Érezted már azt, hogy egy könyv teljesen beszippant, mintha együtt élnél a szereplőkkel? Vitted már magaddal a történeteket a villamosra, a boltba, a baráti társaságodba? Új rovatunkban Zolek olyan könyveket fog ajánlani hetente, amelyek garantáltan magukkal ragadnak, kikapcsolnak, izgalmas világokba repítenek el.
Az új rovatot ő maga, a későbbi ajánlók szerzője mutatja be.
Akármikor becsukom a szememet, látom magam előtt a hatalmas könyvespolcot, amely előtt apró gyerekként állok. Körbeölel Nagymamám hatalmas könyvtára. Ez a legelső emlékem és találkozásom, ha úgy tetszik: a könyvek iránti szerelembe-esésem pillanata. Nagyikámmal három évvel ezelőtti – 98 éves korában bekövetkezett – haláláig egészen különleges barátságban voltunk. Általa ismertem meg a valódi hitet, mely a háború borzalmaiban is erőt adott neki a túlélésben, és a könyveket is ő hozta közel hozzám az átolvasott, átmesélt találkozásainkon. Gyakran talált minket a délután Sopron kávézóiban, ahol könyvekről, a küzdelmeiről és a neki udvarló katonafiúkról beszélgettünk.
Mikor Budapestre költöztem, keresztény közösséget kerestem magamnak. A 777 csapat tagjaival is ilyen közegekben találkoztunk egymással. Az imádkozással és beszélgetéssel töltött délutánok erős indaként szőtték barátságunkat. Ez a közös hit köteléke. Egykor a Shoeshine riportere voltam, ezért is gyakran összefutottunk különböző programokon. Voltam cserkész, antióchiás, MKK-s, Shalomos, MEKDSZ-es és a 777 néhány alapítójával jártam a FÚZIÓ-ba. Mostanság a JEZSUITA77 közösséget építem a Párbeszéd Házában csütörtökönként.
Minden szerdán jelentkező rovatomban olyan könyveket és néha színházi és egyéb kulturális ajánlókat fogok írni, amelyek valóban érdemesek elolvasásra, megtekintésre.
Olyanokat, amelyek megríkattak, megnevettettek vagy elgondolkodtattak. Azt veszem észre, hogy gyakran gúzsba köt a választások végtelen lehetősége. Igyekszem azoknak sorvezetőt adni, akik hamar belefáradnak a válogatásba, keresésbe. Ez a rovat azoknak szól, akik maguk is ragadtak már órákat egy könyvesboltban, könyvborítókat olvasgatva és azon tűnődve, hogy a millió lehetőségből milyen nehéz is végül rábökni egyetlen egyre. De talán, mint a Harry Potterben a pálcáknál,
hirdetésnem is mi választjuk a könyveket, azok választanak minket. Csak hagynunk kell időt arra, hogy találkozhassunk velük. Ez a rovat egy ilyen tér lesz. Találkozni fogunk.
A kapcsolódás és a bátorítás az életmisszióm. Kedvenc igém is erről szól. „Bátorítsátok egymást minden nap!” (Zsid. 3.13.) Bárhová megyek, szívesen beszélgetek idegenekkel. Rendszeresen adok pozitív, megerősítő visszajelzést egy kávézóban, boltban stb. Nincs olyan villamos- vagy vonatút, ahol ne elegyednék szóba valakivel és ne vinnék el a beszélgetésekből valamit magammal. Általában elsőként könyvekről faggatom az embereket. Egyik kedvenc íróm, Carlos Ruiz Zafón így ír a könyvekről: „Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük.”
A rovatomban hétről hétre elsősorban szépirodalmi műveket mutatok majd be. Az ajánlók elején mindig megjelölöm majd, hogy kinek ajánlom a könyvet és spoiler nélkül mi volt a legfontosabb gondolat, amelyet hátrahagyott.
Minden írás végén lesznek kérdések, amik elmélkedésre hívnak majd. Ezeket akár ti is átbeszélhetitek a barátaitokkal.
Lesznek visszatérő kérdések és motívumok. Miután fiatalkoromban egy időre kerekesszékbe kényszerültem, nagyon foglalkoztat, hogy miként lehet a küzdelmekből lehetőséget faragni, mi a bátorítás szerepe, ezért ilyen típusú könyvekkel is találkozhattok majd. Keresem a válaszokat olyan kérdésekre, mint hogy hogyan érdemes és lehet egymás felé nyitottsággal hidakat építeni. Ezek a legmélyebb megéléseimből építkeznek, mert az életem egy részében én is mások bátorítására, mentorálására és megerősítésére szorultam. Hiszem, hogy hívő keresztényként ez alapfeladatunk. Egymásban erősíteni a jót, támogatni a jóra törekvést.
Fotó: Bodnár Patrícia
Ha velem tartasz, találkozhatsz Brené Brownnal, Szerb Antallal, Edith Éva Egerrel, Jordan B. Petersonnal és Roger Scroutonnal is. Egyaránt ajánlok keresztény és nem közvetlenül a hitről szóló könyveket. Azt gondolom, hogy fontos ismernünk olyan műveket is, amelyek nem a keresztény hitünkre építkeznek. Ezek szintén a másokkal való kapcsolódásban lehetnek segítségünkre. Készülök izgalmas extrákkal is, amelyek hidat építenek a hasonló könyveket szerető olvasók között.
Fél éve egy döbbenetes kisregény került a kezembe. Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja. Arról szólt, hogy valahol Dél-Amerikában leszakad egy híd, öt ember a híd omladéka alatt leli halálát. Az író a születésüktől a halálukig – a híd leszakadásának pillanatáig – végigkíséri ezt az öt életet és végül is az csattan ki a regényből, hogy ezek az életek valamiképpen összetartoznak, s a halál volt számukra ott és abban a pillanatban az egyetlen megoldás.
„Összetartoztak, mint azok a csillagok, amelyeket ugyanaz a vonzerő tart össze, s egyszerre hullanának szét, ha ez erő megszűnnék. Az élet valahol a mélyben, valahol a magasban összeér” – mondja a regény írója.
A legkülönfélébb életek is összefutnak valaki kezében.
Olvasás közben egy régen tapasztalt érzés kerített hatalmába. Közünk van egymáshoz. Mindig mindenkihez közünk van, mert egy kicsit összetartozunk. Sorsunk egy pillanatra bármikor váratlanul összeérhet. Lehet, hogy egy összeomló híd alatt. Lehet, hogy egy kis templom tölgyfapadján, míg vállunk összeért. Látod, a miénk máris összeért. “Betűkön ér össze, s Isten tenyerén az életünk…”
Farkas Zolek
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás