Megtisztelő és igazán örömteli számunkra, hogy Riesz Domonkos atya, a Budapest-Kelenföld Szent Gellért Plébánia káplánjának lelkiségi írását megoszthatjuk Veletek!
Számomra az idei évben a passió legmegrendítőbb mondata így hangzik: „A templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig…” (Mt 27,51) Máté evangéliumában ez a mondat közvetlenül Jézus halálát követően szerepel – vagyis ahhoz szorosan kapcsolódik. De mi is történt, és ez mit üzen nekünk most?
Megnyílt az út az Atyához.
A templom függönye vagy kárpitja a jeruzsálemi templom legbelső részét, a Szentek Szentjét választotta el a szentélytől és a templom többi részétől. Ide csak a főpap léphetett be, ő is csak évente egyszer, amikor a nép bűneiért engesztelt (Kiv 30,10). Ez volt a templom legszentebb helye, a Isten jelenlétét itt tartották a „legerősebbnek”.
Vagyis amikor ez a kárpit kettészakad, akkor megnyílik az út az Atyához.
Jézus ez az út (Jn 14,6). Megnyílik az út az Atya házába, ahol sok hely van, és Jézusnak köszönhetően mindannyiunknak van. (Jn. 14,2) Nekem is, neked is van ott hely. Az Atya háza nyitott ház, ahol az Atya elé siet hazatérő gyermekeinek (vö.: a tékozló fiú története, Lukács evangéliumának 15. fejezetében). Nem számít mekkora kitérő után térünk haza, Ő szeretettel fogad. Ünnep, amikor hazaérünk. Mindig terítve van nekem. Otthon lehetek. Ajándékokkal, békével és örömmel szeretne elhalmozni.
Amikor belépünk a templomba, vagy részt veszünk egy szertartáson vagy szentmisén, akkor ne csupán kívülről szemléljük. Mert az nem egy előadás, amit megnézünk vagy meghallgatunk. Annak sokszor borzasztóan unalmas is lenne. De ahova mi meghívást kapunk, az egy ünnep, ahol mindegyikünknek személyes, névre szóló helye van. Tehát bekapcsolódhatunk teljes szívvel a kérésekbe, a hálaadásba és dicsőítésbe. A csendes pillanatokban pedig a szívünk mélyén megszólíthatjuk a ránk váró, nekünk örvendező Istent.
Isten szakítja át az akadályokat
A templom kárpitjáról Josephus Flavius zsidó történetíró azt is feljegyzi, hogy körülbelül 10 cm. vastag volt, és a két széléhez kötött lovakkal sem lehetett kettészakítani. Tulajdonképpen emberi erő nem képes szétszakítani ezt a függönyt, amit Jézus halála egészen kettészakít.
Sokszor, mintha a mi imádságunkban is ilyen vaskos, semmilyen erő által nem mozdítható akadályokat érzékelünk. Mintha az Isten távol lenne, elrejtve. Érezhetjük magunkat tehetetlennek: „nem tudok imádkozni, nem tudok Isten közelségébe eljutni”. Mi valóban nem is vagyunk erre képesek egyedül. Azért lehetséges a találkozás, mert Ő átszakítja a köztünk lévő kárpitokat, az emberi erővel el nem mozdítható falakat.
Az imádságunk elején kérhetjük Istent, hogy szakítsa át a köztünk lévő falakat. Kérhetjük, hogy jöjjön közel, mutassa meg magát. Hogy adjon választ egy konkrét kérdésre. Vagy ajándékozzon meg minket valamilyen kegyelemmel. Ugyanezt tehetjük a szertartások, szentmisék során is. És ha ezzel a figyelmes szívvel vagyunk jelen, meghallhatjuk az Úr nekünk szóló üzenetét. Ami személyes és aktuális.
Nem mindig az, amire számítunk – de mindig olyan, amire szükségünk van.
Tartozhatok valahova – nem is akárhova!
„A templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig…” Ez a mondat egy meghívás a hazatérésre. Az Istenhez, az Ő szeretetéhez. Nem számít mit tettem az életemben, kikhez tartoztam eddig: Isten hazavár.
És meghívás az Ő családjába, az Egyházba. Van helyem Nála, van helyem a családjában. Ebbe a családba visszatérhetek, vagy újra visszatérhetek idén húsvétkor. Hálát adhatok a közösségemért, és kereshetek, ha nincs. Mert tartozhatok Istenhez, és az Egyházhoz.
Istenhez bármikor visszatérhetünk. Számomra erről szól ez a mondat. Hogy bármikor hazamehetek. Erről pedig szól egy vers, Tornay Andrástól, mellyel a nagyböjt során találkoztam, és ugyancsak megérintett. Mintha az Atya ezt üzenné nekem, neked. Hozzá bármikor hazamehetünk. Idén húsvétkor is. És aztán Nála lehetünk, Vele időzhetünk.
Tornay András
BÁRMIKOR BEJÖHETSZ
Ha darabjaira esik szét a világ
Ha csended álnok zajok járják át
Ha minden megkopott, üres és hideg
Ha éppen csak pislákol elhagyatott tüzed
Akkor is tudd: bármikor hazajöhetsz
Ha jól ismert ösvényen zsákutcát találsz
Ha ismerős tereken is idegenként jársz
Ha sokáig nem hallod senkitől nevedet
Ha senki sem szorítja gyöngéden kezedet
Akkor is tudd: bármikor hazajöhetsz
Bármilyen koszos vagy, nyitva áll a házam
Bármilyen fáradt vagy, megpihenhetsz nálam
Lehetsz gyenge, lehetsz árva
Jöhetsz nyitva, jöhetsz zárva
Jöhetsz némán, jöhetsz sírva
Bármerről is érkeznél, az ajtóm ott lesz nyitva
Bármerről
Bárkivel
Bárhogyan
Bármikor
Bárhogyan hazajöhetsz, bármikor hazajöhetsz.
Riesz Domonkos atya
hirdetés
