Küzdünk ellene, azt mondjuk, hogy nem fontos, nem veszünk róla tudomást… gyakran félresöpörjük a fáradtságunkat, hiszen sok a teendőnk, a programunk. A fáradtság tudomásul vétele azonban nem jelenti azt, hogy gyengék lennénk. Sőt; ha a pihenést beiktatjuk mindennapjainkba, azzal feladjuk azt az illúziót, hogy mindenhatóak vagyunk.
A munka befejeztével jönnek a további feladatok, találkozókra megyünk, programokat szervezünk, feltöltjük az összes szabad helyet a naptárunkban. A pihenés elhagyása, elhanyagolása azonban következményekkel jár, mert pihenni nem luxus, hanem szükségszerűség. Fel kell hagynunk azzal a gondolkodásmóddal, hogy mindenért, mindenkiért mi vagyunk a felelősök. Nem vagyunk mindenhatóak, az erőnk és a képességeink végesek, az irányítás pedig nem nálunk, hanem Istennél van, aki akkor is munkálkodik, amikor mi pihenünk.
„Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.” (Ter 2,2) Isten is megpihent, mikor befejezte munkáját; „tartott egy pihenőnapot”, hogy hátradőlhessen és megcsodálhassa, amit teremtett.
Elégedett volt azzal, amit tett, és látta, hogy munkája jó. Mi vajon reflektálunk az elért eredményeinkre, hálát adunk azokért? Vagy pihenés és átgondolás nélkül hajtjuk magunkat? Emberek vagyunk, és a testünknek, fizikai állóképességünknek vannak korlátai. Egyszerűen nem arra vagyunk tervezve, hogy pihenés nélkül, állandóan programokkal legyünk lekötve és dolgozzunk. Még Jézusnak is szüksége volt pihenésre. Ő megérti, hogy a testünk min megy keresztül nap mint nap, ezért tudja, hogy nem vagyunk képesek folyamatosan aktívak lenni, és nem is várja ezt el tőlünk. A pihenés és az alvás feltölti a testünket-lelkünket, ezért olyan fontos, hogy napközben is tartsunk szünetet a munkánk vagy a tanulás során, elkerülve így a kiégést. Nem csupán a munkánk és a teendőink, de a túl sok találkozó, szabadidős tevékenység is okozhat kimerülést, vagy ha a közösségünkben nem tudunk nemet mondani bizonyos feladatok elvégzésére. Ha túl sokat vállalunk be, elfáradunk, és bár a programjainkat kipipálhatjuk, nem fogunk tudni teljes értékűen jelen lenni.
Fáradtan nehezebb figyelemmel és türelemmel lenni embertársaink iránt, nehezebb szeretni őket. Nehezebb Istenre figyelnünk, meghallani a hangját, nehezebben megy az imádkozás is, és kevésbé vesszük észre az apró dolgokat, melyekben ott van az Ő keze és gondviselése… és még a kötelességeink elvégzése sem megy úgy fáradtan, mintha kipihentek lennénk. A napok csak telnek egymás után, mi pedig halmozzuk a fáradtságot, és nincs meg az egészséges egyensúly munka és kikapcsolódás között. Vegyünk példát a mi Mindenható Atyánkról, aki egy teljes napot szánt a pihenésre, és bátran forduljunk Jézushoz, aki vár minket, hogy felüdítsen, és megtanítson minket a pihenésre is! „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítelek titeket.”
Fekete Ági
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás