Humayer Dávid vagyok, 27 éves koromban kereszteltek. Ez az első cikkem a 777-en. A személyes tapasztalataimat fogom megosztani arról, hogy milyen egy gyermekotthonban önkénteskedni – ha nektek is van, nyugodtan írjátok le!
2021 őszén kezdtem el járni keresztelésfelkészítésre (katekézisre) Pál Feri atyához. Ezen a katekézisen tanácsolta Feri atya, hogy kezdjünk el önkénteskedni. Az volt az első gondolatom: „Na, én keresztelkedni jöttem, nem bármi mást csinálni… nekem másra nincs időm most! Ez egy keresztelésre felkészítő csoport és én pont ezért vagyok itt, nem másért!”
Eltelt pár hét és talán mert ,,okosba” meg akartam csinálni a házi feladatot, vagy azért, mert picit lelkiismeret-furdalásom volt, beírtam a Google-be: „önkénteskedés”. Jelentkeztem a Bátor Tábor GO programjára, ahova segítőnek elképesztően nehéz bekerülni. Olyan volt ez, mintha még nem tudnék vezetni, de leadnám az igényemet egy Forma-1-es autóra.
Aztán eszembe jutott, hogy 2021 nyarán részt vettem tábori segítőként egy úgynevezett „Esélytáborban”, amelyet a munkahelyem az Ökumenikus Segélyszervezet rendezett. Egy ilyenen a felzárkózó (legszegényebb) településeken élő gyerekek vehetnek részt. Ezt a tábort elképesztően élveztem. Csoportfeladatok, foci, tánc, kézműveskedés, játék… A nyár legjobb hete volt! Mikor vége lett a tábornak, arra gondoltam: „Megint egy évet kell várnom, hogy újra gyerekekkel játszhassak, focizhassak!?”
2022-ben a munkahelyemen tartott közös kajáláson leült mellém egy új kolléga, Lili, aki a barátnőjével megalapította a „KöJkök a gyermekotthonban” nevű egyesületet és szabadidejében azzal foglalkozott, hogy barátaival hétvégente eljárjon játszani az ilyen intézményekbe kényszerülő gyerekekhez. Lili mondta nekem, hogy olyan embert keresnek, aki focizna velük az otthonban. Az asztalra csaptam (kis túlzással) és mondtam neki, hogy azonnal vegyen fel engem erre a „pozícióra”!
Így jutottam el 2022 nyarán az első gyermekotthonba. Nagyon jó volt velük focizni, azt éreztem, hogy ezt rendszeresen szeretném csinálni. Rájöttem, hogy én vagyok annyira önző, hogy felszabadultan érzem magam velük, játék közben nem a sorsukra gondolok, hanem teljesen flow-ba kerülök és ezt a gyerekek biztosan érzik, hogy ez valódi és nem azért töltöm velük az időt, mert kötelező lenne. Úgy gondolom, hogy
végső soron ezzel mindenki nyer.
Később eljutottam több gyermekotthonba, de már csak egybe járok, ahova egy másik munkatársam, Anett vitt el, aki a Pálferi Karitász egyik önkéntese. Késő ősszel, télen már nem lehetett focizni, más programokat kellett kitalálni. Hú, ez nagyon nehéz, igazából az összes energiád elmehet arra, hogy békíted a harcosokat, vigasztalod a sírókat, oktatod a csibészeket. Hatalmas eredmény, ha tudunk valamit közösen játszani, kézműveskedni, társasozni. Nekem ebben nagy példaképek a Kuckósok, akik nagyon profinak tűnnek ilyen téren.
Szóval nem mondom, hogy annyira nagyon könnyű rendszeresen eljárni, de
az Istennel való kapcsolatomban rengeteget segített.
Mondok 5 konkrétumot.
1.„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25, 40)
Hú… ez az evangéliumi sor nagyon sokat jelent nekem. A legtöbbet. Ha nehéz, kilátástalan a helyzet az otthonban, akkor is eszembe jut. Egy kimerítő alkalom után is mindig erre a részre gondolok.
Nagyon sok kérdőjel van az életemben, hogy az, amit csinálok, biztosan jó-e. Megkérdezem magamtól: vajon mosolyog Isten, amikor látja, hogy mit csinálok? Egy dolgot biztosan tudok. Amikor gyermekotthonban vagyok, az fix, hogy minőségi idő Istennel. Nekem ez egy biztos pont, ahol Jézus szeretetére válaszolhatok és továbbíthatom.
2. Felismerni a másik arcában Jézus arcát
Még Csókay Andrástól hallottam, hogy az a nagy „tudomány”, amikor a másik emberben – legyen veled bármilyen jó vagy rossz – felismered Jézus arcát. Ezt nem csak a gyermekotthonban lehet gyakorolni, de nekem ott intenzívebb ez az élmény. Elég nehéz, főleg amikor épp káromkodnak, egymást inzultálják vagy mutatják a középső ujjukat…Viszont, ha egy ilyen szituációban sikerül meglátnod egy ilyen gyerekben Őt, akkor már nem egy rosszcsontot látsz, hanem Isten gyermekét. Nagy művészet.
3. Viszonzatlan – viszonzott szeretet (Lk 14, 12-14)
A viszonzatlan szeretetben az a jó, hogy amit te adsz, azon nem kell gondolkodnod, hogy ez most biztosan önzetlen volt-e. Ezt csak azért mondom, mert azért előfordul, hogy nem kapok pozitív megerősítést a gyerekektől azzal kapcsolatban, hogy én ott vagyok. Amellett, hogy a gyerekek helyzetéből adódóan el kell felejtenem a hagyományos viselkedési szabályokat. Az otthonban azok nem érvényesek.
Nem célom, hogy elrémítsek bárkit, a viszonzott szeretet is megjelenik a gyerekek egy részénél, akár egy ölelés, bújás formájában… vagy annyiban, hogy mikor készülődsz elmenni, akkor odahajítanak egy mondatot: „Maga már el is megy?”
4. „A kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat.”
Ezt Vecsei Miklóstól hallottam, akinek Kozma Imre atya mondta a fenti mondatot. Ahogy Pál Feri atya történetei a Baba utcából (légzésbénultak intézete), úgy Vecsei Miklós történetei is nagyon inspirálóak. Ők ketten egy hittancsoportba jártak, ha jól tudom. Ez a mondat sokszor emlékeztet: „CSINÁLD, ne csak dumálj róla!”
5. Mindezt közösségben megtapasztalni (Mt.18, 20)
Egyre több ismerősöm jön el az otthonba (többségük egyébként még a nyelvet sem beszéli, mert dél-amerikai), és együtt azért sokkal jobb. Ha nem egyedül megyek, akkor már többen gyűlünk össze az Ő nevében (Mt.18, 20).
Szóval így teremtette körém Isten ezt a lehetőséget, hogy rendszeresen találkozzak Vele és a magam módján továbbadjak egy picit abból a sokból, amit Tőle kaptam.
Fontos megjegyeznem, hogy ezeknek a gyerekeknek különösen fontos a kiszámíthatóság, hiszen annyi minden váratlan történt azt életükben – és történik a mai napig. Ha már most tudod, hogy ha csak kíváncsiságból szeretnél elmenni egyszer egy ilyen helyre, akkor inkább ne menj el!
Ezt mindenképpen gondold át, és ha ezek után is érzel magadban indíttatást, hogy menj, akkor hívd fel a közeledben lévőt, vagy egy ezzel foglalkozó szervezetet (Köjkök, Kuckó, Világszép Alapítvány), hogy miben és mikor tudnál nekik segíteni, velük játszani.
Humayer Dávid
@kojkokagyermekotthonban Így telnek a Köjkök napjai nyáron☀️ :⚽️🎨 +🥤🧃#kojkokagyermekotthonban #onkentesseg
hirdetés
