Itt az esküvőszezon, a nyár, a romantikus egymásra találások fő időszaka. Mindenki szeretne boldogan élni, amíg meg nem… Ez azonban sok munkával jár, kitartásra és szeretetre van hozzá szükség. Ehhez szeretne néhány gondolattal, tanáccsal hozzájárulni a 777 jegyesoktató házaspárja.
Panaszkodni nagyon egyszerű. Zsigerből jön, hiszen valahogyan szeretnénk távol helyezni magunktól a nehézséget, kiadni a feszültséget. Sokkal könnyebb és – valljuk be – néha jobb érzés a panaszkodás, mint a hálaadás. Mindez érthető dolog és fontos is, hogy megtaláljuk a stressz levezetésének egészséges módjait. Sőt, még ki is lehet beszélni a problémákat, de azt érdemes egy szakember vezetésével tenni, hogy ne öncélú siránkozás, hanem egy építő, előremutató folyamat része legyen.
Ugyanakkor van egy helyzet, ami rendkívül csábító tud lenni a panaszkodásra, főleg, ha a házastársunkról van szó. Lássuk be, senkinek nem tökéletes a párja, kisebb-nagyobb idegesítő, fárasztó tulajdonsága mindenkinek van. Az együtt töltött évek során ezek nőhetnek is, mi is belefáradhatunk, egy a lényeg: jólesik erről valaki mással is beszélni. Szülővel, tesóval, haverral, barátnővel, kollégával… Néha tényleg elég egy sóhaj és a megértő fülek már figyelnek is, rosszabb esetben a pletykás szájak tovább is adják a hallottakat. Első lépésben nyilván célszerű megválogatni kivel miről beszélünk. Ez nem csak a házasságunkra vonatkozik.
Második lépésként azonban gondoljunk bele abba is, hogy akivel megosztunk egy bizalmas dolgot a házastársunkról, az is ismerheti vagy akár ő maga is jóban lehet a társunkkal. Milyen érzés lehet panaszkodni a szívünk választottjáról az anyánknak, aki igyekszik nem beleszólni a házasságunkba, nem túlaggódni a dolgokat, és még szeretettel is fordulni a vejéhez, menyéhez? Panaszáradatunkkal mi magunk segíthetjük elő a rossza anyós/após – meny/vő viszonyokat.
Jegyesoktatói képzésen hallottunk egy ilyen mondást:
„Ne szidd nekem a házastársadat, ő az én barátom is.”
Könnyű elképzelni, mennyire megronthat egy barátságot, ha valaki rendszeresen rossz dolgokat hall a másikról. Ha én szidom a férjemet másoknak, vajon hogyan fogják utána őt megítélni? Vajon meg akarják majd hallgatni az ő verzióját? Vajon őszinte baráti örömmel fogják köszönteni, ha találkoznak? A közös barátainknál fokozottan érdemes odafigyelni, mit mondunk el a társunkról a háta mögött. Nem feltétlenül rossz szándékból, de ösztönösen ventilálunk, miközben nemcsak a saját problémánk nem oldódik meg, de végső soron a közös barátunkat is arra késztetjük, hogy válasszon kettőnk közül. Ennek pedig csak az lesz a vége, hogy eltűnnek mellőlünk a hiteles, őszinte barátok. Magunkra maradunk pont akkor, amikor segítségre, támogatásra lenne szükségünk. Ne hozzuk a barátainkat, rokonainkat ilyen kellemetlen helyzetbe!
Mit lehet akkor tenni? Ahogy már említettük, lehet szakemberhez fordulni. Lehet venni egy nagy levegőt és egymással megbeszélni az érzékenyebb dolgokat is. Közösen olvasni segítő könyveket, majd átbeszélni azokat. Imádkozni. Felkeresni közösen egy baráti házaspárt, akikben bízunk, és együtt átbeszélni a dolgokat. Egy a fontos: ne a másik háta mögött, önkéntelenül is játszmázva tegyük mindezt. Tiszteljük meg egymást és a barátainkat is!
Lábánné Hollai Katalin és Lábán Tamás
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás