Nem mindegy, milyen motivációból nyitjuk ki egymás felé a szívünket. Ahogy az sem, hogy csak kapni akarunk, vagy adni is tudunk – Isten szeretetéből merítve. Anselm Grün bencés szerzetes Belső erőforrásaink című könyvének egyik rövid részletét hoztuk el nektek.
Ha azért nyitom meg a szívem a másik ember előtt, hogy kapjak tőle valamit, akkor üres szívvel távozom. Ha azért nyitom meg a szívem, mert érdekel a másik ember, vele érzek – a gondjaival is –, és segíteni akarom őt, akkor gazdag ajándékban lesz részem.
Ha azért adok, mert nekem is szükségem van odafordulásra vagy megerősítésre, akkor előbb-utóbb úgy érzem, kiadtam minden erőmet. Ha azonban azért adok, mert magam is sok szeretetet kaptam, és Isten is eláraszt vele, akkor egyre több lesz bennem a szeretet, bár adtam belőle.
Ha a másik ember azt érzi, hogy megértettem őt, és megkönnyebbülten távozik, akkor én is úgy fogom érezni, hogy megajándékoztak. Gazdagodott általam valakinek az élete. Hála és öröm ébred bennem.
Anselm Grün bencés szerzetes, teológus, a münsterschwarzachi apátság lelkigyakorlatos házának lelkivezetője. A jelenkori keresztény lelkiségi irodalom egyik legnépszerűbb szerzője világszerte és Magyarországon is.
hirdetés
