Múlt héten a Telex kicsit fanyar stílusban számolt be arról, hogy egy egri pap a Facebookon posztjában gyógyszeres dobozhoz hasonló kiszerelésben “reklámozza” a rózsafüzért. Sokan már azzal vádolták a papot, hogy arra buzdítja a hívőket gyógyszer helyett csak imádkozzanak – a teljesen indokolatlan túlkapások eredményeként bejegyzése ma már nem elérhető. A Margaret Blog szerzője, Hornisch Aliz véleménycikkel reagált a Telex írására – ezt változtatás nélkül közöljük.
Az imának ereje van. De mégis miben mérhető ez az erő? Mérhető wattban? Lóerőben? Tömegben? Feszültségben? Mit keressek, ha az ima eredményeit várom? A válasz egyszerű: Ha a változás jeleire vársz, figyeld meg először saját magadat. Onnan tudni fogod, hogy jól imádkozol-e.
Mert mit tud az ima? Miről szól? Olyan, mint néhány csillogó pénzérme, amit bedobunk az automatába, és érkezik a jutalom? Vagy feldobjuk az égbe, mint egy labdát, és visszahullik mindig ugyanúgy? Beszélünk magunkban, mert az megnyugtat? Vagy esetleg az a Valaki, akit megszólítunk „odafent”, elvárja a monológjainkat, mert ettől legalább nem unatkozik?
Az ima csak egy placebo?
hirdetésNem. Valójában egyik sem. És még sorolni tudnám, mi minden nem az ima. De talán építőbb lenne azt megkapargatni, hogy mi mindent jelenthet, ha van imaéletünk.
Keresztényként mondom ezt, de sok más vallásban is visszatükröződik: az ima egy kapcsolódási forma. Nem más, mint kapcsolat a transzcendenssel. Ennek több formája is létrejöhet. Mint keresztény, vannak számomra kedves kötött imák, mint a „Miatyánk” vagy az „Üdvözlégy”. De ezek mellett léteznek olyan fajta fohászok is, amik teljesen egyediek, és rám szabottak. Én a Jóistennel az imát párbeszédnek tartom. Meghallgat, valóban, de tudnom kell hallgatnom nekem is Őt. Egy ima nem olyan, mint a fájdalomcsillapítók a reklámban: instant hatás, „mondjon búcsút a fejfájásnak”! Az imában, mint egy kapcsolatban, sokszor várni kell. Megnyílni. Sebezhetővé válni és őszintének lenni. Bízni. Elfogadni. Átengedni. Jelen lenni a kötelékben, ami kettőtöket összetart.
Az ima nem csodaszer. Nem lesz holnap kertesházam és több milliárd forint a bankszámlámon. Nem biztos, hogy meggyógyul tőle a kutyám, ötös lesz a matekdoga, kedvesebb lesz a főnök. Habár imádkozni sosem kár ezekért. Leginkább másokért.
De az ima kulcsa: te vagy. Te változni fogsz. Te erősödni fogsz. Te áldozatkészebb leszel. Türelmesebb. Szeretetteljesebb és megbocsátóbb. Te meggyógyulhatsz, a szíved meggyógyulhat általa. Az ima gyógyít, de nem antibiotikum.
Ez egy olyanfajta „gyógyszer”, hogy rajtad áll, mennyit teszel bele.
És még Valakin. Akire nem hatnak a mi csökönyösségeink, se a korlátozott gondolataink. Ő akkor és annyi ad át, amennyit csak szeretne.
Mert az ima Róla szól és Rólad.
Rólatok.
Forrás: Margaret Blog
hirdetés
2 hozzászólás
Hát mitagadás, én is felháborítónak tartom az imát gyógyszerhez hasonlítani. Az ima ugyanis – ellentétben a gyógyszerrel – biztos hogy nem ártalmas 🙂 Ezt még talán az ateisták is elismerik.
A Mária Rádióban is volt ilyen akció.
Köszönöm az írást!
Egy alkalommal beteghez hívtak. A beteg szemmel láthatóan nem volt jól. meggyónt, megáldozott, megkapta a betegek kenetét, majd megnyugodott, békés lett. Láthatóan jót tett neki a szentségi találkozás. persze nem gyógyult meg tőle, mégis könnyebbé vált a betegség hordozása.
Fülöp Ákos