Ha újra és újra azon kapod magad, hogy egy helyzetben a legrosszabb végkimenetellel számolsz, íme 3 módszer, ami segíthet kijönni ebből a gondolkodásmódból.
Évekkel ezelőtt a klinikai pszichológia szak doktori képzésének utolsó szakaszában voltam. Néhány hónappal a gyakorlatom után szédülés, mellkasi szorító érzés és fejfájás kezdődött el nálam. Bár kezdetben a stressznek tulajdonítottam a tüneteket, fokozatosan meggyőződtem arról, hogy biztos valami kardiológiai- vagy neurológiai állapot lehet a háttérben. Hiába voltam túl több negatív teszten is, küzdöttem azzal, hogy el tudjam engedni a gondolatot, hogy mi van, ha ezek a tünetek valami életveszélyes állapotra utalnak.
Csak hónapok, sőt évek után tudtam elfogadni, hogy amit tapasztaltam, az részben az életmóddal (kevés testmozgás, helytelen táplálkozás), részben viszont a stresszkezeléssel kapcsolatos, különösen a katasztrofizáló gondolkodásmódommal. Képzésben lévő pszichológusként kénytelen voltam ráébredni, hogy mekkora hatással lehet rám, ha a legrosszabbat feltételezem mindenről. Évtizedekkel később még mindig hajlamos vagyok a legrosszabbat „váró” aggódásra. Nemegyszer előfordul, hogy egy apró gondolat vagy kellemetlen érzés oda vezet, hogy azt hiszem, valami nagyon rossz felé tartok; máskor egy apró külső körülmény miatt ijedek meg irracionális mértékben.
A katasztrofizálás a kognitív torzítás egy fajtája, vagy irracionális gondolkodási minta. Amikor katasztrofizálunk, akkor egy helyzetnek csak a legrosszabb kimeneteleit látjuk. Ha például valakinek elkezd fájni a háta, akkor a pesszimista gondolkodás szerint ez már mindig így marad és hosszú távon fog gátolni minden fizikai aktivitásban.
hirdetésAz elménk hatással van nemcsak az érzéseinkre, hanem a fizikai tapasztalatainkra és az egész létezésünkre.
Sok fájdalomnak persze valós fizikai oka van, de nagyon gyakran, amikor azt hisszük, hogy valami nem stimmel, akkor a kellemetlen érzéseinkért leginkább a nézőpontunk és a hozzáállásunk a felelős.
Az évek során – mivel az idő és a tapasztalat a legjobb tanár – megtanultam néhány módot, amelyekkel csökkenthetjük a katasztrofizáló gondolkodást.
Számít, hogy mit fogyasztunk
Minél több olyan hírt és tartalmat fogyasztunk a neten/a médiában, amely a legrosszabb kimenetelekkel foglalkozik, annál valószínűbb, hogy mi is negatív színben fogjuk látni a dolgokat. Ha drámával, horrorral és szívfájdító videókkal veszed körül magad, akkor könnyen elhiszed, hogy a katasztrófa mindig ott ólálkodik, hogy lecsapjon rád. Éppen ezért kell kiszorítanod az életedből az ilyen tartalmak fogyasztását.
A belső hangunk irányítható
Lehet, hogy van egy olyan érzésünk, hogy valami balul fog elsülni, ám az erre adott belső reakció felett mindig hatalmunk van. Például így tudjuk figyelmeztetni magunkat: „Ne feledd – sokszor volt már ez az aggodalmad, de egyszer sem vált valóra.” A kulcs az, hogy a belső hangunknak pozitívnak és reálisnak kell lennie – ami le tudja győzni az ennek ellentmondó negatív érzéseket. A belső hang áthangolására a legjobb mód,
ha minden nap magunkhoz vesszük Isten igéjét és az Ő igazságait.
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs. 41:10)
Válts perspektívát!
Ha minden módszer kudarcot vall, emlékeztesd magad arra, hogy ha aggódsz és katasztrofizálsz, az azt jelenti, hogy élsz és kellően tudatos vagy. Ha pedig élsz, az azt jelenti, hogy ma is lehetőséged van arra, hogy új módon gondolkodj. Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy ez a perspektíva – és ima Istenhez, aki életet adott nekem – hatalmas ajándék és megkönnyebbülés tud lenni.
A katasztrofizálás emlékeztet minket arra, hogy befelé figyeljünk, hogy változtassunk a belső hangunkon, amelyet Isten adott nekünk, és hogy hálát adjunk mindazért, amink van – ha nem lenne, aggódni sem tudnánk érte.
Fordította: Szilágyi Anna
Forrás: Aleteia.org
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás