Papp Miklós vasárnap esti írása a civilizált és a művelt ember közötti – igen fontos – különbségre hívja fel a figyelmünket!
„Mind az egyes emberek, mind a népek milyen könnyen elsajátítják azt, amit civilizációnak, igazi civilizációnak neveznek! Kijárja az egyetemet, szabó és borbély szolgálatait veszi igénybe, körmeit ápolja, külföldi utazást tesz, és máris készen áll a legcivilizáltabb ember. A népeknél meg: minél több vasút, akadémia, gyár, csatahajó, erőd, újság, könyv, párt, parlament – és máris kész a legcivilizáltabb nép. Éppen emiatt kapkodnak az emberek a civilizáció, s nem a műveltség után; mind az egyesek, mind pedig a népek. Az előbbi könnyű, nem követel erőfeszítést, és helyeslést kelt; az utóbbi viszont erőfeszítést követel, és helyeslés helyett mindig megvetést, gyűlöletet ébreszt a többségben, mivel leleplezi a civilizáció hazugságát.”
Tolsztoj, Napló 663.
Nem tudtam, mi bajom van, amikor a modern világ kellékeivel kicicomázott férfiakkal és nőkkel találkozva ellenérzést kelt bennem a trendi diploma, az okos öltözködés, a kisminkelt tárgyalókészség, a státuszt rögíztő csúcstelefon, a magyarra lefordíthatatlan munkahelyi beosztás. Tolsztoj világította meg: különbség van a civilizáltság és a műveltség között. A civilizált a trendire ügyel kényesen, fontos neki mindenből az „okos”, tanultan ügyeskedő, szereti a csúcsdolgokat, mindent maga mögött hagyva a sikerre, előre néz. Ellenben a művelt szereti érezni a gyökereit, a föld hűségét, a családi tradíció drámáit. A művelt belenő évezredes filozófiák és vallások igazságaiba, arcán elmélyültség, jellemében bársonyos finomság. Nem a civilizáció ellen vagyunk, nem rossz a civilizáció – de amolyan vásári csinnadratta, ha csak trendi diplomája van ez embernek, fess öltözete, angol nyelvű beosztása, de nem tud könnyekre fakadni József Attila sírjánál, nem birkózik nagy filozófiai-teológiai kérdésekkel, és szépjólétéből hiányzik a dráma.
Azon túl, hogy ez önámítás, van mindebben valami gyarmatosító hangulat is. Ferenc pápa szomorúan összegzi hasonló tapasztalatait Argentínára, Európára, majd az egész világra vonatkozóan: a globalizáció mindenütt ugyanazt teszi.
Az embert le kell csupaszítani a történelmi, nemzeti, családi, vallási mivoltától, hogy ennek a helyére valami globálist tegyenek.
Az ember „eltörténelmietlenítését” látjuk, ahol nem fontos a történelmi múlt, a népi-nemzeti tradíció, a sajátos kultúra és a művészet, csak a ma, a most, a fiatalság és az univerzális bálványozása. Továbbá a család, férfi-női identitás nivellálása zajlik, helyébe akarnak ültetni mindenféle zavaros szexualitást, a család zavart felfogását. Valamint a bőrünkön érzünk egy erőszakos szekularizációt, a vallás erőszakos száműzését a társadalmi, tudományos, gazdasági, kulturális életből, s cinikusan magánszférába kényszerítését. Ha mindezektől lecsupaszították az embert, akkor lehet a kezébe adni okostelefont, ideológiát, reklámot, trendit, zavartságokat. Ferenc pápa szavai szerint sokszor éppen azok hajszolják a nagy globalizmust, uniformizmust, akik a saját nemzetüket nem igazán szeretik. Miért nem vonhatok vállat? Mert ismét Ferenc pápát idézve: „egy beteg világban nem lehet egészségesen élni”. Nem elég, ha fiataljaink, az új generációk és a Föld népei „csak” civilizáltak lesznek.
Hogy mit tegyünk? Ismét egy pápát idézek: Szent II. János Pál pápa szerint „a kultúra az, ami emberebbé tesz”. Nehogy csak a civilizáltságunk fokozódjon (s erre még öntelt önámításban még büszkék is legyünk), hanem növekedni szeretnénk emberségünkben is, azaz a kultúrában, a műveltségben. Érdemes nemes feldolgozással hordozni családtörténetünk drámaiságát: komédiáit és tragédiáit is feldolgozva. Szinte ízt ad a modern életvilágunkban egy kis népművészet, a saját gyökereink mintái. Nyissunk ajtót-ablakot a magas szintű művészetnek, melyeken keresztül már a múltban kipróbált (és ezért jövőképes) igazságok bűvöletébe kerülhetünk. Fészkeljük csak be magunkat egy-egy nagy filozófus-teológus gondolatrendszerébe, hogy istenadta gondolkodóképességünket ne csak a tesz-vesz síkra fecséreljük.
A műveltség pont olyan légnemű, mint a feltámadás örömhíre. Lehet semmibe venni vagy Júdás-pénzen ellene áskálódni. Ám akik komolyan veszik, azoknak nemes tartást, életörömet, ízt ad az életüknek. Ahogy a húsvét igazsága „felfénylik” az apostolok és követőik életén, hasonlóan a műveltség is „felfénylik” azok arcán, lényén, szenvedésein, akik nemcsak civilizáltak, hanem műveltek is.
Papp Miklós
Fotó:
hirdetés
