Magamon is észrevettem, hogy kezd elborítani a készülődés miatt érzett pánik. Ilyenkor szeretek megállni egy percre és végiggondolni: vajon valóban megér ennyit az idegeskedésem?
Szeretek sütni, új recepteket kipróbálni. A problémát az okozza számomra, hogy alig tudok lemondani valamiről, amit szívesen kipróbálnék, így már ötféle kalács is van a fejemben, amit jó lenne elkészíteni idén. Azonban azt vettem észre, hogy bár nagyon szívesen kipróbálnám ezeket a recepteket, már most idegeskedem miattuk.
Mikor fogom bedagasztani? Mikor készítsem el a tölteléket? A család melyik fele örülne ennek vagy annak jobban? – amikor azt számolgattam, hogy az esti szertartás vajon mikor ér véget és utána be fogom-e tudni dagasztani a másnapi kalácsot, akkor leállítottam magamat.
hirdetésNem akarok a templomban ülve azon gondolkodni, mikor fog megsülni a kalács. Nem akarok emiatt hazasietni a végén. Észre kellett vennem, hogy az ünnep iránt érzett lelkesedésem, és kicsit a büszkeségem is – ami azzal szeretne felvágni, hogy fantasztikusakat süt -, előrébb került a lényegnél.
Ha te is tapasztalod magadon, hogy a fizikai készülés előrébb került a lelki tartalomnál, akkor állj meg egy percre és gondold végig, hogy mi az, ami már fölösleges. Megér ez annyit, hogy akadályozzon a feltámadás örömhírének megértésében, átélésében? Tedd fel ezt a kérdést magadnak te is.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás