Allie Beth Stuckey népszerű keresztény podcastcsatorna-műsorvezető, író, videóban magyarázta el, miért nem gratulált kollégájának, aki nemrég bejelentette, hogy homoszexuálisként béranyától ikreket várnak élettársával. Allie arra szeretett volna választ adni, miért nem tud gratulálni kollégájának, ugyanakkor hogyan tart fenn vele mégis jó kapcsolatot.
Allie Beth Stuckey adásaiban már többször világosan kifejtette, hogy mit gondol a házasságról a Biblia alapján, valamint a béranyaságról is elmondta már véleményét. Mielőtt a közvélemény elé állt, hogy az őszinte érdeklődőknek elmagyarázza, mi alapján nem ért egyet kollégája cselekedeteivel, privát beszélgetésben mondta el ugyanezen érveit a férfinak.
„Nehéz egyensúlyozni abban, hogyan szeressünk valakit, hogyan mutassuk ki neki ezt és a támogatásunkat bizonyos dolgokban, miközben hűek maradunk az elveinkhez, melyeket őszintén képviselünk is. Négy okot fogok mondani, amelyek miatt nem tudok Dave-nek gratulálni, sem nyilvánosan, sem privát beszélgetésben, bár nagyon szeretem őt és remek embernek tartom.”
Allie nem azért készítette a videót, hogy meggyőzze kollégáját, aki nem keresztény, hanem azért, hogy segítséget nyújtson érveivel más keresztényeknek, akik hasonló helyzetben vannak, vagy esetleg nem látnak tisztán a kérdésben.
Allie négy indoka a következő volt: nem tud ünnepelni valamit, amit Isten bűnnek nevez; hiszi, hogy a gyermekeknek alapvető joga van egy édesanyához és édesapához; a gyerekek nem szociális kísérleti alanyok; valamint nem tudja támogatni az elüzletiesedett béranyaságot.
Allie röviden kifejti, mit mond a Biblia a házasságról, valamint milyen radikális társadalmi kísérlet zajlik a szemünk előtt, melyre soha korábban nem volt példa, és következményei felfoghatatlanok.
„Minden egyes embernek, aki valaha élt a Földön, van biológiai apja és anyja” – mondja. A béranyaság esetében nemcsak a gyermeket, de esetleg a petesejtet is elszakítják az édesanyától, aminek beláthatatlan következményei vannak. „Tudjuk, hogy a gyermeket befolyásolják azok az élmények és traumák magzati korban, melyeket az anya él át. Édesanyaként tudjuk, hogy milyen fontos a születés utáni kapcsolódás, a bőrkontaktus, a szemkontaktus…stb Ezeket mind elmondják a nőknek terhesség során, mégis elvetjük ezeket, amikor arra kerül a sor, hogy két férfinak van szüksége egy gyerekre.”
Allie külön kiemeli, hogy a béranyaság valódi üzletté vált, holott „a nők méhének nem szabadna kiadónak lennie.”
Indokai felsorolása után Allie visszatér az alapkérdéshez: „Hogyan tudok tehát együtt élni egy olyan emberrel, akivel az alapokban teljesen mást gondolunk? Úgy gondolom, hogy beszélgetünk egymással, folyamatosan mellette vagyunk, támogatjuk azokban a dolgokban, amikben tudjuk. Isten képmására lett teremtve, ezért neki is fantasztikus értéke van, akárcsak mindannyiunknak. Tehát imádkozunk érte. Segítünk, amiben tudunk, továbbra is kedvesek vagyunk és igazságot mondunk neki szeretetben. Ez a célom.”
Bár Allie példája az amerikai közélet számára, különösen az őt hallgató keresztény konzervatív emberek számára volt égető kérdés, mindannyian tanulhatunk belőle. Élő példáját látjuk annak, hogy bár nem értünk egyet mindenkivel, adódhatnak olyan szituációk, amikor két teljesen mást valló ember baráti vagy munkakapcsolatba kerül. Ezek a helyzetek egyre elkerülhetetlenebbek lesznek, így meg kell tanulnunk úgy szeretni egymást, hogy közben nem adjuk fel a meggyőződésünket.
Még nem érkezett hozzászólás