A köztünk lévő különbözőségekre, sebekre koncentrálunk? Vagy megpróbálunk együtt haladni? – teszi fel a kérdést Debreczeni András, szegedi görögkatolikus segédlelkész az ökumenikus imahét alkalmából.
Szinte már klisébe illő jelenetek az amerikai filmekben a karácsonyi/hálaadási vacsorák, amikor mindenki összeveszik mindenkivel az asztal körül. Régen látott rokonok, barátok ülnek egy asztalhoz egy szép találkozás reményében. Kíváncsiak a másikra, szeretnék, hogy ez egy boldog találkozás legyen. Szeretnének együtt eltölteni egy szép estét. Mégis, különböző kellemetlen kérdések merülnek fel, különböző elvárásokkal találkoznak az asztal körül ülők, különböző titkok derülnek ki, különböző konfliktusos helyzetek jönnek elő, melyek olykor kellemetlen, olykor komikus helyzetekhez vezetnek. És ezekre a helyzetekre a szereplők újra és újra reagálnak, mely sokszor azt a veszélyt hordozza, hogy az este tragédiába torkollik.
Hasonló veszélyeket hordozhat magában a hozzáállásunk a most következő ökumenikus imahéthez. Elmegyünk egymáshoz vendégségbe, közösen imádkozunk, de milyen a mi hozzáállásunk? Nézzük, összehasonlítjuk a templomunkat, az énekkarunkat a másikéval? Összehasonlítjuk a lelkészünk/papunk szónoki tehetségét a mi közösségünk szolgálattevőjével? A köztünk lévő különbözőségekre, sebekre koncentrálunk? Vagy megpróbálunk együtt haladni?
hirdetésEgyütt haladni, közösen keresve az Istent. Az Istent, akit mindenki keres. Az Istent, aki mindenkit éltet. Az Istent, akire mindenkinek szüksége van.
Rajtunk múlik, hogy ez a találkozás milyen lesz. Keresem-e a közös pontokat? Keresem-e a találkozást? Keresem-e a másik embert? Ez az őszinte keresés nem vezet olyan komikus helyzetekhez, nem is vezet tragédiához. Helyette egy boldogabb élethez vezet. Egy felekezeteken átívelő találkozáshoz vezet. A másik emberhez vezet.
Debreczeni András, szegedi görögkatolikus segédlelkész
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás