2022. 07. 12.

A kétségbeesett ember imája

Gyönyörű, ugyanakkor megrendítő imát hoztunk nektek. Mindannyiunknak ismerősek lehetnek a benne megfogalmazott gondolatok, kérdések, kételyek. 

Uram, beszélnünk kell.

Különleges szándékról, vágyakról és fogadalmakról, amelyeket nem tudom, hogyan mondjak el.

Azt mondják, a Te kapuid kopogtatás nélkül is nyitva állnak… én dörömböltem az ajtón, de nem jött válasz.

Reménykedhetek-e anélkül, hogy kételkednék a boldogságban? Tudok-e köszönetet mondani azért, amit kapok, anélkül, hogy arra gondolnék, úgyis el fogom veszíteni?

Bízhatok reményvesztetten?

Aggodalmak nélkül, anélkül, hogy számolnám a múlni nem akaró perceket, és a napokat, amelyek anélkül múlnak el, hogy haladtak volna? Nézd, a kezemben rózsafüzért szorongatok, az ajkaimról árad az imádság és a dicséret. És ilyenkor – ne haragudj rám ezért, én is küzdök ellene – félek, hogy nincs az imáim mögött senki. Félek, hogy nem vagy itt. Félek, hogy rájövök: a hallgatás mögött rejlő Isten nem néma, hanem süket.

Tudom, hogy nincs így, tudom, hogy hallasz és beszélsz is hozzám. De olyan nyelven, amelyet nem értek. Milyen nyelven beszélnek a mennyben?

Azt is tudom, hogy a Te terveid eredményesebbek, mint a mi terveink. De kérlek, magyarázd el, hogyan működik az isteni matematika, milyen képletekből lesz összeadás, amikor amit látok, az mind kivonást eredményez.

Ha nem értem a Te nyelvedet, sem az örökkévalóság számtanát, felmerül bennem: talán máshogy kéne imádkoznom. Talán valami nagyobbat kéne kérnem, mint amiket mindig szoktam: csak meglátni Téged a sötétség mögött a csöndben, eljutni a Te Akaratodhoz az érzéketlenségemből.

Teljes szívemből szeretni Téged. Teljes, mégis üres szívvel, hogy be tudd tölteni. Mennyi hely kell Istennek, hogy elférjen a szívemben?

Segíts létrehoznom azt az űrt, ahová elfér a végtelenség!

Forrás: Catholic Link

Fordította: Ungvári Ildi 

 

Borítókép - Fotó: Dreamstime.com
Ima
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás