Három év után befejezi a tartalmak készítését a Hodász András atya által vezetett Papifrankó – jelentettte be Instagram-oldalán a csapat. A közleményt változtatás nélkül közöljük.
“A mai napon véget ér egy korszak mindannyiunk életében. A Papifrankó csapata végleg befejezi a tartalmak készítését. Az elmúlt 3 év kitörölhetetlen emlék marad és reméljük, hogy amennyire nekünk kihívás, fejlődés és töltődés volt ez a szolgálat és munka, úgy mindannyiótok kapott valamit ezáltal Istenből, amivel közelebb került hozzá és az Egyházhoz.
Nagyon köszönjük a rengeteg támogatást, imát, jó szót és minden építő kritikát, amivel ti is hozzá tudtatok járulni a Papifrankó fejlődéséhez.
Isten áldjon benneteket!
hirdetésAndrás atya, Kiko, Boti, Kristóf”
A videóban Hodász András atya így fogalmaz a döntés hátteréről
“Az elsődleges oka a bezárásnak én vagyok. Az elmúlt hetekben-hónapokban több interjúban beszéltem arról, hogy nehézséggel küzdök, kiégéssel, depresszióval és egyéb problémákkal kell nap mint nap megküzdenem. Az elmúlt fél – egy évben a helyzet egyre csak rosszabbodott, rájöttem arra, hogy tennem kell valamit a saját életemmel, gyökeres változást kell eszközölnöm. Egyszerűen megfogalmazva, ha egy-két év múlva is segíteni szeretnék embereken vagy hasznos dolgot tenni ezen a világon akkor most tennem kell valamit saját magamért. Amikor áttekintettem az életem, akkor azt láttam, hogy a Papifrankó nagyon sok stresszel, energiával jár, sok időt és figyelmet leköt, egyszerűen túl sok mindent csinálok egyszerre. Muszáj valahol visszavennem.
Az influenszerkedés egy nagyon nehéz harc, nagyon sok energiát emészt fel és nehéz állni azokat a viharokat, amelyeket influenszerként állni kell: nem csak a kommentek, a cikkek, a válaszvideók, hanem az egész így egybe. Kilépni a tűzvonalba és vállalni a véleményemet, megpróbálni változást hozni egy társadalomban az irgalmatlan nagy energia és nagyon sok támadás. Igen, tudom hogy ezt lehetett előre tudni, hiszen ez egy ilyen hely.
Egy dolgot nem tudtam előre, hogy én ezt nem fogom bírni.
Tudtam, hogy sok küzdelem és nehézség, hogy a viharban is ki kell állnom a véleményemért és az Egyház véleményéért – ez jobbára fedi egymást. Amikor hidat akarsz építeni – márpedig én ezt akartam a társadalomban, a különböző csoportok és nézetek között – akkor fontos hogy ez a híd olyan erős legyen, hogy a vihart is ki tudja állni. Arra jöttem rá, hogy nekem az alapjaim sajnos nem elég erősek. Ezért kezdtem el az önismereti utat, azért kezdtem el dolgozni magamon, hogy újra meg tudjak erősödni. És lehet, hogy egyszer újra meg tudok erősödni, de ez egyelőre nekem túl sok volt, ezért le kell állnom, vissza kell vennem a tempóból.
Nagyon nehéz felvértezni magadat a rengeteg levél, visszajelzés, lejáratás, erkölcsi megsemmisítés ellen. Ez egy nagyon nehéz közeg. Hihetetlen jólesett, és ezen a ponton szeretném megköszönni, amikor cikkírok, influenszerek, véleményvezérek kiálltak mellettem. Köszönök minden támogató videót, cikket, kommentet, minden támogatást, amit kaptam. Az online bullying és online lincselés világa képes sebeket okozni: a Bölcsesség könyve úgy fogalmaz, hogy az ostor csak a bőrt tépi fel, de a bántó szó az a csontot töri össze. Ezt az igazságot a saját bőrömön tapasztaltam meg. Nagyon hálás vagyok mindenkiért, aki kiállt mellettem, a legnehezebb pillanatokban ez tudott segíteni. Örültem volna, ha odafentről kicsit több bátorítást kapok vagy akár csak egy jó szót, de ezt a hiányt elfogadom.
[…]
A szekértábor logika alapján sikerült elérni azt is, hogy mélyen hívő katolikusok is képesek voltak engem teljesen leírni, pusztán azért, mert nem minden egyes ponton mondtam ugyanazt, amit ők mondanak. Elfogadhatóvá vált egy pap erkölcsi, emberi és méltóságbeli totális megsemmisítése még egy hívő katolikus számára is, pusztán azért, mert az a pap mert kérdéseket felvetni – vagy akárcsak tévedni. Nincs kizárva, hogy bizonyos megnyilatkozásaimban tévedtem vagy rosszul döntöttem. Már az ember és az emberi méltóság sem szent, erről az útról vissza kell fordulnunk. Kis időre és magányra van szükségem: újra felépíteni magamat, hogy veletek lehessek a továbbiakban is. Nem a Papifrankó csatornán, hanem papként, plébánosként, emberként – köztetetek, veletek, értetek. Most erre van szükségem, hogy egyszer tudjak majd újra azzal foglalkozni, hogy mire van szükségetek.
Ezen a ponton szeretnék az elmúlt három év minden hibájáért bocsánatot kérni, azokért a mondatokért, amelyek átgondolatlanok voltak, rosszul sikerültek, megbántottam másokat. Tudom, hogy néha karcos a véleményem és ezt nem is tartom rossznak, mert izgalmas is lehet ha karcosan fogalmazunk, kicsit ugratva egymást – én is ilyen vagyok. De azt is tudom, hogy néha túl lehet ezt tolni és én is sokszor túltoltam. Vannak olyan mondataim, amelyekkel utólag már én magam sem tudok egyetérteni, általánosan is szeretnék bocsánatot kérni, ha bárkit megbántottam.”
András atya a 777 alapítótagjaként a mi buzdításunkra kezdte el Kikoval a vlogolást a Youtube-csatornánkon 2017 januárjában, így bennünket is megérintett a Papifrankó megszűnésének híre. Imádkozunk érte és őszintén bízunk abban, hogy sikerül újra megtalálnia lelki békességét.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás