2022. 10. 20.

„A hit nem korlátoz, hanem célt ad” – Endrédy Gábor színművész

Endrédy Gábor színművész tanúbizonyságot tett mély hitéről, amely számára nem korlát, hanem éppen a szabadság kulcsa. Művészi hitvallásának Szent Ágoston gondolatát tartja: „Szeress, és tégy, amit akarsz!”. A Centrál Színház fiatal művésze feleségével három gyermeket nevel, és mint mondták, már többször megtapasztalták Isten gondviselését. A Katolikus krónika adását szemlézzük.

Katolikus, mélyen hívő családba születtem, negyedik gyermekként. Kései gyerek vagyok, tehát a testvéreim jóval idősebbek, mint én. Úgyhogy én voltam a körülrajongott, ami egy kicsit predesztinált engem arra, hogy otthon mindig produkáltam magam, és ha történt velem valami izgalmas az óvodában, akkor minimum öten csodálták meg, hogyha arról sztoriztam.

2016 óta vagyok tagja a Centrál Színháznak. Puskás Tamás igazgató úr a My Fair Lady kapcsán hívott fel, hogy volna itt egy szerep – mint később kiderült több karaktert is játszom benne. Tehát a My Fair Ladyvel indult itt a társulati tagságom. Az egyik darab hozta meg a másikat. Volt szerencsém a Sok hűhó semmiért című Shakespeare-vígjátékban eljátszani a papot. Hála Istennek itt a pap nem egy botrányhős, hanem egy olyan szerzetes, aki a zsenialitásával, találékonyságával megoldja a feszült helyzeteket és békességet hoz.

A hitem sosem hagyott el, az végig kitartott és megmaradt, és azt erősítette meg bennem, amit Szent Ágoston is mond, hogy „Szeress, és tégy, amit akarsz”. A hit nem lekorlátoz, hanem célt ad, és helyes irányba tereli az ember életét.

A feleségem, Szilvi és én is nagy családból jövünk. Szilviék nyolcan vannak testvérek, mi csak négyen, de az, hogy mi is szeretnénk gyerekeket, egyértelmű volt. Úgyhogy a legnagyobb örömünkre, az esküvőnk után egy évvel megszületett Barnabás, aztán volt egy babánk, aki elment, utána pedig megszületett nagy örömünkre Levente, aztán pedig Zsófi.

A színész szakmában benne van a tervezhetetlenség, meg a kiszámíthatatlanság, ebből jön anyagi ingadozás is, ami azért gyerekekkel nem könnyű.

Több színész is felhívta a figyelmemet, hogy egy biztos társulati tagságot elhagyni a szabadúszásért, elég nagy öngól, és egy háborúba fogok érkezni. Azt kellett megtapasztalom, hogy tökéletesen igazuk volt: minden egyes munkáért hatalmas küzdelmeket kellett végigjárni, és akkor még csak egy alkalmi munkáról volt szó, nem pedig arról, hogy lenne egy hosszú távú, biztos egzisztencia.

Akkor már úton volt az első gyermekünk, és eléggé kilátástalan volt a helyzetünk. Rájöttünk, hogy Szent Rita a lehetetlen küldetések védőszentje, és amikor imádkoztunk, kértük az ő közbenjárását. Írtunk is neki egy levelet. Azt kértem, hogy jó lenne szeptembertől egy budapesti színház társulatához tartozni. Ez megvalósult, csak azt a hibát követtem el, hogy a levélre nem írtam évszámot, úgyhogy nem abban az évben, hanem rá egy évre, de a budapesti Centrál Színház felvett.

Legutóbb a Covid-helyzet miatt kellett bezárnia a színháznak, és akkor elvesztettem az állásomat, így megint volt egy másfél év, amikor eléggé kétségbe voltunk esve, és már tartalékaikat felélve néztünk bele az elrettentő jövőbe, akkor már két gyermekkel. Megint megfogalmaztunk egy levelet Szent Ritának, és nem sokkal később egy izgalmas hosszú távú munka pottyant az ölembe: egy napi sorozatnak lehettem az egyik főszereplője.

Ezek olyan kézzelfogható Isten-élmények, hogy az ember nem tehet mást, csak hisz.

Két ember szerelme egy jó házassághoz még nagyon kevés. Szükségünk van Istenre, így meghívjuk a házasságunkba is, hogy tanítson meg bennünket jól szeretni. Azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb veszekedések után is mind a ketten nyitottak vagyunk a kibékülésre és egymásra, hogy közösen folytassuk a jövőnket.

Miközben az egyik darabot próbáltuk, a karakteremről nagyon sokszor a tékozló fiú jutott eszembe, ami az egyik kedvencem a Bibliából. Csinálhat az ember bármekkora hülyeséget, hogyha magába néz, lehajtja a fejét és azt mondja, hogy igen, ez most tényleg hülyeség volt, de jó lenne újra magamhoz ölelni a mennyei Atyámat, akkor ott a lehetőség. Ez egy nagyon-nagyon jó örömhír, tényleg felszabadító érzés.

Borítókép - Fotó: You Tube - Bizony, Isten!
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás