Az Egyház érdeke az őszinte szembenézés és megtisztulás

Véleménycikk egy elkeserítő fejlemény kapcsán.

Egy újabb szomorú esemény szomorít és dühít bennünket, miután a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye közleményben tudatta a nyilvánossággal, hogy felfüggesztett egy papot Bábel Balázs érsek, aki a gyanú szerint kiskorú sérelmére követhetett el bűncselekményt. (A közlemény egyes számban fogalmaz, részletek hiányában pedig nem lehet tudni, hogy hány esetet vizsgálnak, sőt magának a szexuális bűncselekménynek a gyanúja sincsen megerősítve.) A düh az elkövető irányában teljesen érthető, a cikk nulladik pontjaként szögezem le:

pedofil embernek nincsen helye a papok között és meggyőződésem szerint nincsen helye a társadalomban sem.

Az nem újdonság, hogy egy ilyen hír villámgyorsan végigszalad a magyar sajtóban – és baj is lenne, ha nem kapna nyilvánosságot. Az már sokkal inkább aggályos, hogy néhány kolléga gyaníthatóan most írta le először, hogy „Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye”: a karitatív, oktatási és a társadalom számára fontos és gyakran nélkülözhetetlen tevékenységről  – például az ukrajnai menekültek példás megsegítéséről – hallgatás van, de ilyenkor garantált a címlapra kerülés.

hirdetés

Meggyőződésem, hogy az Egyház érdeke az őszinte szembenézés és a megtisztulás. Kívülről úgy tűnik, hogy ezt az ügyet professzionális módon kezelte és kommunikálta a főegyházmegye, amelyik maga értesítette a hatóságokat,  felfüggesztette a papot és közleményt adott ki a témában. Nincs hallgatás, nincs eltusolás, bízzunk benne, hogy az ügyről a későbbiek folyamán is transzparensen kommunikálnak majd az illetékesek. Azt is remélem, hogy az oktatási és nevelési intézmények, a sportegyesületek is átveszik a példát és ők is ezt az utat választják a meglévő esetek bejelentésekor. Közös érdek összefogni és kiszűrni a társadalomból a gyermekeinket veszélyeztető embereket.

Az Egyház nem pedofil. Az Egyházban voltak és sajnos úgy tűnik vannak olyan emberek, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott, és akik súlyos bűncselekményeket követtek el gyermekek ellen. Árulók, akiket nem lehet védelmezni. Viszont védem az Egyházat tőlük és védem azokat az általam ismert és tisztelt papokat, akik soha, semmilyen körülmények között nem követnének el ilyen bűncselekményeket, akikre most habzó szájjal kiabálják, hogy pedofil csuhások, pedig nem azok. Védem az Egyházat a pedofil ragadozóktól, a reverendába bújt megkísértett bűnözőktől. És védem az Egyházat a megbélyegzőktől, akik egy egész társadalmi csoportról ítéletet mondanak anélkül, hogy ismernék őket.

Nagyon fájdalmas szembenézés ez. Ráeszmélni arra, hogy a közösségünkbe milyen emberek férkőztek be, hogy egy kisebbség hogyan veszélyezteti az elsöprő többség lelkiismeretes szolgálatát. Ki kell söpörni a házat, az Egyházat, meg kell újulni és valóban Krisztushoz fordulni. Az Egyház nagyon komoly lépéseket tett azért, hogy ezek az esetek kiderüljenek, – még ha talán ügyetlen módon is kommunikálta sokszor ezeknek a meglétét – gyermekvédelmi hatóságok álltak fel, mindegyik bejelentés után azonnal vizsgálatot indítanak. A következő lépés azonban már maga a megelőzés: érdemes lehet szigorítani a szemináriumi felvételt, de még inkább az ott eltöltött évek során a pszichológiai vizsgálatokat. Ne legyen fontosabb a teológiai tudás az emberi alkalmasságnál.

Inkább legyen valaki pap hiányzó filozófiai tudással, de eltökélt életszentséggel, minthogy bárki odaférkőzhessen a fiatalokhoz, akinek devianciája van.

Hiszem, hogy az Egyház elindult a megújulás útján. A szőnyegek felgöngyölítése elkezdődött, hogy ne lehessen besöpörni semmit se alá. A szekrényajtók kinyíltak, hogy a csontvázak kihulljanak. Teljes megújulás, zéró tolerancia, transzparens kommunikáció és az áldozatoktól való őszinte bocsánatkérés – csak ez lehet a jó megoldás.

Egy sebzett Egyház sokkal jobb hely, mint egy magát bűntelennek gondoló gittegylet. Mert így tudjuk igazán megvédeni a sokak számára láthatatlan többséget. Azokat, akik lehet, hogy nem bűntelenek és hibátlanok, de rengeteget köszönhetünk nekik. Akik csak csendben végzik a szolgálatukat az emberekért. Akiknek az értünk mondott imáikról nem is tudunk. Akiknek a társaiknak a bestiális bűneik miatt kell szenvedniük. És akik csendben fohászkodnak az Úrhoz minden szentmisén:

„Ne vétkeinket nézd, hanem Egyházad hitét.”

Martí Zoltán

hirdetés