„A boldogság valahogy mindig ajándék marad. Valakire van szükségünk, aki megajándékoz minket, aki bizonyos értelemben boldoggá tesz.” Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora osztotta meg értékes gondolatait a boldog-mondások kapcsán a Neked szól! című műsorban.
Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és „ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.” (Mt 5,1-12)
Jézus odagyűjti maga köré a tanítványait, és egy új törvényt, az evangélium törvényét mondja el nekik. A boldog-mondások tulajdonképpen Isten országának az új alaptörvényét jelentik. Jézus leül, vagyis nagy békében maga köré gyűjti övéit, szeretteit, akiknek az élet igazságairól akar tanítani. A hegy nemcsak az Istennel való találkozásnak a helye és szimbóluma, hanem egy olyan hely, ahol ez a béke lehetséges. Isten és ember békéje közösen.
Szelídek, üldözöttek, sírók, irgalmasok, szegények: tényleg ők volnának a boldogok? Amikor ezeket hallgatjuk, érdemes felidézni, hogy Lukács evangéliumában egy kicsit más változatot hallunk, amelyben jaj-mondások egészítik ki a boldog-mondásokat. Jézus abba az időbe viszi bele övéit, amelyikben a végső ítélet következik. Vagy jobbra vagy balra; vagy így, vagy úgy sikerül az élet – erre nagyon oda kell figyelnünk. Ő egy olyan időre készít fel, ahol minden megváltozik, és ezért erősíti meg övéit. Ezért mondja nekik, hogy boldogok vagytok, mert a sorsotok megváltozik.
Nem azt várja, hogy örüljünk, amikor sírnunk kell.
Nem annak kell örülni, hogy kibabrálnak velünk, vagy üldöznek, hanem sokkal inkább annak, hogy Isten mellettünk van. Az életünket, a sorsunkat Ő irányítja és nem más. A végső sorsunk, a végső boldogságunk tényleg az ő kezében van. Jézus ezzel biztatja övéit.
Jézus hogyan akar minket boldoggá tenni, vagy hogyan akar minket boldognak látni? Azt hiszem, hogy elégedetté válni lehet úgy, hogy mi magunk vagyunk az elégedettségünk kovácsai. Elhatározzuk, hogy mennyi elég és akkor jó.
De a boldogság valahogy mindig ajándék marad. Valakire van szükségünk, aki megajándékoz minket, aki bizonyos értelemben boldoggá tesz. Isten boldoggá akarta tenni az embert, úgy teremtette, hogy képes legyen megismerni a világot, képes legyen szeretni. És a szívünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy
a boldogságunk kulcsa az igazi, őszinte kapcsolatokban rejlik.
Kincs, hír, gyönyör: mindig is nagy csábítás, hogy valami ilyenben keressük a boldogságot, hogy összecseréljük az elégedettséget, a jólétet, a kényelmet a boldogsággal. Ezeket tulajdonképpen el is lehet érni, de akkor a szívünk mélyén nagy-nagy ürességet szoktunk tapasztalni.
Vannak olyanok, akiket szerethetünk. Vannak olyanok, akikért sokat tehetünk, és akkor megtapasztaljuk a saját értékességünket. És Jézus szerint van valaki, aki az idők fordultával, az idők végével valóban nekünk akarja adni az egész világot, amire a szívünk vágyakozik – önmagával együtt. Azt hiszem, ebben áll az igazi boldogság Jézus szerint.
hirdetés
