Létezik egészséges panaszmennyiség? Hogyan fejezzük ki a negatív érzéseinket anélkül, hogy az egész szemléletünk negatívvá válna? Van helyes módja a panaszkodásnak? Egy katolikus pap gondolatait szemlézzük a panaszkodás művészetéről.
„Mindig is azon a véleményen voltam, hogy a folyamatos panaszkodás egészségtelen, negatív szemléletet teremt. Azok az emberek, akik gyakran panaszkodnak, nehezen találnak megoldásokat a kudarcokra, és cinikus szavaik kezdik átformálni a gondolkodásukat. A panaszkodók mindig is kevésbé tűntek boldognak, szinte mintha rábeszélnék magukat a boldogtalanságra. Ebben az értelemben a panaszkodó emberek saját maguk legnagyobb ellenségei.
Amikor azon kapom magam, hogy panaszkodásba esek – ami többször előfordul, mint amennyit beismernék-, rájövök, hogy valami elromlott. Valami bánt, és nehezen tudom megfogalmazni, mi az, ezért sarokba szorítok egy szegény barátot, és kiadom magamból a feszültséget. Csak a boldogtalanságomra koncentrálok, és nem hagyom, hogy a barátom szóhoz jusson. Biztos vagyok benne, hogy idegesítő számára a viselkedésem. Talán te is voltál már a befogadója egy ilyen siránkozásnak. Ha igen, akkor tudod, hogy a panaszkodónak sokszor nem érdeke, hogy meghallgassa a megoldást. De már az is valami, ha meghallgatjuk a felebarátunk. A panasz megosztása egyébként egy könnyű módja a kapcsolódásnak, különösen, ha mindketten ugyanazt a véleményt osztjátok.
A legnagyobb probléma az, hogy túl sokat panaszkodunk. A kutatások szerint egy ember naponta átlagosan harminc alkalommal teszi ezt meg, és egyszerűen nem értem, hogy ezt hogyan nevezhetnénk egészségesnek. Szeretnék bízni abban, hogy más, érdekesebb és örömtelibb módokon is tudok kapcsolódni a barátaimhoz. Ráadásul, ha túlságosan negatívvá válunk, azok a barátok, akik eleinte megértőek voltak velünk, el fognak tűnni az életünkből, mert tudják, hogy a velünk való beszélgetés mindig egy nagy panaszkodásba torkollik. Lehet, hogy pillanatnyilag jól esik, ha szabadon kifejezhetjük a negatív véleményünket, de a beszélgetés végén mindenki rosszabbul érzi magát.
Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a panaszkodás helyt kap a Bibliában. Ahogy a napi imáim során imádkozom a Zsoltárokat, nem tudom nem észrevenni, hogy a zsoltáros rengeteget panaszkodik. Papként gyakran fordulnak hozzám azzal a problémával az emberek, hogy bűntudatot éreznek, amiért panaszkodnak Istennek, vagy éppen Őt hibáztatják az életükben lévő rosszért. Azt szoktam mondani nekik, hogy Isten tudja kezelni a helyzetet. Ahogy a Zsoltárok is tökéletesen bemutatják, a helyes módon megtett panaszkodás nagyon is része egy valódi, kendőzetlen, egészséges kapcsolatnak. Az erős lelki élethez vagy a házassághoz, a barátsághoz is hozzátartozik alkalmanként a panaszkodás. Segít az elengedésben és a továbblépésben. Az őszinteség létfontosságú minden kapcsolatunkban. Mi tehát a panaszkodás helyes útja?
- Nem mindegy a gyakoriság
A panaszkodásnak sokkal ritkábbnak kell lennie napi 30 alkalomnál. Az ilyen nagy arányú negativitás esetén drámafüggőségre gondolok, vagy arra, hogy valaki különös módon örömet él át, ha áldozatnak érezheti magát. Figyeld meg, hogy nem csupán panaszzsoltárok léteznek; rengeteg a hálaadó, dicsérő és az örömzsoltár. Minden alkalommal, mikor panaszkodsz, emlékeztesd magad legalább két dologra, amiért hálás vagy.
- Panaszkodj a megfelelő személynek!
Ne panaszkodj olyasvalakinek, akire negatívan hatnának a problémáid. Ne panaszkodj újra és újra ugyanarról a dologról sokaknak. Mondd el egyszer a panaszod egy megbízható barátodnak, és állj le a témával. Ha nekem nehézségem van, igyekszem azt a megfelelő embereknek kifejezni, és aztán a panaszt magam mögött hagyom. Ne keress olyan bizalmasokat, akik nem kérdőjelezik meg, hogy a panaszod valóban megalapozott-e. Az rendben van, ha felismersz egy hiányosságot az életedben, de egészségtelen, ha csak beszélsz róla ahelyett, hogy megtalálnád a módját annak, hogy javíts a helyzeten, vagy a hozzáállásod változtasd meg.
- Panaszkodj konkrét okból!
Dolgozd fel az érzelmet. Értékeld a helyzetet. Találj megoldást. Akkor érzem magam a legrosszabbul, amikor tudom, hogy valós ok nélkül, feleslegesen mérgező negativitást adtam ki magamból.
A panaszkodás, mint sok más dolog, lehet erény vagy bűn, azon múlik, hogyan kezeljük, hogyan élünk vele. A panaszkodás jelentősége abban áll, hogy a valósághoz hűen elismerjük, az élet nem tökéletes, de bízunk abban, hogy minden a helyére kerül. Ahogy a zsoltáros mondja a 142. Zsoltárban: “szavammal az Úrhoz könyörgök, színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte”. Jó érzés tudnunk, hogy mindig van kihez fordulnunk a panaszunkkal, és Isten meg is érti a fájdalmunk. Jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül.”
Forrás: Aleteia.org
hirdetés
