Mit mondott Pilinszky az Egyházról?

Megrendítően szép, ahogy Pilinszky János költő a hitéről és az egyházról ír. Erról szóló vendégírásunkat – Boór Bernadett tollából – hoztuk el nektek most.

Száz éve született Pilinszky János. Az elmélyült érzés- és gondolatvilágú költőről bármikor szívesen írnék. Sokszor gondolkodom, vajon ő hogy állt az Egyházhoz, hithez. Talányos megfogalmazásaiból ez utóbbi könnyebben kiderül, mint az előbbi. De most találtam egy régi interjúkötetben egy bekezdést, amiben gyönyörűen és mégis „pilinszkysen” reálisan fogalmaz az Egyházról, melyet szívesen osztok meg így az advent végén, a karácsony egyre tömörödő készületében, mert azt gondolom, az Egyház Jézus egyik legnagyobb ajándéka a számunkra.

„Nézd, én egyben vagyok teljesen biztos: hiszek Istenben a magam módján, végtelenül szeretem Jézust, ami majdnem több a hitnél, mert a szeretet több a hitnél, és hiszek az egyházban is – túl mindenen. Az egyház nekem olyan, mint egy nagy hajó, amin rengeteg dolgot kifogásolok. A tatján ott vannak a gőgnek és a kevélységnek a láncai, a hatalom kísértései, de mégiscsak ezen a hajón van az én helyem, és mégiscsak ez az a hajó, amely átszállít a zúgó folyón. Tudom, hogy nincs tökéletesség a földön. És elfogadni bizonyos értelemben a tökéletlent, ami mindennek ellenére a tökéletesség felé visz, azért – ez a maximum.

hirdetés

Ha az egyházat tökéletlenségében nem szeretjük, akkor magunkat sem szabad szeretnünk, és sem önmagunknak, sem másoknak nem bocsáthatunk meg soha.

Az egyház is, a maga hibáival, bűneivel egy tökéletlenség. Hajó, amin rettenetes súlyok és terhek vannak, de ami tendenciájában és hirdetett igazságaiban valódi közösséget jelent, mely révbe visz mindannyiunkat, átszállít a túlsó partra, az üdvösség mezejére. Szegény Tamási Áronról hallottam, hogy halála előtt fölvette az utolsó kenetet, ő, aki végig agnosztikus módjára élt. Mint kemény agglegény, konokul. Tudjuk, hogy egész élete kínzó kísértésekben telt el. És halála előtt, amikor már rettentő dagadtak voltak a lábai, ereje pedig fogytán, az utolsó kenetet kérte. Közben pedig ezt mondta: Mennyit gúnyolódtam ezen ! Meg a többi szentségen is. És milyen szép!”

Boór Bernadett

hirdetés