Lőw Gergely atya ismételten egy hiteles, nagyon jó írással ajándékozott meg bennünket, amelynek témája a hivatás megtalálása! 9 szempont a fiatal paptól, amely segíthet abban, hogyy megtaláld Isten mire hív!
Egy fiatal egyetemista srácot a tanár a nevén szólít. A diák belép a terembe, és megkapja a vizsgatételét. Nem túl nagy örömmel keres egy padot, leül, de egy percig meg sem meri nézni, hogy mi van a cetlire írva. Előző éjszaka semmit sem aludt: az utolsó pillanatra hagyta a készülést, és be kellett látnia, hogy ez így nem elég. A harmadáig se ért el a tételeknek. Végül indulás előtt belegörgetett a pdf-be, és találomra elolvasott egy tételt a különböző fajta csatornacsövekről. De aztán el kellett indulni, és most itt ül kialvatlanul, rosszkedvűen, és szembe kell néznie az elkerülhetetlennel: ez a vizsga egy nagy bukás lesz. Még a liftben is azon szurkolt, hogy menjen el az áram, álljon le a lift – bármit inkább, csak ne kelljen leégnie a tanár előtt. Nincs mit tenni, elolvassa a tételt: Csatornacsövek… csak eddig jut, de a lélegzete is elakad. A tétel „véletlenül” pont az, amit alig egy órával ezelőtt nézett át. Minden simán eszébe jut, kimegy felelni: ötös. Ahogy kilép az egyetem ajtaján, hirtelen megérinti a tavaszi szellő, a virágok illata, a madarak éneke – de valahogy csak egy dolog jár a fejében: „Ez így túl egyszerű volt, ennek így semmi értelme!” És akkor benyúl az öltönyzsebébe, amiben egy szentkép van a püspöktől, aki nemrég bérmálta, alatta a főpásztor jelmondata: „Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem”. Hirtelen értelmet kap minden – és Gergő jelentkezik papnak.
Talán kitaláltad: ez az egyetemista srác én voltam, csak most már Gergő atyának hívnak. Persze nem volt ilyen egyszerű számomra a hivatáskeresés, viszont azt gondolom, hogy ez a történet sok mindent elmond. Először is azt, hogy a legmeghökkentőbb helyzetekben tud megtalálni a felismerés. De ez nem jelenti, hogy ne tehetnénk semmit azért, hogy megtaláljuk a helyünket az életben. Ha épp a hivatásodat keresed, nagyon együtt tudok érezni veled. Ez egy nem könnyű, de rendkívül gazdag időszak, és nagyon sok lehetőség rejlik benne, hogy növekedj a hitedben és az Istennel való kapcsolatodban. Összeszedtem néhány szempontot, ami így visszatekintve nekem segített – egyik-másik hátha neked is segít.
1. Kérj jelet
Azelőtt a vizsga előtt már 4 éve azon gondolkodtam, hogy mihez kezdjek az életemmel, hol találom meg a helyem. És nagyon sokat kértem Jézust, hogy adjon egy jelet. Nem egy jelet adott, hanem többet, és ez a vizsga az egyik volt ezek közül. “De hát én is kértem jelet, csak nem kaptam semmit!” – mondhatnád. Ne aggódj, ha kéred a jeleket, akkor meg fogod látni őket. Engem is felbosszantott, amikor a lelkivezetőm, csak annyit mondott, hogy ha eljön az idő, “érezni fogom”, lesz bennem egy “belső béke”, egy “bizonyosság”.
Akárhogy vártam, kerestem, semmi ilyen nem volt. De aztán eltelt még egy kis idő, és tényleg igaza lett az atyának.
Nem arról van szó, hogy Jézust befolyásolnád, amikor jelet kérsz. Ő sokkal inkább akarja adni azt a jelet, mint amennyire te várod. Ebben verhetetlen. Benned megy végbe változás. Egész máshogy figyeled a dolgokat, ha kéred a jelet. Egy véletlenszerűen húzott vizsgatétel miért lenne jel a papság vagy egyáltalán bármi felé? De nyilván nem ez a lényeg, hanem az, ahogy az események az én számomra összeálltak. És ahogy neked is összeállnak, ha kitartóan kutatsz. Valahogy nem lehet a jelet meglátni, csak akkor, ha van bennünk bizalom és nyitottság. És ez leginkább akkor tud megszületni benned, ha kéred Jézust.
2. Kérj segítséget!
A hivatásodat csak te tudod felfedezni. De ez nem azt jelenti, hogy egyedül kell megtalálnod. Engem inspirált, amikor hallgathattam olyan embereket, akik már megtalálták a hivatásukat. Akár azért, mert engem is vonzott a hivatás, amit végül megtaláltak, vagy egyszerűen csak azért, mert tudtam kapcsolódni a felismeréseikhez. Mindenkinek egyéni a hivatása, az is teljesen egyedi, ahogy te fogsz rátalálni a tiedre. De a keresés közös.
Ami nagyon sokat segített még nekem, az az, hogy találtam egy lelkivezetőt. Nekem egy pap volt, az egyik káplán a plébániánkról, de nem muszáj, hogy a te esetedben is pontosan így legyen. Lehet egy idősebb barátod, egy közeli ismerősöd. Lényeg, hogy valaki, akire felnézel, tudsz vele mélyen beszélgetni, és előrébb tart a hitben, az életben (úgy értem, hogy már megtalálta a hivatását). Rengeteget számít, ha időről-időre – havonta, pár havonta – el tudsz beszélgetni vele. A visszajelzései rendkívül fontosak lehetnek, mivel kívülről látja az utadat. Segíthet megfogalmazni, hogy mi is az igazán fontos, segíthet letisztázni, hogy merre is haladsz, illetve megerősíthet abban, hogy igenis haladsz valamerre. Egyébként már önmagában az is sokat ad, ha meg kell fogalmaznod valakinek, hogy mi van benned, és ő tényleg értő figyelemmel hallgat. Fontos dolgokra tudsz ráböbbenni.
3. Kérj erőt!
Jézus azt mondja: “Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen” (Lk 9,23). Persze, szeretnénk Jézus után menni, de miért kell ez a kereszthordozás? Egy kissrác esete egy kiránduláson elgondolkoztatott. Csoma nem akarta felvenni a hátizsákját: azt mondta túl nehéz, nyomja a hátát. Úgyhogy egy nagy faágra tette rá, és úgy próbálta húzni maga után. Igyekeztünk elmagyarázni neki, hogy így csak nehezebb hoznia, csigalassúsággal araszolt. Aztán végre nagy nehezen kikönyörögtük, hogy vegye fel a hátára, megigazítottuk a pántokat, és csodák csodájára egyből utolérte a többieket. Amikor megérkeztünk a táborhelyre már el is felejtette az egészet, és ő vetette bele magát az egyik legnagyobb kedvvel a métába. Tele volt energiával.
Jézus nem lefárasztani akar minket a kereszthordozással. A keresztünk ott van, tény. Jézus arra biztat, hogy ha szembenézünk vele, ha felvesszük a vállunkra, akkor sokkal jobban tudunk előre haladni. És ő is ott van velünk, segít. Ha elmenekülünk a problémás helyzetek, személyek elől – úgyis megtalálnak más módon.
Tetszik az a mondás, hogy ne kisebb keresztet kérj Jézustól, hanem erősebb hátat.
Ami nyomaszt, amitől félsz, az mind az utadba állhat abban, hogy igazán felismerd a hivatásodat. Jó megtapasztalni, hogy Jézussal együtt képes vagy szembenézni és szembeszállni ezekkel.
Fotó: Dreamstime
4. Nyisd ki a szemed!
Figyeld az életed eseményeit! Isten sokszor nem szavakon, hanem eseményeken keresztül beszél hozzánk. Egy másik meghatározó élményem a hivatáskeresésemmel kapcsolatban ahhoz kötődik, amikor a bérmavédőszentemnek, Don Bosconak a közbenjárását kértem. Az emléknapján (jan. 31.), kértem a segítségét, hogy az aznap esti ministránsgyűlésen jól bánjak a gyerekekkel. Sima egyetemista ministránsvezető voltam. Nagy elképzelésekkel mentem az aznapi gyűlésre. Néhány srác nem bírt magával, hát kivittem őket a templom elé, egy kicsit kiszellőztetni a fejüket. De a dolgok irányítása kicsúszott a kezemből, és ahogy ott viaskodtam velük, megcsúsztam a jégen, és az egyik lábam kifordult. Térdszalagszakadás, 3 hét fekvőgipsz. “Köszönöm, Don Bosco és Jézus….” Ez volt az első gondolatom – elég ironikusan. Meg voltam sértve. Ez a hála? Ez a válasz arra, hogy végre összeszedtem magam, és igyekszem? De ott, az ágyhoz kötve tudtam először kimondani, hogy lehet, hogy pap szeretnék lenni. Kellett ennyi gondolkodási idő, és ez a kis szenvedés, hogy ez megfogalmazódhasson bennem. Kértem Isten segítségét, a dolgok rosszabbra fordultak, viszont épp ezáltal valósult meg valami még fontosabb dolog az életemben. Ha a hivatásod keresed, és nyitott szívvel figyeled az eseményeket, bármi, még a látszólag rossz dolgok is előre vihetnek. Jézus mindenen keresztül tud üzenni neked.
5. Nyisd ki a füled!
Hallgasd meg, amit mások mondanak. Figyelj az emberek visszajelzéseire. Nyilván nem abban az értelemben, hogy kövess egyből minden tanácsot, amit bármilyen jöttment ad neked. Be is golyóznál! De vannak olyan megjegyzések, elejtett mondatok, amik valahogy megragadnak, amik nem hagynak nyugodni, vagy amiknél épp valami különösen nagy nyugalmat érzel. Ezeket forgasd magadban. Vidd be az imába! Írd fel, és néha olvasd vissza. Lehet, hogy Jézus épp ezeken keresztül szól hozzád.
Nekem többen mondták egymástól függetlenül, hogy jó hittantanár lennék. Ez megérintett, elgondolkoztatott. Ugyanakkor, amikor azt kérdezték tőlem, hogy “Gergő, te mit gondolsz erről mérnökként?”, (2 évet a Műszaki Egyetemre jártam), akkor azt nagyon távolinak, idegennek éreztem.
Ami viszont különösen megragadott, az az volt, hogy egy mise után összetalálkoztam az egyik ministráns sráccal, azok közül, akikkel viaskodtunk a gyűlésen. Láttott engem mankóval és begipszelt lábbal, és érezhetően megviselte a dolog. Különösen illedelmes volt, egészen a szüleim kocsiáig elkísért, és kicsit beszélgettünk (szegénynek nagy bűntudata lehetett, pedig egyáltalán nem az ő hibája volt a baleset). Mindenesetre semmire nem emlékszem az egész beszélgetésből, egy mondatot kivéve. Egyszercsak egy teljesen másik témáról áttérve megjegyezte: “szerintem te jó pap lennél”. Akkor teljesen meghökkentett a dolog. De visszanézve egy nagyon fontos pillanatban kapott üzenetté vált számomra.
Fotó: Dreamstime
6. Nyisd ki a Bibliát!
A Zuglói Páduai Szent Antal plébániáról származom. Van ott egy Szent Antal szobor, ami előtt sokat imádkoztam. Aztán amikor elmondtam az ügyes bajos gondjaimat, és felnéztem rá, ahogy egyik kezében a Szentírást tartotta, másik kezével jelentőségteljes mozdulatot tett, mindig olyan volt nekem, mintha megszólalna: Olvasd a Bibliát! És ez volt a legjobb tanács, amit adhatott! Mennyire meg tudja emelni az életünket, ha egyszerűen komolyan vesszük azt, amiben hiszünk, hogy ezt a könyvet nekünk írták, neked és nekem, és ott vannak benne a válaszok a kérdéseinkre. Csak megfelelő szemmel kell olvasni. Én egy jóbarátom hatására kezdtem el elmélkedni a Bibliával. Gyakorlatilag azt tűztem ki, hogy mindennap fél órát eltöltök vele. Elolvastam egy részt, megfigyeltem, hogy mi az a mondat, amelyik különösen megérint, és utána elkezdtem gondolkodni rajta, végül leírtam, hogy mi jutott eszembe róla. Az imádságok után legtöbbször nem éreztem, hogy választ kaptam volna a kérdéseimre.
De azt kezdtem el észrevenni, hogy ez a gondolkodás egyre inkább egy beszélgetés Jézussal.
Neki mondom el a gondolataimat, a félelmeimet, a vágyaimat. Egyre többször egy nagy békét éltem meg ebben a fél órában (általában úgy a 25. perc után érkeztem el ide). És amikor egyszer visszaolvastam ezeket a jegyzeteimet, rájöttem, hogy gyakorlatilag egy napló állt össze belőlük. Félelmetes volt rádöbbenni, hogy az Atya mennyire konkrétan vezetett ezeken az imákon keresztül, hogy egyes kétségeim hogyan oldódtak fel szép lassan.
7. Legyél vevő Jézusra!
Egy alkalommal benne voltam egy program szervezésében, és valami nagyon nem úgy sült el, ahogy én szerettem volna. Nagyon fel voltam dühödve, de még ezt se ismertem be igazán magamnak. Az is dühített, hogy miért vagyok dühös, miért nem tudom ezt a helyzetet jól kezelni. Az egyik barátom, Balázs jól átlátta mindezt, és fogott egy üres pizzásdobozt, feltartotta elém, és azt mondta, hogy üssek bele, amilyen erősen csak tudok. Mondtam neki, hogy “hagyjál, most nem vagyok vevő erre”. De addig erősködött, hogy végül beleütöttem a dobozba egyszer… aztán mégegyszer, aztán szétpüföltem. Nagyon jólesett. Csak később döbbentem rá, mennyit adott ezzel nekem Balázs: egyszerűen ott volt mellettem, és segített elfogadni önmagam úgy, ahogy vagyok, dühösen, kiakadva, és segített mindezt fel is dolgozni.
Jézus is ilyen barát. És sokszor érezheted azt, hogy épp nem vagy vevő rá. De ha azt érzed, hogy hív valamire, legalább engedd magad győzködni. Próbáld meg, legalább csak egy kicsit. Amikor először merült fel bennem a papi hivatás gondolata, akkor tizedikes voltam. Egy misén olvastam fel azt a könyörgést, ami papi hivatásokat kér Istentől. Nagyon erősen úgy éreztem, hogy ez most konkrétan nekem szól. De egyáltalán nem voltam vevő rá. Azóta is rendkívül hálás vagyok, hogy engedtem magam győzködni.
8. Legyél normális
Fontos leszögezni, hogy a hivatáskeresés egy teljesen normális dolog. Senki sem születik úgy, hogy egyből tudja, mi a feladata az életben. Ezt mindenkinek fel kell fedezni. És normális, ha ilyenkor bizonytalan vagy. Esetleg kérdéseid is vannak. De jó! Az a veszélyes, ha nincsenek. Én személy szerint teljesen össze voltam kavarodva. Sokszor aggódtam, féltem – mi lesz belőlem, mi lesz velem? Néha azt hittem, fogalmam sincs. Ha valamit tanácsolhatnék az akkori önmagamnak, akkor az biztos az lenne, hogy “Bátorság! Fel a fejjel! Minden esemény értelmet fog nyerni, ne aggódj! Keress! Most ez a feladatod.” És tényleg. Sokszor hisszük azt, hogy le vagyunk maradva. Már rég tudnom kéne, hova akarok eljutni, már rég döntenem kellett volna… Persze, ne odázd el a dolgokat. De ha őszintén keresel, annál többet nem tehetsz.
És az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szó legszorosabb értelmében nincs olyan, hogy valaki megtalálta a hivatását. Mindig vannak további kérdések. Találsz egy foglalkozást, esetleg lesz családod, akár egy közösségben is megtalálod a helyed. De melyikre mennyi időt fordítasz, hol vannak a hangsúlyok? Szóval érdemes hozzászokni a kereséshez. Ugyanakkor azért lehet fogódzópontokat találni, és azok nagyon megtartóak.
9. Legyél csöndben
Ilyenkor, amikor az ember keresi magát, alapból több igénye van az önreflexióra. Jó, ha ezt felfedezed magadban. Adj bátran teret neki! Leülni néha egy padra egy csendes parkban, vagy csak sétálni, akár betérni egy templomba, ez mind-mind roppant értékes idő. De lehetsz a szobádban is, vagy ahol neked kedves, a lényeg, hogy tudj egy kicsit nyugodtan lenni és befelé figyelni.
És amit még nagyon tudok ajánlani, ami egy remek, szervezett módja a befelé figyelésnek és az Isten hangjára való rátalálásnak, az a lelkigyakorlat. Emlékszem az első lelkigyakorlatra, amire azért mentem, hogy eldöntsem, elmegyek-e papnak vagy sem. Nem tudtam eldönteni. Azt hittem, hogy nem jutottam semmivel sem közelebb. De valójában sokkal közelebb jutottam, mint gondoltam volna. Teljesen újraformálódott számomra az imádság fogalma. Valahogy akkor döbbentem rá igazán, hogy Jézussal tényleg bármit meg lehet osztani, és hogy igenis van rá válasza, hozzá tud szólni az életemhez, sőt! A hivatás nem annyit jelent, hogy eldöntöd, hogy jelentkezel-e valahova vagy sem. Ennél sokkal több. Új módon ismered meg Istent, és benne ismersz új módon magadra.
Én a papságot fedeztem fel hivatásomként, de persze nem csak ez létezik. Az viszont minden hivatásban közös, hogy akkor tudjuk megtalálni leginkább a miénket, ha annál keressük, akitől ered. Szeretnél minél inkább Jézushoz, a Mesterhez közelebb kerülni? Egy dolgot tehetsz, hogy találkozz vele: keresd az alkalmat.
Lőw Gergely atya
hirdetés
