Áthághatók-e a szabályok, ha egy felettesebb jóért küzdünk? Lehet-e a bűn eszköze a jóságnak? Izgalmas kérdések, amelyek felmerülnek Jordan B. Peterson: Túl a renden – újabb 12 szabály az élethez című könyvében. A választ közösen kereshetjük meg a szerzővel, miközben a Roxfort falai és történései is megelevenednek. Vajon Harry Potter, Ron és Hermione a helyes úton járnak, mikor rosszban sántikálnak? Régóta foglalkoztat ez a kérdés, hogy a bűn lehet-e eszköze egy ,,felettesebb jónak”?
Olvassátok el Farkas Zolek könyvajánlóját!
Nem csupán ilyen gondolatok felvetése miatt vált számomra e mű 2021 egyik kedvenc könyvévé. Gondolkoztál már azon, hogy a hő és a nyomás a közönséges szenet tökéletes szerkezetű, ritka értékes gyémánttá alakítja? Ne érezd magad rosszul, ha nem. Én sem szoktam ezen tűnődni két mondat írása közben. Peterson könyvében elmerülve persze ilyen simán megtörténik. A kanadai pszichológus ugyanis előszeretettel von természeti párhuzamokat az egyén fejlődésével. Az egyik fejezetben pont erről ír, hogy a bennünk lévő erők néha nem jönnek ki jól egymással. Olyan dolgokat teszünk, amiket bár ne tettünk volna és olyanokat nem, amiket meg kellett volna tennünk. A mélyben dúló harcaink hatására, azokkal való megküzdéssel erős jellemre tehetünk szert. Munkálkodásra és szelíd elfogadásra hívnak minket a sorai. Mindannyian hozunk rossz döntéseket, és ez teljesen rendben van. Én azt hiszem, idén kimaxoltam az egy főre jutó rossz döntések számát, de ezek egy része mára ajándékká és tanulássá érett. A döntéseinket csak a céljaink világos megfogalmazásával tudjuk megalapozni.
Szeretem Peterson megosztó, önmagát hitelesen képviselő, kudarcokról őszintén valló írásait. Egy ponton arról tesz tanúságot saját példáival, hogy szerinte a létezés értelmének valódi titka: a nehézségre szükség van. De bizonyosságot ad arra, hogy
az életet a vele járó szenvedés és törékenysége ellenére is érdemes élni.
Már az előző könyvben is mesélt lánya betegségéről, felesége gyilkos kórral folytatott küzdelméről és a csodával határos gyógyulásáról. Önmaga depressziója is sokszor téma. A szerző szeret húsbavágó kérdéseket feltenni, ezáltal világít rá, hogy az életünk bizonyos történései gyönyörűek vagy szörnyűek, de van lehetőségünk értelmet adni az utóbbiaknak is.
hirdetésAhhoz, hogy dönteni tudjuk jó és rossz között, elengedhetetlenek a jó célok. Gondoljuk át, mit miért teszünk. Az okok feltérképezését követően tűzzünk ki célokat és rendeljünk céljainkhoz a cselekedeteinket!
A könyv nem hagy egyedül az általa adott gondolatokkal, gyakorlati tanácsaival társad lesz a mindennapokban. Többször is nyomatékosítja,
ha keményen munkálkodsz életed egy területén, ott pozitív, előremutató változásokat fogsz elérni.
Peterson sok mindenről híressé és hírhedtté is vált. Legutóbb a mentális összeomlása kavart nagy port. Erről az arénában is hallhattak, akik május 9-én hallgatták őt. Ő az a pszichológus, aki a saját terünk kitakarítására és rendbetételére hívja fel a figyelmet. Bevallom, elég nagy káosz szokott körülöttem uralkodni. Mióta követem munkásságát, mindig a körülöttem lévő dolgok elpakolása és rendbe rakása a kiindulópont. ,,Ha megtanulod hogyan tegyél valamit gyönyörűvé az életedben – akár csak egy dolgot is -, akkor sikerült kapcsolatot kiépítened a szépséggel.”
Nekem – akárcsak a szerzőnek – fontos témám a bátorítás és a hála. 2015 óta igyekszem olyan terekben dolgozni, olyan emberekkel kapcsolódni, ahol ez a mindennapokban is megjelenik. A bátorítás, a megerősítés, a Growth Mindset, a visszajelzés és a saját kudarcaink szelíd önmagunkhoz való ölelése új reményeket, erőt, energiát ad. Társadalmat épít és formál. ,,Szívszorító látni, hogy rengeteg ember milyen kevés bátorítást és útmutatást kap, és mennyi jó származik abból, amikor egy kicsivel is több jut belőle” – írja egy helyütt a szerző.
Peterson legújabb könyvében is hozza a már jól megszokott széles látását és rengeteg helyről merít. Izgalmas példái teszik lebilincselővé a néha valóban aktuális és fontos kérdéseket boncolgató fejezeteket. Megéri-e kitűnni a tömegből? Mit kezdjünk azzal, ha folyton a múlton rágódunk? Peterson a megsebzett szívű embereknek is megoldást kínál. Szeretem, hogy a könyvben a szerző gyakran velünk együtt gondolkodik. Reflektál saját magára, ha tévedett, őszintén vall róla. Ez is erősíti számomra, hogy milyen emberien és érzékenyen gondolkodik. Az a hiedelem, hogy sosem tévedünk, csak a mai politikában és a hiteltelen vezetők tévképeiben tükröződik. Na meg a vágyálmokat mutató kamu instaprofilokon.
Mostanság olyan emberekkel dolgozom, akik mernek hibázni és ezt beismerve, felelősséget vállalni és továbbmenni. Mutatni és élni a valódiságot. Én még ezt tanulom. Még sokszor gúzsba kötnek félelmeim és inkább nem csinálok meg valamit, csak ne hibázzak. A könyv arra bátorít, hogy merj elesni. De felállni kötelező. Van erőd tovább menni. Vállald fel önmagadat! A legjobbat add a világnak, amid van, és ne azt, amit elvár, hogy megmutass.
A 9. szabályban a párkapcsolatokat, a randizást taglalja. Elmeséli például, hogy számos pszichológiai kutatás alapján miért nem javallja a házasság előtti együtt lakást. Konkrét tanácsokat ad arra, hogy miként élhetjük túl kreatív randikkal a sivár hétköznapokat.
Habár ő maga nem vallásos, számos vallási és szakrális példán keresztül meséli el a mélybe szállás fontosságát, a gonosszal, a nehézségekkel való megküzdés szükségességét.
A könyv olvasása közben gyakran eszembe jutott Horváth Árpád jezsuita szerzetes pár évvel ezelőtti prédikációja, ahol az arany formálódásához hasonlította a talentumainkat. Ahogy a nemesfémet is fáradtságos munkával kibányásszák, úgy kell nekünk is a mélybe szállnunk és megdolgozva felfedeznünk a bennünk lévő kincseket, amelyeket az idő és a ránk nehezedő nyomás mind-mind formált. íHasonlóan az ajánló elején olvasott gyémánthoz.
A könyv segít megdolgozni az életet, belakni önmagadat. Izgalmas utazás önmagunkkal és a fura kanadai sztárpszichológussal. Én nagyon élveztem.
Régi emlékekbe hív. Bemutatja, hogy a saját történeteink elmesélésének mekkora szerepe van a társas kapcsolatainkban. Olyan egyszerű és triviális dolgokra irányítja figyelmedet, mint az, hogy emberi mivoltunkban és sorsunkban egyek vagyunk. A tapasztalataink pontosan emberi mivoltunk miatt hidakat adnak egymáshoz. Kereshetjük a közös pontokat. A munkahelyemen sokszor használjuk az “ehhez tudok kapcsolódni” kifejezést. A könyv segít kapcsolódni.
A lelkes könyvajánló végén azonban óva intenék mindenkit: ez egy nehéz könyv. Lassan fogy és nem csak azért, mert gondolkodni kell rajta. Morzsolni, cipelni a sorait. Elmélkedni baráti beszélgetésekben, a gangon hajnalban. A reggeli első villamoson a nénikkel. Néha csak fejezetekkel később áll össze, hogy “mit akart a költő” – mert Peterson ilyen. Káoszos, szétesik, te meg összerakod. A végén pedig nagyon hálás leszel.
Peterson könyvei nem ilyen megmondom a tutit önsegítő könyvek. Inkább perspektívát nyújtanak, távolabbra utazol általuk.
Erősítenek abban, hogy érdemes vagy a törődésre és bátorítanak arra, hogy ahol csak tudsz adj, akkor is, ha te magad tragikusan keveset kaptál.
Ha még nem olvastad Peterson könyveit (12 Szabály az élethez és a Túl a renden), akkor bátorítalak, hogy kezdd el! Egy megosztó kanadai politológus-pszichológus lesz társad, inspirátorod, narratíva kínálód, könnyű és nehéz gondolatokon keresztül. Egy olyan ember, aki nem is fedi el, hogy maga is küzd pszichés problémákkal. Akinek kudarcai vannak és megköveti önmagát. Bocsánatot kér. Mer hibázni. Felelősséget vállal. Adj neki egy esélyt!
Farkas Zolek
hirdetés
