Az életünk olyan, akár egy csapatsport, ahol annyi a dolgunk, hogy a győztes csapathoz csatlakozzunk, és ahol igazságos és irgalmas bíró fog ítélni felettünk. Jézus bármilyen helyzetet meg tud változtatni, még akkor is, ha a körülmények – úgy tűnik – nem mozdulnak. Riesz Domonkos atya erről beszélt a Neked szól! legújabb adásában, amelyben az üzenetet – stílusosan, a futball-világbajnokság idején – egy stadionban mondta el.
Abban az időben, mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel.” Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,35-43)
Mi köze lehet ennek az igeszakasznak egy futballpályához? Az, hogy az utolsó perc nagyon sokat érhet. Ott van Jézus a kereszten, ott van körülötte sok-sok ember, akik különbözőképpen fordulnak felé. Ott van a bámészkodó, kíváncsi tömeg, ott vannak a gúnyolódó főpapok, a kivégzők. Végül ott van mellette egy másik, hozzá hasonlóan kiszolgáltatott elítélt, aki – fölismerve, hogy az életében milyen zsákutcába jutott, hogy mennyire rászorul az Isten szeretetére és irgalmára – Jézushoz fordul és őszintén odaáll elé. Jézus pedig az egész helyzetet megváltoztatja egyetlen mondatával. Azt ígéri ennek az elítéltnek, hogy még aznap vele lesz a Paradicsomban. És ezzel
a kereszt – amely egy kivégző eszköz, ítélethirdetésre ad helyet – trónná válik, és az egész helyzet megváltozik.
Jézus az utolsó percben az egész helyzetet megváltoztatja. Szent Pál apostol egy sportversenyhez hasonlítja az életünket, és mi is átgondolhatjuk, hogy mennyi mindenben hasonlít az életünk egy csapatsporthoz, például a focihoz. Hiszen körülöttük is vannak emberek, akikre támaszkodhatunk. Nekünk is vannak segítőink, és egy bíró, aki előtt egyszer majd számot kell adnunk. De azt tudhatjuk, hogy
mi egy olyan bajnokságban játszunk, amelyet Jézus már megnyert nekünk.
Nekünk az a dolgunk, hogy Hozzá csatlakozzunk, hogy a győztes csapatnak legyünk mi is a tagjai. És ezt akár még az utolsó percben is megtehetjük. Jézus megnyerte nekünk a bajnokságot. Megnyerte nekünk az életünk örök távlatát.
Ettől még természetesen az életünk meccseinek igenis van tétje. Igenis számít, hogy hogyan élünk, hogy hogyan viselkedünk a pályán. És azt is tudhatjuk, hogy egy olyan igazságos bíró fog rólunk ítélni, aki nemcsak igazságos, hanem irgalmas is. Az életünk bírója, Krisztus király, aki előtt majd egyszer számot kell adnunk, nekünk fúj a pályán. Nekünk drukkol, nekünk szorít. És akárcsak egy stadionban, az életünkben is rengeteg ember van, aki szorít nekünk. Nemcsak a most élő barátaink és szeretteink, nemcsak az egyház közössége, hanem mindazok, akik már célba értek. És amikor tudunk jól dönteni, amikor tudjuk Jézusnak a csapatát választani, a győztes csapatot, akkor
az egész mennybéli stadion annak örül, és úgy ujjong, mint amikor egy világbajnokságon megszületik a döntő gól.
Jézus keresztje körül sok ember állt, és közülük nagyon sokan hitre tértek. Még a kivégzői közül is voltak, akik később a követői lettek, mert felfedezték ennek a halálra ítélt személynek a szavaiban az Isten jelenlétét. Még a legkilátástalanabb helyzetben lévő jobb lator is hatalmas reményt nyert, mert
Jézus számára nincsen kilátástalan helyzet, mert Ő bármilyen helyzetet át tud alakítani,
de nem feltétlenül a körülmények azok, amelyek javulnak. Belülről alakít át minket, és ennek köszönhetően minden megváltozik körülöttünk. Jézusnak a szeretete mindent megváltoztat, úgy, hogy közben látszólag semmit sem változtat meg.
Mi is kereshetjük az Isten jelenlétét. Kereshetjük, hogy hol van Ő jelen az életünkben, és hogyan van Ő jelen. Mire indít minket, mit üzen nekünk. Ha megtaláltuk a jelenlétét, akkor bátran elé állhatunk úgy, ahogy vagyunk, mindazzal, amink van és akik vagyunk, egészen őszintén, és kérhetjük az Ő irgalmas szeretetét. És megfigyelhetjük, hogyan változik meg körülöttünk minden, nem azért, mert a környezetünk változik meg, hanem azért, mert mi változunk meg.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás