Április 3-án, vasárnap tarjták Magyarországon az országgyűlési választásokat. A kampány végeztével osztjuk meg olvasónk, Pálinkás Mátyás gondolatait, amel
Tudom, elkéstem… Lehet, hogy már egy hete kellet volna írnom… Vagy lehet, hogy már négy éve, sőt, talán még régebben… Lehet, hogy 33 éve – bár akkor még nem is éltem… Az a gondolat ütött szöget a fejemben a legutóbbi szentmisén, a bűnbánati résznél, hogy a választások előtt is milyen jó lenne egy kicsit csendben maradni, egy kis lelkiismeret-vizsgálatot – amolyan lelki kampánycsendet – tartani.
Hibáimra gondolni:
- amikor családomban vagy egyéb életközösségemben hagytam magam és társaimat is belehajszolni egymás politikai hergelésébe… – Uram, irgalmazz!
- valahányszor a békétlenséget szítottam cinikus megjegyzéseimmel, elfogult kommentemmel… – Krisztus, kegyelmezz!
- amikor elfelejtettem tisztelni a másik „igazát”, hazaszeretetét, vagy magamban megkérdőjeleztem hitbeli meggyőződését… – Uram, irgalmazz!
Kedves Olvasó! Bár nem szeretnék lelkiismereted kéretlen hangja lenni, de megosztanám Veled azt a kérdést, amelyet magamnak is gyakran feltettem az elmúlt időszakban:
Ér-e annyit a bármelyik párt melletti véresszájú kiállás, mint lelki üdvösségünk és tisztaságunk?
Menjünk el szavazni! De tegyük ezt úgy, hogy akik másokra voksolnak, azokat is – a minden embertestvérünket megillető – elfogadó szeretettel hordozzuk imáinkban.
Pálinkás Mátyás
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás