„Isten szeretete nélkül a kereszt egy kínzóeszköz, de az Ő szeretetével megváltásunk útja” – mondta Szabó Ferenc József atya, a gyöngyösi ferences rendház házfőnöke, aki augusztus 28-án visszaadta lelkét a Teremtőnek. A miskolc-mindszenti templom 2021-es kálvária búcsúján, a szószékekről személyes, megrendítő, ám mégis derűs vallomással ajándékozta meg a hallgatóságot. Az ő szavait szemlézzük.
„A Jóisten a szeretetében őriz bennünket és a szeretetében átnyújtja azt a keresztet, ami személyes, ami nekem, neked szól, ami rád van szabva.
Amikor arról beszélünk, meg azt gondoljuk végig, hogy minden nap föl kell vennünk a keresztünket és úgy kell követnünk Krisztust, akkor valami hihetetlen nagy dologra gondolunk. Valami nagy dologra, amivel épp szenvedünk. Nekem ilyen volt a reggeli felkelés is. Ilyen volt a zsolozsma. Ilyen volt nekem az éneklés: eltalálom-e vajon a kezdőhangot vagy sem? Bátorság kellett ehhez minden alkalommal. Egy olyan kereszt, amiről nem is gondolná az ember, hogy kereszt, de föl kell venni, mert hozzád tartozik.
Annak idején, mikor Esztergomban szolgáltam, lett egy különleges feladatom, én lettem az Esztergomi Ferences Gimnázium sportpályájának a gondnoka. Kerítést kellett építeni, és hát először fejszével vágtam a fát, aztán utána lett egy Stihl-fűrészünk. És nagyon beleszerelmesedtem. De hát a Jóisten nem ezért hívott meg a papságra, hogy fákat döntögessek. Úgyhogy 2001-ben jött egy nagyon egyszerű betegség, úgy hívják, hogy sokízületi gyulladás.
Amikor fáj, az ember azt is meggondolja, hogy fölemelje-e a kezét. A Jóisten megtanította, hogy nem az a dolgom, hogy a fák mellett legyél, hanem az emberek mellett. Föl kellett venni azt a keresztet, hogy van egy szenvedélyem, arról le kellett mondani, mert a feladatom más volt. Azt a keresztet cipeld, ami neked van szánva.
És milyen jó, hogy én is így tettem, mert így elkezdtem „rendelkezésre ülni”. Beszélgetés, gyóntatás, tanácsadás. Nagyon megszerettem Mátraverebély-szentkutat, ahova rendszeresen járhattam gyóntatni.
Isten jóságának különleges megélése, hogyha az ember az Isten kegyelmét tudja közvetíteni.
A Jóisten nem hagyja el azt, aki Őt szereti, aki ragaszkodni akar Hozzá. Ha nem arra megy, amerre az üdvössége van, akkor a Jóistennek megvannak a sajátos eszközei, hogy visszaterelje. Akkor rádöbben az ember arra, hogy milyen jó, hogy visszaterelhet az úr, hogy arra megyek, amerre Ő szeretné, és viszem azt a keresztet, amely rám van szabva.
Tavaly megtudtam, hogy nem csak a sokízületi gyulladással, hanem egy kis daganatos betegséggel is meg kell küzdenem. Kicsit azt vártam, hogy olyan legyen a betegség, mint amit azok szoktak elmesélni, akik jönnek hozzám és mondják, hogy daganatos betegek: fájdalom, levertség, stb. De a Jóisten másképp vezet ezen az úton is. Ugyanazzal a szeretettel, de másképp vezet.
„Tedd a dolgodat, és menj az emberek közé és hirdesd az evangéliumot” – éreztem, hogy erre vezet Ő. Nem akarok mellébeszélni, tényleg bennem volt, hogy igen, lesz majd fájdalom, biztos, hogy lesz. Ez a Jóistennek az irgalma, rám van szabva ez a fajta kereszt. És a kereszthordozás ezért nagyon jó, mert
az Isten szeretetből olyan keresztet szab ránk, amivel üdvösségre tudunk jutni, ami Hozzá vezet.
Néha tiltakozunk, kérdezgetjük, hogy „Uram, hogy van, mint van ez velem, miért én?”
A válasz úgy is, hogy azért van ez a kereszt, hogy üdvösségre jussak. Akkor meg miért járassam rajta az agyam?
Elfogadom, hittel. És azt gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás sokat segít abban engem, hogy örülni tudjak annak a keresztnek, amim van.
Nem leányálom a kórházi kezelés. És nem csak azért, mert az ember rosszul van, hanem a kórházi létnek külön eleme a várakozás.
Megvan a maga ritmusa ennek. Leveszik a vért, vissza szépen a főépületbe, aztán leadni a vért. Utána a nővérnél bejelentkezni, hogy itt vagyok, utána várni, várni, várni. El lehet mondani a zsolozsmát. A rózsafüzéren befürödtem, mert a folyosón a betegtársak megbeszélése folyamatos, és az ember füle elcsábul: a figyelem megint elmegy. Böngészni lehet a netet, érdekes cikkeket. És egyszer behívnak, és akkor be lehet menni a doktor úrhoz, megvizsgál és meglesz az ítélet.
Azt gondolom, a kereszttel kapcsolatban egy nagyon fontos dologról tilos megfeledkezni. És elnézést, hogy az öregemet, Szent Ferenc atyánkat hívom segítségül ebben. Ő annak idején, amikor egy barlangban imádkozott és böjtölt, egy kettős kérést fogalmazott meg a Jóisten felé. És ez a kettős kérés azért nagyon érdekes, mert a kereszt titkában igazít el bennünket. Azt kérte: „Uram, engedd át élnem azt a fájdalmat, amit Krisztus élt meg a kereszten, de engedd átélnem azt a szeretetet is, ami Krisztust a keresztre vitte.”
Enélkül a kereszt értelmetlen. Isten és Krisztus szeretete nélkül a kereszt kínzóeszköz. De Isten szeretetével megváltásunknak az útja.”
Forrás: Új Misszió
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás