Szemle

„A személyes példámmal tudom motiválni a függőségben szenvedőket”

Hamar János drogfüggő volt, ma pedig már a Református Egyház Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Otthonának addiktológusa. Önmagára mentorként, mint egy útjelző táblára gondol: mutatja az irányt, de mások helyett nem tudja bejárni a gyógyuláshoz vezető utat. A Bizony, Isten című műsor egyik legújabb adását szemlézzük. 

„A saját sérüléseim vezettek ide, a Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Otthonba mentornak, magam is átmentem egy hosszú szerhasználati úton, amelynek 1999-ben lett vége, ezután elkezdtem keresni azt, hogyan segíthetnék hozzám hasonló sorsú srácoknak” – mesélte Hamar János addiktológus a kezdetekről.

Egy mentor feladata, hogy az ide érkező függőségben szenvedőket kísérje a változás útján. Az elején tartja, később elengedi a klienst. „Mindig úgy tekintettem magamra, mint egy útjelző tábla: mutatom az irányt, de helyettük nem tudok végigmenni a gyógyulás útján.” Ez alatt a kísérés alatt olyan kompetenciákat kapnak, amelyek segítik őket később, hogy megtartsák a józanság útját.

„Azt látom, hogy a személyes példámmal tudom motiválni az ő felépülésüket. Látom saját magamat bennük és át tudom érezni a problémáikat” – hangsúlyozta az addiktológus.

„Életem mélypontja az volt, amikor annyira besokalltam attól, hogy a szer mindent elvett tőlem, az érzéseimet, a kapcsolataimat, az összes pénzemet, hogy autó elé akartam ugrani. Nem akartam tovább függőként élni, így egyetlen útként azt láttam, hogy befejezzem a földi pályafutásomat.

Ekkor lépett be az életembe Isten: eltöltött az érzés, hogy van még egy utolsó esély, de ehhez segítséget kell kérnem”

– mondta el Hamar János. Hazament az út mellől és az édesanyját megkérte, hogy segítsen egy terápiát találni, ahol utat tudnak mutatni.

Azok a srácok, akik bejönnek ide és elvégzik a terápiát, mindennap harcolnak saját magukkal. Nekem ők példaképek” – utalt az otthon lakóira. Ugyanakkor – tért ki rá – a statisztikák azt mutatják, hogy sokan nem mernek segítséget kérni, szégyellik, hogy függők.

Az az első lépés tehát, hogy belássuk, ha gyengék vagyunk, és segítségre van szükségünk: innen léphetünk rá a változás útjára.

Borítókép - Fotó: Everst | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás