ha ezt nem vesszük komolyan, akkor valami nagy dologtól esünk el.”
„Nekem fontossá vált, hogy mélyebb, személyesebb legyen a kapcsolatom Istennel. Egy nagyon tradicionális egyházban nőttem fel, mégis adott egy ilyen indíttatást. A lelkigyakorlatok is emiatt vonzottak.”
„Az Istennel való megtapasztalásaink nagy feszültségben vannak azzal a kultúrával, azokkal a hatásokkal, amelyben élünk. Rengeteg követelmény van, mindenki akar valamit tőlünk. Ebben a sok akarásban és feszültségben is valahogy utat kell találnunk ahhoz, hogy ápoljuk magunkban az Istennel való tapasztalatainkat – ez kihívás.”
„A jezsuita nevelésben nagyon fontos kiindulási pont, hogy a gyerek áll a középpontban, azokkal a készségekkel és képességekkel, ahol éppen tart. Nekünk, tanároknak emberként, személyesen kapcsolódva is jelen kell lennünk a gyerekek számára. Felelősségünk van abban, hogy hogy vannak, mi történik velük. Kiegyensúlyozott, tiszteletteljes kapcsolatra kell neveljük őket.”
„A jezsuita gimnázium diákjai most is több helyen kint vannak külföldön, és ilyenkor lehetőségük nyílik egy tükörbe belenézni és sokan rájönnek, hogy a saját lelkiségi tapasztalataik – az imák, a misék, a lelkigyakorlatok – mennyire értékesek. Azt mondják: Hoppá, nekünk van valami, ami plusz erőt ad!”
„Megállni, nem gondolkodni túl sokat, imádkozni, időt tölteni Istennel – nekem ezek segítenek a lelki mélység megélésében.
Ugyanígy segítenek az őszinte beszélgetések is a rendtársaimmal vagy bárki mással.”
„Nem vagyunk tökéltesek, de akik bizalommal ráhagyatkoznak a jezsuita útra, azok rengeteg biztatást, támogatást kapnak. Lehet, hogy csak utólag, de érezni fogják, hogy valami itt volt, ami tovább él bennük, ami erőt ad az életben.”