2023. 06. 23.

Jobb házasságban élni, mint égni

A paráznaságot sokféleképpen értelmezhetjük, de valójában mit mond róla a Szentírás? A válások magas aránya miatt sokan kerülnek a „házasodjak vagy éljek együtt” dilemmájába, választanak szexkapcsolatot vagy „hétvégi házasságot”. Szarka Miklós nyugalmazott lelkipásztor, pasztorálpszichológus szerint a házasság attól hiteles intézménye Istennek, hogy ő hűséges hozzánk. A Református.hu izgalmas interjúját szemlézzük.

Miben tér el a Biblia korának házassága a maitól?

Az Ó- és az Újszövetség kora patriarchális világnézetű, a férfi fölényét és a nő alárendeltségét tükrözi. A bibliai családok életébe átgyűrűzött a kánaáni népek házassági szereposztása, ám az Ó- és az Újtestamentum kijelentéstörténete, Isten Igéje nem patriarchális családmodellt tükröz, hanem a férfi és a nő egyenértékűségének alapján vall a házasságról. Mózes első könyvében ez áll: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” Mindkettőt egyenértékűnek formálta, az Énekek énekében is két ekvivalens emberről, egy férfiről és egy nőről mint jegyespárról és szerelmesekről olvasunk.

Az Újtestamentum üzenete szerint a házasság ura nem a férfi és nem a nő, hanem Isten.

Ezek szerint nem látunk a Bibliában ideális családmintát?

A Szentírás szerint az embernek más az állapota, más a méltósága. A személy méltóságát az Istennel való kapcsolata, míg állapotát a bűnre való hajlama határozza meg, azaz a kegyelem és a bűn közötti küszködés drámája. Ez

az ellentmondásos emberkép az Igében ábrázolt házasságokban is megjelenik, hiszen akadnak egészen elrettentő és megrendítő párkapcsolattörténetek, mint A bírák könyvében Sámsoné és Deliláé, viszont mintaszerűeket is találunk,

mint Akviláét és Priszcilláét, akik mindig együtt vannak, és közösen hozzák meg életük nagy döntéseit. A Biblia nem szépít, kendőzetlenül vállalja az ember bűnös cselekedeteit is, ezért látjuk, hogy sokszor kerül etikai ellentmondásba. Pál így fogalmaz A rómabeliekhez írt levelében: „Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.” Krisztusban ez az ellentmondásosság feloldódik az apostol szerint: „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.”

A paráznaság szót sokféleképpen értelmezik. Említ-e a Biblia konkrétumokat? Ha igen, milyen szövegkörnyezetben?

A Szentírás kétféle paráznaságot hangsúlyoz: a házasságtörést, a galatákhoz írt levélben így olvassuk: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás…”, és tágabb értelemben a szakrálisat, amikor a nép más isteneknek hódol, és azokat imádja: „de bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azokat imádták”. A két értelmezés összefügg, akinek nincs élő szövetséges Istene, az kevésbé tud önmaga is hűséges szövetséges társ lenni.

Mi a helyzet a házasság előtti szexualitással?

A házasságkötés előtti szexuális kapcsolatok hatással lesznek az együttlétekre. Sok esetben olyan negatív élményként, tapasztalatként hatnak, főként az Évákra, amelyeket később sebként hordoznak tovább. Ugyanakkor kevesen vannak, akik önmegtartóztatva tesznek az úrasztala előtt fogadalmat. A végérvényes kapcsolatok harmincéves kor körül köttetnek, ezért sokan nem kerülik el előtte az intim együttlétet, ugyanakkor hiányoznak az erkölcsi fékek is.

Micsoda áldás az, amikor tisztaságban várnak egymásra az egyedülélők, majd a jegyességben is a házasságkötésig!

Miért van szükség a polgári esküvőt követő egyházi áldásra? Nem lenne elegendő a párnak ezt otthon, imádságban elkérni Istentől?

Egyházi esküvőnél nemcsak a pár van jelen, hanem a tanúk, a rokonság és a barátok is a gyülekezettel együtt. A közösség előtt is vállalják egymást, deklarálják összetartozásukat, miközben a gyülekezet jelenlétével nyilvánítja ki feléjük szeretetét és segítőkészségét. Mindenképpen közösségi mozzanat.

Felvetődhet a kérdés az olvasóban, hogy ha a lelki vezetők is bontanak házasságot, akkor mitől lenne hiteles Istennek ez az intézménye?

A házasság nem attól hiteles, hogy a lelki vezetők nem bontják fel, hanem mert Isten hűséges hozzánk. Ádám és Éva az Úrtól jövő, személyesen megélt hűséget adják tovább egymásnak, közlik egymással. A lelkész házaspárok házasságtörése, krízise vagy válása azt mutatja, hogy ők is az előbb említett bibliai ambivalencia törvénye alatt élnek, így náluk is megjelenhet a hűség és a hűtlenség ellentmondásossága, amelyet Krisztus feloldhat.

Hogyan hat a házasságkötés előtti önmegtartóztatás az elköteleződésre?

Sajátos tisztaságban és fegyelmezettségben tartja az adott Ádámot és Évát, hogy későbbi házasságukban annál szabadabban és teljesebben bontakozzék ki szexuális életük. Viszont látok olyan szélsőséges eseteket, amikor az egyének önmegtartóztatásukat nem belső fegyelmi döntés alapján vállalták, hanem mert félnek, szoronganak az intimitástól, Ádám Évától, Éva Ádámtól. Ilyenkor a viselkedési zavarok tartják vissza őket a házasság előtt nemi élettől. A félelemből fakadó önmegtartóztatás nem egészséges, a házasságukra is hatással lesz. Akkor robban igazán a bomba, amikor a férjről vagy a feleségről kiderül, hogy a belső félelmek, szorongások és gátlások a házasságuk hetei, hónapjai és évei alatt is megmaradtak, ekkor kapcsolatuk sérülékennyé válik, és könnyen széteshet.

Mi olyat ad a házasság, amit az élettársi párkapcsolat nem tud nyújtani?

A házasságok csaknem hatvan százaléka tíz év után válással vagy különéléssel végződik. A magas arány miatt érthető, hogy sokan kerülnek a „házasodjanak újra vagy éljenek együtt” dilemmájába, választanak szexkapcsolatot vagy „hétvégi házasságot”, ezekről nincsenek statisztikai adataink, ám az emberek nem csak házasság és élettársi kapcsolat között döntenek ma már. A párok az utóbbira nem készülnek fel, nem jár tartós elköteleződéssel, hűséggel. Ebben az esetben

nincsenek perspektivikus közös terveik, sokkal kisebb a gyermekvállalási kedvük, azaz kevesebb a közös felelősség.

A házastársi kapcsolatban a gyermekek megnövelik a közös felelősségtudat felületét „hiszen ők a mi gyermekeink, mi felelünk értük, együtt hordozzuk őket”.

Mitől fosztják meg magukat ezáltal?

Attól, hogy az Istentől kapott harminc-ötven év alatt a hűséget krízisben, bajban, örömben, keresztek alatt és magaslatokban is megéljék. Nincs meg a közös teherhordozás, amelyet a fogadalomtételben holtomiglan-holtodiglan vállalhatnak. Viszont terápiás munkám alatt több olyan házaspárral találkoztam, akik húsz-harminc év után az élettársi kapcsolatra jellemző krízisekben szenvedtek. Sőt olykor az élettársi kapcsolatban lévő párokkal eredményesebben lehet együtt dolgozni, mint a házaspárokkal.

Válaszában a teherhordozást és hűséget hangsúlyozta.

Megesik, hogy van közös teherhordozás, de nincs hűség, vagy ennek a fordítottja. Néhol a kettőt külön látom. Fontos, hogy a fizikai, szellemi terhek közös vállalását áthassa és nemesítse az egymás iránti hűség. Lényeges a kettőt egy szinten említeni, hiszen párhuzamos működésük nyomán marad vitális, élettel teli a házasság.

Egy megszakított élettársi kapcsolat hogyan hat egy későbbi házasságra?

Ha az egyén az előző sikertelen kapcsolatának tapasztalatait és tanulságait levonva, Isten segítségével igyekszik feldolgozni kríziseit és sebeit, akkor meggyógyulhat. Ellenben ha ez nem történik meg, akkor a belső traumáit magával viszi a következő kapcsolatába.

Aki már bontott fel házasságot, az könnyebben lépi ezt meg még egyszer?

Némi humorral mondom, minél több gyakorlatra teszünk szert valamiben, annál könnyebb ismételjük meg. A társfüggő ember egészen sajátos krízishordozó személy. Ezek az Ádámok és Évák akár tizenöt-húsz kapcsolat emlékét is cipelik, de ugyanazok a sajátos jelenségek, személyiségproblémák jelentkeznek a harmadik, negyedik, ötödik felbomlásánál, mint az elsőnél.

A magukban hordozott traumák, sebek sorozatosan okozzák kapcsolataik felbomlását.

Ez ugyanolyan addikció, szenvedélybetegség, mint az alkohol- vagy a cigarettafüggőség. Jellemző rájuk, hogy könnyen esnek szerelembe, amely kicsit az ittas állapothoz hasonlítható, csak addig tart, amíg a rózsaszín felhőjük szét nem oszlik, amíg a belső sebeik újra és újra ki nem gyógyítják őket az érzésből, majd a kijózanodás után ismét meg akarnak „részegedni”. A társfüggők közül sokan csupán egy-egy életszakaszra választanak partnert.

Mint például?

Ádám harmincasként megismerkedik egy Évával, de negyven-negyvenöt éves korában libidózus késztetése alábbhagy, és önértékelési zavarba jut. Úgy véli, erről a vele élő Éva tehet, ezért új Évát keres abban a reményben, hogy az új társsal a libidózus késztetés zavara nem fogja önértékelési krízisbe taszítani.

Vannak keresztyének, akik inkább élettársi kapcsolatban élnek, mint házasságban.

Általában ez nem jellemző a keresztyénekre, bár aki hitre jut, nem biztos, hogy a megtérése élményét tisztító hatásként személyisége minden rendezetlen problémájára alkalmazza. Megtörténhet, hogy újjászületett keresztyénné lett, ezt meg is vallja, ám feldolgozatlan sebei negatív hatásokként tovább hatnak benne. Ad abszurdum egy megtért Éva és Ádám kapcsolata is torkollhat válásba, mivel az újjászületéssel kapható világosságot nem engedik teljes személyiségükön átragyogni, nem próbálnak meg szembesülni addigi problémáikkal. Egyrészt új emberként definiálják magukat, de esetenként óemberi tulajdonságok, vonások irányítják az elméjüket, és ez alapján hoznak óemberi döntéseket.

Pál apostol úgy fogalmaz a korinthusbelieknek: „jobb házasságban élni, mint égni”. Mit jelent ez?

Égni egyénileg és házasságban is lehet, az elsőben az egyedülléttől és az szexualitás hiányától szenvednek, a másodikban a rossz kapcsolattól. Viszont egy dinamikusan fejlődő házasságban élni és nem égni fogunk.

Mit tehet élettársi kapcsolatban az a fél, aki szeretne megházasodni?

Semmit sem tehet addig, amíg a párja ezt ellenzi. Ennek az intézménynek a legfontosabb alapja, hogy mindkettőnek vágynia és akarnia kell.

Furcsán hangozhat, de úgy tűnik, egyes élettársi kapcsolatok dinamikusabbak, életrevalóbbak, mint esetenként a házasságok. Hogyan lehetséges ez?

Nagyon kevés ilyennel találkoztam. Ez Ádám és Éva motiváltságától, személyiségének minőségétől és sebzettségének a szintjétől függ. De ez rendkívül differenciált szakmai kérdés, amelyre most nehéz lenne válaszolni. Többször éltem meg, hogy egy krízisben szenvedő élettársi kapcsolatban lévő pár keresett fel, aki később megértette, hogy

a házasság több összetartó erőnek ad teret, amelyek túlsegíthetik őket a megpróbáltatásaikon.

Házasságra léptek, és megeskettem őket.


Fotó: Sebestyén László/ Reformatus.hu 

Szarka Miklós lelkipásztor, pasztorálpszichológus ma is aktív lelkigondozó. Feleségével ötvenhárom éve tettek Isten színe előtt hűségfogadalmat, négy gyermekük és négy unokájuk van. Házassági vezérfonaluk a rómabeliekhez írt Ige: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” A Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat alapítója. Huszonöt évig volt klinikai lelkigondozó a Bethesda Gyermekkórházban, és több mint húsz éven át a védőnői hálózat munkatársa, annak éveken át továbbképzője.

Forrás: Reformatus.hu

Borítókép - Fotó: Dreamstime.com
Egyéb
hirdetés