Mindenkinek mást jelenthet a bátorság. Van, aki hegyeket hódít meg, van, aki a belső szobájában, imában igazán bátor. Nem az számít, hogy az emberek látják-e a bátorságod. Az számít, hogy Isten hogyan tekint rád.
Mi az igazi bátorság? Miben rejlik egy bátor ember ereje? Egyáltalán mi számít bátorságnak?
Aki olyan introvertált személyiség, mint én, annak szinte mindenhez bátorságra van szüksége. Ahhoz, hogy szóljon, ha a boltban rosszul adtak vissza. Ahhoz, hogy fel merje venni a telefont, ha ismeretlen számról hívják. Ez csupán két példa, de mindkét esetben nagy bátorságra van szüksége annak, aki világéletében a „bocs, hogy élek” kategóriába zárta magát.
Én is ide tartoztam. Irigykedve néztem azokat, akik egyből megtalálták a helyüket egy új társaságban, akik mertek beszélgetést kezdeményezni, és akik nem a csendes megfigyelő szerepét adták maguknak. Sokszor úgy érzem, felesleges a múlt idő használata, mert még most is ide tartozom.
hirdetésSokszor úgy érzem, akkor vagyok a leghangosabb, amikor a szobámban magamban imádkozom.
Amikor szó az ajkamat el nem hagyja, csupán gondolatokkal kapcsolódom Istenhez.
Akkor hangosnak, egyenrangúnak és igen, bátornak érzem magam. Akkor az Ő ereje száll meg, és hirtelen úgy érzem, végre megváltoztam. Aztán eltelik egy kis idő, és mintha mi sem történt volna. Számomra ez azt jelenti, hogy talán nem is kéne megváltoznom. Hogy mindaz, amit én rossznak, értéktelennek látok magamban, az valójában tökéletes. Az én személyiségem része, vagyis Isten alkotásának a része. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy
Ő nem teremt selejtet. Ebből merítek erőt, valahányszor úgy érzem, nem vagyok elég bátor, elég jó.
De, az vagyok. És te is az vagy. Neki mindnyájan elegek vagyunk. Ez a legfontosabb.
Pászti Anna
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás