Arra kértük Lőw Gergely római katolikus papot, hogy írjon egy buzdítást azoknak, akik habár szeretnének gyónni, de mivel régen nem tették meg, ezért félnek tőle. Nagyszerű írása mindenkihez szól: azokhoz is, akik rendszeresen teszik le a bűneiket – és azokhoz is, akik hosszú idő után mennének el egy paphoz.
1. Mondd ki saját magadnak, hogy szükséged van rá!
Egyszer a vonaton utaztam, és egy kisbaba őszintén az édesanyja tudtára adta, hogy vigasztalásra szorul. Minden utas hallotta, szerintem még az is, aki zenét hallgatott. Mind vigasztalásra szorulunk. De ki tudjuk-e mondani? Ki tudjuk-e fejezni őszintén? Odafordulunk-e Istenhez, hogy „Vigasztalj meg”? Lehet, hogy bonyolultak a problémáink, lehet, hogy összetettek. Így van. Senkinek sincs olyan nehéz problémája, mint nekem. De van, aki még a legzavarbaejtőbb csomókat is játszi könnyedséggel oldja ki. Bátran fordulhatunk hozzá. Van egy módja, amit ő kifejezetten ad nekünk. Ez a gyónás.
Nem azért megyünk gyónni, mert rosszak vagyunk, hanem mert vigasztalásra szorulunk.
Felismerjük, hogy egyedül nem megy. Elmondjuk Istennek, hogy hol döntöttünk rosszul, hol kuszáltuk össze az életünket, és ő azt mondja: “Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös” (Iz 40,4). (Írom ezt úgy, hogy én is járok gyónni, és nekem se mindig könnyű rávennem magam).
2. Nem a bűneid a fontosak – Isten szeretetével találkozol
A bűnnel nem az a legnagyobb baj, hogy megtörtént – az már a múlt (nem tudsz már vele mit kezdeni). A legnagyobb baj az, hogy jelenleg elválaszt Istentől. Nem az az igazi baj, ha elesünk, az igazi baj az, ha nem akarunk felállni. Isten meg akar bocsátani, nem tud mást tenni, ő ilyen: meghatja a gyöngeségünk, botladozásunk – mint ahogy minket meghat, amikor egy kisbaba járni tanul és elesik. Ösztönösen fel akarjuk segíteni. Nem akarjuk, hogy ott maradjon a földön. Istent nem is igazán az bosszantja fel, vagy nem az fáj neki a legjobban amikor elfordulunk tőle, hanem az, amikor nem vagyunk hajlandóak visszafordulni, amikor nem vagyunk hajlandóak elfogadni az ő bocsánatát. Mintha a kisbaba azt mondaná az apukájának: “Hagyjál, egyedül is fel tudok állni!” – pedig nem tud.
3. Csak kérd el a bocsánatot
„Bocsánatot kérek” – milyen szép ez a magyar kifejezésünk. Ha szükséged van kenyérre, felvágottra, elmész a boltba és beszerzed. A gyónás bizonyos szempontból hasonló ehhez. El kell menni a gyóntatószékbe és elkérni Isten bocsánatát a paptól, mint a boltban az eladótól. A különbség az, hogy már ki van fizetve: csak nézz a keresztre. Nem úgy megyünk gyónni, hogy hátha Isten megbocsát, talán, esetleg… Nem. Mindig megbocsát. Nincs olyan bűn, amit ne tudna megbocsátani. (Ki vagy te, hogy Isten pont neked ne tudna megbocsátani? Ha Vianney Szent Jánost kérdezed, ő azt mondja, hogy ez egyszerűen beképzeltség). A kérdés az, hogy van-e befogadója a bocsánatnak. Elmész-e érte? Elkéred-e?
4. Nem kell mindig sírni
A bűnbánat egy gyönyörű dolog – ez az a lelkiállapot, ami lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk Isten bocsánatát, ami már régóta ott van. De ez a Szentlélek ajándéka, nem lehet magadra erőltetni. Nem is kell. Már az is a Szentlélek munkájának a jele benned, hogy el akarsz menni gyónni. A tékozló fiú is belátja, hogy rosszul cselekedett, bevallja a bűnét – de nincs benne igazi bűnbánat. Inkább csak azért megy vissza, mert éhes, és nem annyira azért, mert sajnálja, hogy megbántotta az édesapját. Az Édesapja azonban – úgy tűnik, hogy – nem azt nézi, hogy mennyire bánja a tetteit a fia, vagy, hogy mennyire látta be a rosszat, amit tett – annak örül, hogy a fia visszajött, sőt már alig várja, elébe siet, befogadja, Rolex órát és Gucci öltönyt ad rá, és catering-csapatot hív a fogadásra, amit a tiszteletére rendez (vö. Lk 15,17-24). Ugyanakkor lehet imádkozni a bűnbánat kegyelméért, lehet kérni a Szentlelket hogy ajándékozzon meg vele. Megkérdezheted magadtól, hogy bánod-e amit tettél. Ha nem, akkor legalább bánod, hogy nem bánod? Valahol el kell kezdeni. A hálaadás nagyon sokat tud segíteni – felsorolni azokat a dolgokat, amiket köszönsz Istennek.
5. Mi van, ha megint ugyanazokat a bűnöket gyónom meg?
“El ne kövess direkt valami mást, csak azért, hogy “izgalmasabb legyen a gyónás” – szokta volt mondogatni a jó Snell György püspök atya (Isten nyugosztalja). Megvannak a magunk gyenge pontjai – a kisördög nyilván mindig ott támad. De van fejlődés! Ezt nem szabad elfelejteni. Ha valamiben előreléptél, meg szabad veregetni a vállad. A Szentlélek is dolgozik benned, nem csak a kisördög. Fontos észrevenni az ő munkáját is. Illetve el szabad mondani a papnak: „Ez és ez ellen nagyon küzdök, megint elestem, de legalább eggyel kevesebbszer, mint a legutóbbi időszakban”.
6. Szabad kommunikálni a pappal
Szabad kérdezni: „Ezt és ezt tettem, nem tudom, hogy bűn-e, de idehozom.” El szabad mondani, ha izgulsz. Ez már csak azért is segíthet, mert a pap sokszor nem ismer, nem tudja, hogy viszonyuljon hozzád. Kérheted, hogy segítsen, mert régen voltál utoljára, és nem megy olyan folyékonyan a szöveg, vagy nem találod a szavakat.
7. Készülj fel!
Keress egy jó lelkitükröt. Lehet találni az interneten is, vagy kérj a plébánosodtól, kérdezd meg a barátaidat. (Vagy itt van egy például, a NEK-ről). Rengeteget segít, ha felkészülsz. Te is magabiztosabb leszel. És nem gáz „puskázni”: felírni a bűneidet, legalább látja a pap, hogy készültél.
A gyóntatószék kicsit hasonlít az orvosi rendelőhöz is: mennél alaposabban mondod el a panaszaidat, annál jobban gyógyulsz.
Nem arra gondolok, hogy sztorizgass, inkább arra, hogy ne kerülgesd a témát, vegyél egy nagy levegőt, és mondd ki. És ne félj, nem fogod meglepni a papot, egy bizonyos számú gyóntatás után elég sok a hasonló eset. A gyónás szövegét is kiírhatod magadnak, ha nem vagy biztos benne.
Fotó: Dreamstime
8. Add meg a módját
Ha nagyon régen gyóntál, érdemes alkalmas időpontot keresni (pl. hétköznapi gyóntatási időpont, vagy akár külön beszélni egy pappal). De ha erre nem találsz módot, akkor csak menj be az első gyóntatószékbe, amit találsz. Illetve lehet kérni Jézust is: „Mester, eltávolodtam tőled, szeretném megbeszélni veled, kérlek adj rá egy lehetőséget!” Gondolod, hogy az ilyen imát nem hallgatja meg?
Konkrét tapasztalatból tudom mondani, hogy ilyenkor a föld alól is elő tud teremni egy pap. A Szent István Bazilikában fordult elő velem, hogy betért a gyóntatószékbe egy fiatal lány, körülbelül 3 éve nem gyónt. „De jó, hogy most eljöttél. Mi hozott ide?” „Épp erre jártam, nyitva volt a bazilika. Bejöttem, leültem. Jó volt egy kis csönd. Aztán észrevettem a gyóntatószéket: ott van benne a pap, de egyébként üres. Miért ne?” Te keresed-e a lehetőséget?
9. Ne félj!
„Nagyon megbántottak amikor legutoljára gyóntam” – ez előfordul. Sokszor épp azért marad ki hosszabb idő, mert van az embernek egy rossz gyónási élménye. Sajnos mi papok is hibázunk néha. De nekem az a tapasztalatom, hogy sokszor félreértés áll ezek mögött. A legritkábban fordul elő, hogy valakiben rossz szándék lenne. Lehet, hogy egy papnak rossz napja van, fáradt (ő is ember), de az is lehet, hogy csak egyszerűen nem passzol a személyiségetek. Van, hogy nagy a sor, és az atya próbál a többiekre is odafigyelni, hogy ők is beleférjenek az időbe. Félre tud menni a kommunikáció. Érdemes az ilyen rossz élményt az imádságba bevinni. Ha jó szándékot feltételezek, mit akarhatott? De akár imádkozhatsz is a papért: “Jézus, add, hogy jó képviselőd legyen!” A gyónás mindig egy különleges beszélgetés, a Szentlélek ott működik benne, csak fel kell fedezni.
10. Felejtsd el!
Isten nemcsak megbocsátja a bűneidet, de el is felejti. A gyónásban nem azt mondja, hogy „Most szemet hunyok afelett, amit csináltál, de azért a végítéletkor majd még számolunk”. Jézus az Isten Báránya, aki egyedül képes elvenni a világ bűneit és a tiédet is. Erősebb a bűneinknél, megsemmisíti őket – ha hagyjuk. Éppen ezért a papnak is az a feladata, hogy elfelejtse a bűneidet. A gyónás után úgy tekint rád, mint ha meg sem történtek volna.
És ez nem is mindig nehéz egyébként. Még csak 2 éve vagyok pap, de többször előfrodult már velem, hogy rám köszönt valaki, hogy nálam gyónt, és még az arcára sem emlékeztem, nemhogy a bűneire. Képzeld el azokat a paptársaimat, akik 5, 10, 25 éve végzik a szolgálatukat. És akkor az igazán idős tiszteletreméltó atyákat még nem is említettem. És mondok még valamit: téged is arra hív, hogy felejtsd el. Értsd jól, persze tanulj belőle, de aztán felejtsd el, tudj előítéletek nélkül tekinteni magadra, bízni magadban. Nem azért, mert annyira tökéletes vagy, hanem mert az ő erejére támaszkodsz, aki tényleg képes megújítani. A gyónás egy igazi újrakezdés, tiszta lappal indulsz: “Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok (Iz 40,30-31).
Lőw Gergely atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás