Ferenc pápa magyarországi apostoli útja mély nyomot hagyott a magyar emberek életében. De mit is jelentett mélyebb szinten a magyar egyház és a hívek számára ez a találkozás? És mit ad hozzá a nemzet életéhez? Mi volt a legnagyobb remény a pápalátogatás kapcsán? Hogyan váltak valóra ezek a remények? Az Agapé legújabb adásában erről beszélgettek, többek között a 777 főszerkesztőjével, Martí Zoltánnal is, aki végigkísérhette a Szentatyát a sajtóküldöttség delegált tagjaként.
1.„Római kiküldetésem alatt többször volt lehetőségem személyesen találkozni Ferenc pápával és röviden üdvözölni őt. Kétségtelen, hogyha az ember személyes kontaktusba tud vele kerülni, akkor nagyon jól megérzi azt a közvetlenséget, kisugárzást, ami benne van. A legmélyebb benyomást mindjárt a legelején tette rám. Amikor leszállt a repülő, először egy kerekesszék jelent meg a Szentatya nélkül, ő ugyanis fontosnak tartotta, hogy az első lépéseket szék nélkül, a saját lábán tegye meg, a kora, egészségi állapota ellenére. Azt hiszem, mindannyian érezhettük azt a közvetlenséget, ami sugárzott belőle a három nap alatt végig.” (Tóth Tamás a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, a pápalátogatás általános nemzeti koordinátora)
2. „Amikor találkoztam vele a repülőgépen, láttam, hogy Ferenc pápa annyira nyugodt és annyira figyel, hogy az volt az érzésem, mintha már ismernénk egymást. Nem azt éreztem, hogy te jó ég, itt van előttem a római pápa, hanem egy kedves emberrel találkoztam, a maga egyszerűségével és figyelmességével.” (Martí Zoltán, a 777 főszerkesztője, a pápalátogatás sajtóküldöttségének delegált tagja)
3. „Én a férjemmel, Kunszabó Zoltánnal tettem tanúságot, a hajléktalanok, rászorulók és szociális intézmények nevében. Nagyon izgultam, de ahogy megálltunk előtte, nyugodt lettem, mert azt éltem meg, hogy teljesen természetes, kedves, közvetlen idős testvérünk ő, akin mégis ott van a Szentatya méltósága. Nekem rengeteget jelentett, hogy minden egyes tanúságtevőre nagyon figyelt.” (Kunszabóné Pataki Anna a Csak Egyet Szolgálat alapítója és vezetője, a pápalátogatás egyik tanúságtevője)
4. „A három nap alatt azért erősen kapaszkodnunk kellett, hiszen voltak változások a programban, de én is megéltem azt, hogy a Szentatya mindig maximális figyelemmel kommunikál azzal, aki éppen ott jelen van – nemcsak a tanúságtevőkkel, hanem bárkivel a megjelentek közül. Azért is külkönleges ő a világi vezetők mellett, mert míg sokan igyekeznek távolságot tartani, addig ő közel megy, ezt tapasztalhattuk meg a Szent István Bazilika előtt is, amikor – eltérve az eredeti forgatókönyvtől – a hívek közé ment. Ezek a gesztusok igazán személyessé tették a jelenlétét.” (Ernyey Áron a Szent István Bazilika gondnokhelyettese, a pápalátogatás egyházi rendezvényigazgatója)
5. „Én úgy láttam, hogy az itt töltött 56 óra után nagyon fáradt volt, ugyanakkor lelkileg nagyon fel volt töltődve. Kapott sok tárgyi ajándékot is, de szerintem a nagy pillanatokat is magával vitte: a cigány muzsikusok zenéjét; a fiatalok tanúságtételét; a Kossuth tér nagy zsivaját és azt az elképesztő csöndet, amit akkor éltünk meg, mikor a 11 ezer fiatalt csendre intette, hogy gondolják át, mi az életük célja; a találkozást a keresszékes atyával. És ami nagyon fontos: magával vitte a magyarok szeretetét. Olyan szépen fogalmazott a Kossuth téren, amikor azt mondta, „én a szívemben hordozlak benneteket”. Egy pásztor jött közénk, aki nagyon világos útmutatást adott a nyájának.” (Martí Zoltán)
6. „A találkozás egyik értelme, hogy megerősített bennünket, papokat a hivatásunkban, szolgálatunkban. Nagyon fontos, bátorító szavakat kaptunk a Szentatyától. És ami talán még fontosabb: a jelenlét – az a találkozás, amely szavakba nehezen önthető. Az a találkozás, amely mindannyiunknak utat, jövőképet adott és amely megerősítette a papi és szerzetesi hivatást is.” (Tóth Tamás)
7. „Sokan imádkoztak a pápalátogatásért, és kimondottan éreztük ennek a hatását. Megjelent a Szentlélek rendező ereje, például kritikus helyzetek megoldódtak, „véletlen”, de annál fontosabb találkozások valósultak meg. Minden szervező beletett, amennyit csak tudott, de ami ott megszületett, az már teljes mértékben a Szentlélek munkája volt.” (Ernyey Áron)
hirdetés
