Ferenc pápa immáron a Vatikánból emlékezett vissza magyarországi útjára, szeretetteljes szavakkal!
Ferenc pápa május 3-i általános kihallgatásán magyarországi apostoli látogatására emlékezett vissza:
“Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Három napja tértem vissza magyarországi utamról. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik előkészítették ezt az utat, és akik imájukkal kísértek ezen az úton, s szeretném újból kifejezni elismerésemet a hatóságoknak, a helyi egyháznak és a magyar népnek, egy bátor és emlékekben gazdag népnek. Budapesti tartózkodásom alatt megtapasztalhattam minden magyar szeretetét. Ma erről a látogatásról szeretnék beszéni nektek két képen keresztül: a gyökereken és a hidakon keresztül.
A gyökerek. Zarándokként indultam egy olyan néphez, melynek történelmét – miként Szent II. János Pál is mondta – „sok szent és hős, s velük együtt sok névtelen dolgozó ember” fémjelezte. (Beszéd a fogadtatáson, Budapest, 1996. szeptember 6.). Ez valóban így van: sok egyszerű és dolgos embert láttam, akik büszkén ápolták kapcsolatukat saját gyökereikkel. E gyökerek között – ahogy ezt a tanúságtételek is kiemelték a helyi egyházzal és a fiatalokkal való találkozókon – mindenekelőtt ott vannak a szentek: a szentek, akik életet adtak ennek a népnek, a szentek, akik tanúságot tettek a szeretet evangéliumáról, a szentek, akik a sötét pillanatokban fényként ragyogtak: a múlt sok szentje, akik ma arra buzdítanak, hogy emelkedjünk felül kishitűségünk veszélyén és a holnaptól való félelmünkön, emlékezzünk arra, hogy Krisztus a jövőnk. A szentek erre emlékeztetnek minket: Krisztus a jövőnk.
hirdetésA magyar nép szilárd keresztény gyökereit azonban próbára tették.
Hitüket a tűzben próbálták meg (vö. 1 Pt 1,7). A XX. századi ateista üldözés során ugyanis a keresztényekre erőszakkal sújtottak le, püspököket, papokat, szerzeteseket és világi híveket öltek meg, vagy fosztottak meg szabadságuktól. S miközben a hit fáját megpróbálták kivágni, a gyökerek érintetlenek maradtak: az egyháznak rejtőzködnie kellett, de élő, erős maradt az evangélium erejével. Magyarországon ezt az utóbbi kommunista üldözést, elnyomást megelőzte a náci üldözés, elnyomás, a nagyszámú zsidó lakosság tragikus deportálásával. De ebben a kegyetlen népirtásban sokan kitűntek ellenállásukkal, és azzal, hogy megvédték az áldozatokat, ez pedig azért volt lehetséges, mert a közös élet gyökerei szilárdak maradtak. Rómában velünk él egy nagyszerű magyar költőnő, aki átélte mindezeket a megpróbáltatásokat, és arról beszél a fiataloknak, hogy harcolnunk kell egy álomért, hogy ne győzzenek le minket az üldözések, a csüggedés. Ez a költőnő ma töltötte be a 92. évét: Isten éltessen, Edit!
De még ma is, ahogy a fiatalokkal és a kultúra világával való találkozások során kiderült, a szabadságot veszély fenyegeti. Hogyan? Mindenekelőtt fehér kesztyűvel, a minket elaltató fogyasztói társadalom által, ahol az ember megelégszik egy kis anyagi jóléttel, megfeledkezik a múltról, és egy személyre szabott jelenben „lebeg”. Ez a világiasság veszélyes üldözése, amelyet a fogyasztói lét elősegít. Azonban amikor egyedül csak az számít, hogy az ember magára gondoljon, és azt tegye, ami neki jól esik, akkor a gyökerek elfojtódnak. Ez a probléma egész Európában ott van, ahol a mások iránti odaadás, a közösség és a közös álmok szépségének megtapasztalása, valamint a nagycsaládok születése válságban vannak. Egész Európa válságban van. Gondolkodjunk el tehát a gyökerek megőrzésének fontosságán, mert az ágak csak akkor nőnek magasra és akkor hoznak gyümölcsöt, ha a mélybe nyúlnak. Tegyük fel mindnyájan magunknak a kérdést, népként is, mindnyájan: melyek a legfontosabb gyökerek az életemben? Hol vannak a gyökereim? Megemlékezem-e róluk, vigyázok-e rájuk?
A gyökerek után következzen a második kép: a hidak. Budapest, mely 150 éve született három város egyesüléséből, híres a hídjairól, amelyek összekötik és egyesítik a partokat. Ennek felidézése, különösen a hatóságokkal való találkozókon emlékeztetett arra, hogy fontos felépíteni a különböző népek között a béke hídjait. Ez különösen Európa hivatása, amely a „béke hídverőjeként” arra hivatott, hogy magában egyesítse a különbségeket és befogadja azokat, akik ajtaján kopogtatnak. Gyönyörű ebben az értelemben az a humanitárius híd, amelyet a szomszédos Ukrajnából érkező sok menekült számára hoztak létre, akikkel találkozhattam, megcsodálva a magyar egyház nagyszerű jótékonysági hálózatát is.
Az ország igen elkötelezett a holnap hídjainak építése mellett is: nagy figyelemmel van az ökológiai gondoskodásra – ez igen szép Magyarországon, az ökológiai gondoskodás – és egy fenntartható jövőre, és azért dolgozik, hogy hidakat építsen a nemzedékek, az idősek és a fiatalok között, mely korunk megkerülhetetlen kihívása mindnyájunk számára. Ott vannak továbbá azok a hidak is, amelyeket az Egyháznak – amint az a külön találkozón kiderült – ki kell építenie a ma emberei felé, mert Krisztus hirdetése nem állhat csupán a múlt ismételgetéséből, hanem mindig újításra szorul, hogy segítsen korunk nőinek és férfiainak újra felfedezni Jézust. Végül pedig, hálával emlékezem a szép liturgikus pillanatokra, a görögkatolikus közösséggel közös imádságra és az ünnepi szentmisére, amelyen oly sokan vettek részt, arra gondolok, hogy milyen szép hidakat építeni a hívek között: vasárnap a szentmisén különböző rítusokból, országokból és felekezetekből érkező keresztények voltak jelen, akik Magyarországon jól működnek együtt. Hidakat kell építeni: a harmónia és az egység hídjait!
Megérintett e látogatás során a zene fontossága, amely a magyar kultúra egyik jellegzetes vonása.
Végezetül, május hónapjának kezdetén, szeretnék arra emlékeztetni titeket, hogy a magyarok nagyon tisztelik Isten Szent Anyját. Első királyuk, Szent István neki szentelte őket, tiszteletből neve kiejtése nélkül szokták megszólítani, csak királynői címekkel szólítják. Bízzuk tehát ezt a drága országot a Magyarok Nagyasszonyára, bízzuk a Béke Királynőjére a hidak építését a világban, bízzuk szívünket a Mennynek Királyné Asszonyára, akit ebben a húsvéti időszakban ünneplünk, hogy Isten szeretetében verjenek gyökeret!
Fordította: Korponai Gábor
hirdetés
