Miért ne lehetne egy ismert dalszöveg ima Istenhez?
Nemrégiben épp szentségimádáson voltam, a figyelmem már lankadt, és azt vettem észre, hogy Byealex Fekete című számának refrénjét dúdolgatom magamban, amit előtte agyonhallgattam.
„A szívem fekete,
Gyere fess rá
Kedves kis színeket:
Pirosat, sárgát;
Fesd át! Fesd át!
Fesd át színesre!
Igen…”
Első reakcióként leállítottam magam, hékás, most imádkoznom kéne, és nem szerelmes dalokat pörgetni a fejemben; néhány másodperc után azonban – ahogy jobban belegondoltam a dalszövegbe – rájöttem, hogy ez igazából egy ima is lehet Istenhez.
„Fekete szívem fekete sebbel feketét dobban…”
Ilyen ez a január, nem? Hiszen, ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég, na meg beköszöntenek a szürke hétköznapok, amelyek nem elég, hogy monotonok, de napsütés- és jóidő-mentesek (de még a hó sem világít az éjszakában). Január az év egyik legsötétebb időszaka, és az ünnepek elmúltával könnyen befásulhatunk. De valójában az év bármelyik periódusában ránk törhet a szomorúság, a levertség, előtörhetnek a fájdalmaink, és talán épp most a mi szívünk is fekete sebbel feketén dobban…
„Csak te vagy színes, szinte látom, ahogy színed robban…”
De van egy jó hírem; a január és a tél nem tart örökké. A szomorúság ideiglenes. És a levertségünkön is van, aki segíthet. Sokakkal együtt arra vágyom, hogy mély, tartós öröm lakozzék a szívemben, hogy a világban, a velem és a bennem zajló események csak a felszínen érintsenek; hogy békével tudjak fogadni mindent. Hogy a szívem ne feketén, örömtelenül dobbanjon, hanem színesen – az év és az életem minden szakaszában, legyen bár január vagy július. Hogy szín legyek a szürkeségben, reményt és örömet adjak. Hogy én is színesre festhessek másokat. Jézus maga az Élet. Ő tud nekem tartós örömet, békét adni, színt, reményt hozni az életembe. Ő színesre tudja festeni a feketét. Ott van kezében a paletta megannyi színnel, csak arra vár, hogy kérjem: “a szívem fekete, gyere fess rá! Fesd át színesre! Igen!”
Fekete Ági
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás