Hol van Isten a bajban? – Beszélgetőest egyházi személyekkel és Tóth Gabival

A Szólj be a Papnak! csapata rendszeresen szervez kocsmai beszélgetőesteket, a legutóbbi alkalom a Hol van Isten a bajban? címet viselte. A szenvedés miértjéről, értelméről, és aktuális társadalmi témákról volt szó, újdonságként pedig mostantól nemcsak papok, lelkészek adnak választ a felmerülő kérdésekre, hanem egy-egy híresség is; elsőként Tóth Gabi énekesnő.

Mi is ez a kezdeményezés?

A Szólj be a Papnak! csapata olyan beszélgetőesteket szervez, melyeken társadalmi, hitbeli kérdéseket tárgyalnak meg a vendégek és a résztvevők. Ökumenikus kezdeményezésük öt éve indult útjára, a kocsmai evangelizációval céljuk elsősorban, hogy azok az emberek is megismerhessék az egyházak álláspontjait fontos kérdésekben, akik nem járnak templomba vagy gyülekezetbe. Az est során bátran lehet kérdéseket feltenni a meghívott vendégeknek, és a bátorságot egy ingyen sörrel jutalmazzák.

A szenvedéstől fejlődünk?  Miért van ennyi baj, ha mindenható Teremtő irányítja a világot? Isten azt bünteti, akit szeret? Majd csak odaát lesz rendben minden? Ezek a kérdések ihlették a legutóbbi fórumot, melynek során sokszor nemcsak a beszélgetőpartnerek, hanem a jelenlévők is személyes történeteket, nehézségeket osztanak meg életükből. Így indult a múltkori est is, amikor valaki elmesélte, hogy nemrég vesztette el egyik szülőjét, és egy ideje már nem érzi Isten jelenlétét. Nem érti, hogy mégis miért van ez, miért van fal közte és Isten között? Káposztásné Horváth Tünde református lelkésznő szerint “a hit több mint érzés, és van, hogy csak utólag látjuk valamilyen eseménynek az értelmét.” Tóth Gabi elmondta, ő is érezte már magát hasonló helyzetben, és úgy tudott lelkileg megerősödni, hogy elkezdett apró dolgokért hálát adni, például a reggeli kávéért. Fontosnak tartja, hogy a hit útján járva türelemmel legyünk magunk és Isten felé is:

“Ne sürgessük magunkat, legyünk türelemmel abban, hogy az Isten iránti bizalmunk újra felépüljön. Megengedhetjük magunknak néha, hogy a hitünk meginogjon.”

Igen aktuális kérdésként merült fel, hogy hol van Isten a háborúban és kinek a pártján áll? Hol van akkor, amikor nincs igazság? Czap Zsolt katolikus pap szerint nem Isten akarata az, hogy háború legyen, hiszen az bűn. Ahogy fogalmazott: nem Isten húzza fel az ágyúkat a domboldalra. Az is bűn volt, mikor Jézust megölték, hiszen gyilkosságról van valójában szó. Isten azonban mégis valami nagyon jót tudott kihozni ebből az elsőre elkeserítőnek látszó helyzetből: feltámasztotta a halálból Fiát. Fontos látnunk, hogy nem minden Isten akarata, ami a világban történik, de Isten ki tud az adott helyzetből hozni valami jót. És hogy kinek a pártján áll? Jézus a szenvedést magára vette. Nem elvette a világból, nem tüntette el, hanem magára vette. És mivel magára vette, így ott van a szenvedő emberben, akit épp bántanak.

Egy kérdező elmondta, hogy úgy érzi, a mai fiatalok sokkal nehezebben bírják a szenvedést; nem megerősödve jönnek ki egy megpróbáltatásból, hanem „kéz és láb nélkül”, és nem érti, vajon mi változott az idők során. Tóth Gabi szerint jóléti társadalmunkban nem edződünk meg, így nem készülünk fel a fájdalomra, nem úgy, mint az előző generációk. Ugyanakkor a szenvedésre szerinte máshogy kell tekintenünk: inkább a küzdelem szót használná, hiszen a céljaink eléréséhez is küzdenünk kell, és érdemes inkább arra fókuszálni, hogy erőt nyerhetünk egy-egy megpróbáltatás során. Káposztásné Horváth Tünde lelkésznő szerint ma a fiatalokat a hitelesség mentén lehet megfogni elsősorban. Ha mesélünk saját küzdelmeinkről, akkor ahhoz jobban tudnak kapcsolódni, és nem a megoldás megtalálása vagy a szenvedés feloldása a fontos. Czap Zsolt atya úgy gondolja, Isten csak bizonyos helyzetekben akarja a szenvedést, de alapvetően nem. Ő a szenvedést áldozathozatalként fogja fel, a fejlődéshez pedig muszáj áldozatot hoznunk, ezt megtapasztalhatjuk az élet különböző területein, így például a sportban is. El kell ismernünk ugyanakkor, hogy a szenvedés nem mindig vezet Istenhez, hiszen van, aki összetörik a megpróbáltatások terhe alatt.

Isten tervét, akaratát emberi szempontból gyakran igazságtalannak ítélhetjük. Megfogalmazódott egy kérdezőben, hogy miért van az, hogy kisbabák halnak meg, és gonosz tetteket végrehajtó emberek, például gyilkosok sokáig élhetnek? A kérdésre válaszolva több meghívott vendég egyetértett abban, hogy

Isten esélyt és időt akar adni a gonoszoknak arra, hogy megtérjenek, hiszen nem akarja, hogy akárcsak egy lélek is elkárhozzon.

Tóth Gabi kifejtette; nyilvánvalóan fájdalom és dráma az, mikor egy kisbaba, egy ártatlan élet meghal, ugyanakkor nem látunk a jövőbe, és nem tudhatjuk, hogy annak a babának, aki meghalt, mennyi szenvedése lett volna később. Így mondhatjuk, hogy Isten megkímélte őt a bajtól, a további nehézségektől. Fischl Vilmos evangélikus lelkész jól összefoglalta a kérdésre elhangzott válaszokat: szubjektív megítélés az, hogy kinek jobb, kinek könnyebb. Mindenkinek jó valamiért, és mindenkinek rossz valamiért.

Érdekes felvetés volt az is, hogy vajon mi a különbség a gondviselés és a szerencse között; azokra a történésekre, melyekre mi keresztényként azt mondjuk, hogy isteni gondviselés, mások azt mondják, szerencse. Mi tehát az igazság? Gabi szerint a szerencse is isteni gondviselés, nem tenne különbséget e két fogalom között. Káposztásné Horváth Tünde lelkésznő úgy fogalmazott, hogy egyértelmű gondviselés az, ha egy büntetést „papírforma” szerint meg kéne kapnom az életben, de mégsem kapom meg. A gondviselés egy ajándék, amit sokszor nem veszünk észre, mert természetesnek vesszük a velünk történt jót. Ha például egy barátunk kisegít, ad nekünk valamit, az is gondviselésnek számít.

Tartalmas beszélgetésnek lehettünk tehát részesei, még ha a szenvedés témaköre kimeríthetetlen is. Zárásként idehoznám Fischl Vilmos gondolatait, miszerint Isten mindannyiunkat megszólít, és sokszor a nehézségeken, fájdalmas igazságokon keresztül szól bele az életünkbe azért, hogy a jó útra térjünk. Bár a szenvedést nem kívánjuk, arra mégis vágyunk, hogy a jó úton haladjunk előre, így a lelkész úrral együtt mondhatjuk:” várom, hogy az Isten sokszor szóljon bele az életembe”.

Fekete Ági

hirdetés