Advent lehetőség, hogy másként nézzük, másként lássuk a világot – hogy élesedjen a látásunk, megnyíljon a szemünk a mélyebbre, többre, szebbre is. Révész Szilvi író elgondolkodtató posztját szemlézzük.
Ilyenkor a város fénybe borul, az otthonainkban gyertyát gyújtunk, ünnepi díszbe öltöznek a dolgok. Kicsit másként néz ki a világ – és másként is lát. Észreveszi a szegényt, az elesettet, a szenvedőt is.
De jó volna adventen túl is látó szemekre lelni! Átlátni a felszínen. Belátni a dolgok lényegébe. Mert „a dolgok csillogó csomagolása megkötöz és megvakít…Mulandó világunk a csomagolást, a külcsínyt, a tehetséget és a teljesítményt, a tapinthatót dicséri, ezt a kézzel fogható délibábot. Az emberiség ábrándokat kerget, nem az örökkévalót…
De a valóság az, hogy az élet és az öröm is köddé válik, ha engeded, hogy megbabonázzon és megvakítson ez a burok” – írja Ann Voskamp.
,,Miért maradna kancsal a szemünk? Dolgoztassuk addig, amíg megtanul látni!” – bátorít Chesterton.
Megtanulni látni. Átlátni a felszínen, belelátni az örökkévalóba. Ez advent kihívása:
élesebben látni, a felszín mögé nézni.
Mert a szemünk előtt pompázó fények olyan szépen kápráztatnak. Annyi szépséget, annyi csillogást, annyi finom varázslatot kínál az ünnep. És ezzel nincs is baj, ez mind-mind áldás, ezért is van az ünnep. De több is létezik ennél! Az a valóság, az az örökké-valóság, melynek az ünnep csak az árnya, ami miatt van az ünnep.
„Tényleg a lényegre vágyik az életem? És a karácsonyom?
Tényleg átitatott az Ő lényege és a dolgok lényege? Vagy a sekély felszínt kaparászom?” – kérdezték tőlem Ann Voskamp sorai.
Milyen sokszor beszippant a felszín – a házimunkától a lelki munkáig…
„Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám. 16:7)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás