Jószándékú írás egy tényleg jószándékú embernek.
Hodász András atya a legújabb videójában egy igazán fontos dologra hívja fel a figyelmet, amelyet azt hiszem, hogy mindannyiunknak komolyan kell vennünk: a fiatalkori depresszióra, az elmagányosodás problémájára, a kiutat és reményt nem találók egyre nagyobb tömegére. Külön családszociológiai kérdés, hogy vajon miért van egyre több olyan tinédzser, aki önértékelési problémákkal küzd, hogy vajon mekkora szerepe van a szülő-gyermek kommunikáció drasztikus csökkenésének, az apa hiánynak – és a leterheltségnek. Tényleg fontos téma, és örülök neki, hogy foglalkozik vele András atya.
Ami számomra nagy kérdőjel, hogy ezt miért volt fontos párhuzamba állítani az LMBTQ-lobbi témakörével, annak jelenlétének erőteljes megkérdőjelezésével. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kérdés politikai részével egyáltalán nem kívánok foglalkozni, így azzal sem, hogy szerencsés-e erről a kérdésről népszavazást tartani. Sokkal inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem érdemes egy valós problémáról úgy beszélni, hogy közben egy másikat bagatellizálunk.
Mert András atya, ha azt kérdezed, hogy van-e LMBTQ-lobbi, akkor az a válaszom, hogy kapcsold be a Netflixet. Nem találsz gyakorlatilag egyetlen olyan sorozatot sem, ahol teljesen oda nem illő módon ne jelenne meg egy homoszexuális karakter. Vagy nézd meg mekkora nyomás van a világ legnagyobb cégein, hogy trendi elfogadóvá tegyék magukat, hogy hogyan cserélődnek szivárványosra képmutató módon a világvállalatok közösségi profilképei, hogy szivárványos zászlóval rohannak be egy futballmérkőzésre, megzavarni a nemzeti himnuszt. Hogy hogyan lesz homofóbnak pecsételve az, aki csak annyit tesz, hogy felhívja ezekre a figyelmet, miközben tiszteli és szereti embertársait, de a bűnt bűnnek tartja. Ez nem valahol “a romlott Nyugaton” van, hanem itt, nálunk.
„Love is love” – nem emlékszel? Te magad indítottál God is love néven kampányt, hogy felhívd egy sokkal fontosabb szeretetre a lényeget. Azt mondod nincs LMBTQ-lobbi? Két éve kell magyarázkodnod egy olyan beszélgetés miatt, ahol az volt a „vétked”, hogy kiálltál azok mellett, akik homoszexuálisból heteroszexuálissá akarnak önmaguktól lenni. Egy emberként feszítettek keresztre azok, akik most büszkén hirdetik, hogy Hodász András atya nem tudja, hogy van-e meleglobbi. Ne már….
Teljesen egyetértek, hogy nagyon oda kell figyelnünk a tinédzserekre, mert óriási veszélynek vannak kitéve, a rájuk ömlő információk, a széteső családok, az online világba zárt barátságok és a túlterheltség korát éljük. Példaképekre van szükségük, akikre felnézhetnek, közösségekre, ahol felfedezhetik értékeiket és barátokat szerezhetnek. Olyan papokra, akik foglalkoznak velük, akik akarnak és tudnak is szót érteni velük. Mint amilyen magad is vagy, és amiért sokan becsülünk.
Ezért is különösen fontos, hogy ha az almát összehasonlítod a körtével, akkor ne bizonytalanodj el abban, hogy a körte létezik-e. Ez nem politikai kérdés, csupán annyit kell tennünk, hogy kinyitjuk a szemünket.
hirdetés
17 hozzászólás
Az LMBTQ-ideológia a nemi identitások szétesését nem társadalmi válságtünetként kezeli, hanem szabadságjogi ügyként tekint rá. Azt az illúziót táplálja, hogy a szabados nemi identitásválasztás egy helyes válasz a fogyasztói társadalom emberének a válságára, miközben a válság valódi okai rendre a szőnyeg alá lesznek söpörve. Az LMBTQ-ideológia tehát nem egy, a Hodász által említett súlyos válságjelektől elkülönülő valami, hanem éppen azok egyik elősegítője.
Egy elhanyagolt, magát kereső (és nem találó), életére megoldást, problémáira választ kereső fiatal nyitottabb lesz bármiféle propagandára.
Melyikkel kell kezdeni valamit? A tünettel (propaganda, ami hat), vagy a problémával (elhanyagoltság)?
No, megyek is játszótérre a lányommal.
Ők is sokat törődnek a 8 éves kislányukkal, ezért is vetették alá tesztoszteron kezelésnek, amikor kérte őket:
https://www.youtube.com/watch?v=Zg8J9z_u5BQ
Ő sem tűnik nagyon elhanyagoltnak:
https://www.youtube.com/watch?v=mvTncHeKrcg
Ugye Te sem gondolod, hogy ők el lennének hanyagolva? Mégis megindult a nemátalakítás, pedig ők körülrajongott kisgyerekek, nem pedig ahogy te írod “elhanyagolt fiatalok”. Ezt hogyan illesztenéd be a tünet-probléma hipotézisedbe?
Fogsz még találni mondjuk 300 hasonló esetet, és kábé nullát a fiatalkori depresszióról.
Jelent valamit?
Annyit biztosan megmutat, mi a hír, amire az emberek felkapják a fejüket, meg azt is, hogy ki az, aki ezeket a cikkeket megjegyzi/gyűjti, hogy promptul bedobja.
Közben a társadalomtudományok nem kirívó esetekkel, hanem nagy átlagokkal foglalkoznak. Kereshetsz még ezer példát, akkor is ott lesz a “médiaérdekességből” adódó torzítás, meg a 300 eset vs emberiség létszáma.
Mérd inkább úgy: hány önmagában bizonytalan, elhanyagolt fiatalt látsz a környezetedben és hány nemátalakító műtétre várót?
(Foglalkoztam egyetemista korúakkal, és az előbbi elég ijesztően gyakori volt.)
És továbbra is állítom: ha te nem adod meg a stabil érzelmi, ideológiai hátteret a gyerekednek, más fogja.
Attól, hogy a fiatalkori depresszió sokkal gyakoribb a gyermekkori nemi identitásválságtól, az még nem jelenti azt, hogy az utóbbival nem kell foglalkozni.
Attól, hogy infarktusban sokkal gyakrabban halnak meg, mint munkahelyi balesteben, az nem azt jelenti, hogy mostantól fügyülhetünk mondjuk egy építési területen a dolgozók biztonságára.
De ha nem a kirívó esetekre vagy kíváncsi, hanem a nagy számok statisztikájára, akkor álljon itt, hogy az USA-ban egy egyetemi tanszék nagy számú hetero – ill. homoszexuális pár által örökbefogadott gyermeket vizsgált. Az eredmény: a homoszexuális párok által örökbefogadott gyermekek között huszonötszörös (25x, jól látod) volt az öngyilkossági kísérletek gyakorisága. Szerintem ezzel már önmagában le lehetne zárni az egész LMBTQ témát.
Meg kell menteni a depressziós és egyéb nehézségekkel küzdő gyermekeket is, de az lmbtq áldozatait is.
Akkor jöjjön a tudomány:
A Svéd Egészségügyi és Szociális Tanács szerint 1500%-kal emelkedett a nemükkel elégedetlen fiatalok száma, 10 éven belül.
https://www.theguardian.com/society/2020/feb/22/ssweden-teenage-transgender-row-dysphoria-diagnoses-soar
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28245038/
A hangulati zavarok számának az emelkedése finoman szólva nem 1500%-os. Tehát a propaganda nem CSAK a különböző lelki problémák miatt terjed, hanem mert az amúgy „egészségeseket” is manipulálja.
Kedves Martí Zoli! Köszönjük a kristálytiszta gondolatokat! Bátorság, ne féljetek!
Nagyon jó a cikk, kedves Martí Úr, gratulálok. Valóban mindkettő probléma létezik, és mindkettőre érdemes megoldást keresni, foglakozni vele. Isten áldja Önt és a szerkesztőséget.
Nagyon jó cikk. Elég furcsa Hodász A. ilyen gyors pálfordulása.
Létezik ez a lobbi, igen. Elég, ha csak a volt finn belügyminiszterre gondolunk, akit annyi börtönnel fenyegetnek, mintha gyilkolt volna, pusztán csak egy bibliai idézet megosztásáért.
https://vasarnap.hu/2022/01/17/ket-ev-bortonbuntetes-varhat-a-finn-keresztenydemokrata-politikusra/
Nagyon sajnálnám, ha Hodász atya is elmenne ebbe a szó se róla, roppant divatos irányba. Gondoljunk csak a népszerűséget és high life-ot propagáló “teológusnőre”. Látom, hogy ezt tolja a média ,de: nagyon sajnálatra méltónak és céltalannak kell lenni annak, aki a nyilvános térbe tolja a bármilyen szexualitását, felvonulgat és közjóváhagyást vár a szexuális életére. Nem igaz, hogy el vannak nyomva, minimum békén hagyják őketmint bárki mást, feltéve, ha nem erre hivatkozva kérnek plussz jogokat.
A transz dolog pedig szorosan összefonódik ezzel. Ott a politika mellett még ugye a gyógyszerlobbi is tolja a témát, hiszen élethosszig tartó, drága kezelésekről van szó.
Sajnálom, hogy sok fiatal naiv, bedől az üres szövegnek, “loveislove”, mindenkit szeretünk és befogadunk. Pedig ugye, ott a cancel culture is: igen csúnya zaklatásban van része annak, aki nem ért velük egyet,.
A meleglobbi óriási veszély, de nekünk magyaroknak óriási szerencsénk van, mert Orbán és kormánya megvéd bennünket. Ő véd meg a migránsoktól és Sorostól is, koronavírust meg kétvállra fekteti, de még a csirkefarhát árát is befagyasztja! Nélküle elvesznénk az biztos!
Komolyra fordítva:Zoltán! Miért ne lehetne Hodász atyának más a nézőpontja mint ami a Te környezetedben elfogadott ?
Azt kérded, miért kell a két témát párhuzamba állítani? Szerintem azért, mert a Fidesz buborékban élő kb. 2,5 millió honfitársunk nem értesül a társadalom problémáiról, de lehet, nem is kíváncsi rá. Jól elvannak rémmeséik meg a nemzetiszín- pántlikás álmaik világában. Jól mondod, ideje kinyitni a szemünket, akkor Te is láthatnád mi van csili-vili stadionok világán túl.
De jó ez, köszönöm.
Kedves Cikkíró! Komoly kérdéseket vet fel az iménti írás. Elsődlegesen annak látszatát, hogy éppoly ideológia a cikkben képviselt, mint az említett “LMBTQ”, ennek megfelelően bárki úgy ír róla, ahogy az a mesternek nem tetszik, az azonnali korrekcióra szorul, még ha adott esetben pap is, és különben relevánsabb lehet ennek megfelelően az ő véleménye, mint a mester és gépezete politikától akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, de átitatott kiáltványa. Fel szeretném tehát hívni a kedves Szerző figyelmét, hogy amit ebben a cikkben elkövet, az nem más, mint a videó készítője szavainak kiforgatása, már-már annak szándékos vagy szándék nélküli karaktergyilkossági kísérlete, miközben amögé bújik, hogy állítása szerint nem politikai okokból teszi mindezt, jóllehet ezt követően szóról szóra lefutja a “kötelező köröket”. Kérdezem én, amennyiben nem ért egyet a karaktergyilkosság vádjával, vajon mit implikál annak árnyalt leírása a mindennapi megvezetett ember számára, hogy “Hodász András tagadja a meleg-lobbi létét”? Vajon tehát Ő is az említett irányzat tagja, esetleg pénzt kap nyugatról; milyen mögöttes gondolatok felébresztése volt pontosan a cél annak érdekében, hogy eltereljük a figyelmet egy olyan kérdésről, amit végre egy egyházi személy is fel mert vetni? Fontosnak tartom hozzátenni, hogy a cikkben bírált papnak nem vagyok követője, ez nagyjából az első videó, amit megnéztem tőle. Ezt az oldalt sem követem, teljesen véletlenül botlottam bele ebbe az írásba, melynek címe erőteljesen felhívta a figyelmemet: nem személyes vagy érzelmi természetű tehát felháborodásom, azt egyszerűen a józan ész diktálja. Ezek után pedig hadd fejtsem ki, hogy miben nem értek egyet a fentebb leírtakkal. Az elsődleges állítás, amit megfogalmaz, miszerint a videóban készítője megkérdőjelezi, tagadja, hogy a meleglobbi létezik. “Nézzétek, nem tudom, hogy valóban létezik-e meleglobbi, nem tudom, hogy valóban reális veszély-e…” Az ilyen témákra érzékenyeknek is érthető módon átfogalmazva: lehet, hogy van egy ilyen kérdés, amelynek nagyrészt politikai töltete van, de én ezzel nem kívánok foglalkozni, mert nekem a gyerekek lelki egészsége fontosabb a politikánál. Elbagatellizálja ezzel azt a kérdést, amelyet annyira fontosnak tart -és amelyet mellesleg, mily meglepő, a kormány jelenleg egyik fő propagandájaként használ? Akár ezt is kimondhatnánk, azonban ez önmagában félrevezető féligazság. Valójában azt kritizálja ezáltal véleményem szerint, hogy van ennél a kérdésnél jóval lényegesebb is napjainkban, amellyel ugyanakkor vajmi keveset foglalkozunk, mivel a fiatalok depressziója köré épített propagandával valószínűleg jóval nehezebb lenne szavazókat, és főként választást nyerni. Minden bizonnyal az egyébként szerintem egészen ötletesen humorosra sikeredett bevezető is ezt a problémák súlyához mérten aránytalan kommunikációt bírálja, bár elképzelhető, hogy egyeseknek ez már a felségárulás kategóriája alá tartozik. Szerintem különben végtelenül egyszerű megérteni, ha az ember valóban meg akarja érteni, ennek a videónak az üzenetét, nem kell hozzá három diploma, de még egy OKJ se. Kérdés, hogy valóban meg akarjuk-e érteni, a valódi kérdésekkel akarunk-e foglalkozni, vagy fel kívánunk-e ülni mi is a vonatra, mely a teljes szellemi nihilbe visz. Mellesleg nem teljesen értem, hogy miért “almát a körtével” erről a két kérdésről párhuzamosan beszélni, azokat egymással összehasonlítani. A Szerző szerint mind a kettő egy olyan probléma, amely napjainkban nagyon komolyan érinti a fiatalokat, nem látom indokoltnak tehát, hogy két külön kategóriaként kezelje. A jelen valóságában persze valóban egészen különböző jellegű kérdésekről van szó, hiszen egyrészt, ahogy az a videóban is meg lett említve, “hiába érjük el, hogy a gyerekek megmaradjanak a születési nemükben, hogyha felvágják az ereiket, vagy felakasztják magukat”, főként viszont az egyik emberekbe sulykolására elköltenek az adónkból milliárdokat, a másikra pedig egy fillért sem annak ellenére, hogy belátható okokból talán fontosabb volna azzal foglalkozni. Persze azt egy szóval nem említette senki annak ellenére sem, hogy a Cikkíró rögtön ezt vizionálta, hogy ne lehetne a két témáról párhuzamosan beszélgetni.
Kedves Gábor!
Először is szépen rendezett, igényes levelet írt, elismerésem.
De bántás nélkül valamit nem értek azon emberek gondolatmenetében, akik szerint az érintettek mennyisége alapján kell a problémák megoldásának sorrendjét felállítani. Ha pl. szívinfarktusban sokkal gyakrabban halnak meg, mint munkahelyi balesetben, akkor ezen gondolatmenet alapján mostantól fügyülhetünk mondjuk egy építési területen a dolgozók biztonságára. Hodász videója valahogy így csapódott le – a fiatalkori depresszió sokakat érint, foglalkozzunk ezzel, a másikat meg hagyjuk.
De mi a kizáró tényező, ami megakadályozza, hogy csak ezzel, vagy csak azzal lehet foglalkozni. Szerintem attól, hogy emberibb kerékvágásba kéne terelni az oktatást, nevelést (amiben a szülők is jelentősen ludasak, mert a kor teljesítménykényszerének megfelelően iskola után ők küldik a gyereket még ilyen-olyan különórákra, nem az állam), attól még lehet azzal foglalkozni, hogy az óvodában ne tartsanak előadásokat nénivé operált bácsik a saját kisiklott elképzeléseikről.
Erre persze lehet mondani, hogy na ez azért túlzás, ilyen itthon nincs. Egyelőre még nincs, egyelőre csak pride felvonulások, LMBTQ mesekönyv terítések, “Legyél meleg” plakátkampányok vannak. De a hangsúly a “MÉG” szón van, mert régi tapasztalat, hogy ami ma van “Nyugaton”, az pár év, és itt lesz. És ezt vagy most előzzük meg, vagy már késői lesz a bánat.
Mert ami kint van ebben a témában, az felettébb nyugtalanító. Az USA-ban egy egyetemi tanszék nagy számú hetero – ill. homoszexuális pár által örökbefogadott gyermeket vizsgált. Az eredmény: a homoszexuális párok által örökbefogadott gyermekek között huszonötszörös (25x, jól látod) volt az öngyilkossági kísérletek gyakorisága.
De ha nem akarunk Amerikáig menni, jó nekünk az európai példa is: 10 év alatt 1500%-kal emelkedett a nemükkel elégedetlen fiatalok száma a Svéd Egészségügyi és Szociális Tanács szerint – ami nyilván komoly pszichés zavarokba viszi őket. Erre hogy lehet azt mondani, hogy marginális téma, ne foglalkozzunk vele.
Az már csak hab a tortán, hogy afelől bizonytalankodik, hogy létezik-e “meleglobbi”. Hát azért ha valaki fellő ilyen videókat a netre, amit rengetegen néznek, nézzen utána a témának. Komplett nemzetközi szervezeteik vannak, pl. International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association, nagy cégek pl. Coca-Cola és rengeteg más ezzel reklámozzák a termékeiket, Netflix és tsi. filmgyárak, az Európai Unió már kinevezett LMBTQ-ügyi nagykövetet (Riccardo Simonettit, aki egy gátlástalan provokátor)… . És már itthon is szépen egyre jobban építik ki a különböző ngo szervezeteiket. Hogy lehet erre azt mondani, hogy nem tudja, hogy ilyen létezik-e ilyen lobbi. Ez olyan kérdés, minthogy létezik-e Magyarországon gravitáció.
https://hang.hu/publicisztika/a-kormanymedia-leszamolasa-hodasz-andrassal-136952?fbclid=IwAR1rkxZV4D8nfPYlJRqqmAGEyfdAIEpV_ZRI_c-SPfTsn9FMqBdqFTu_XBw
“Hitet és tanúságot tett a meggyőződése mellett, s azóta némán tűri, hogy a hitetlen pogányok, a szemforgató farizeusok és a ravaszdi pénzváltók nyilvánosan megkövezzék. Bűne csak annyi, hogy valódi problémáról akart beszélni a kormány hecckampánya helyett – ez azonban nincs megengedve a törzsi gyűlölködés közegében, ahol mindössze kétféle őrület, az abszolutizálás hisztériája és a tagadás tébolya elfogadott.”
Sajnálom, hogy a 777 is beszállt Hodász András likvidálásába, még szomorúbb, ha ezt jószándékkal tette.