Vers

Lackfi János adventi verse – remek előadásban

Lackfi János Törékeny című verse önmagában is szép és mélyen elgondolkodtató, Ambrus Laura előadásában pedig különösen az. A VigadóArt videóját láthatjátok a cikkben.

Lackfi János Törékeny című verse Isten és ember kapcsolatáról szól, kezdve azzal, hogy törékeny kisbabaként küldte el nekünk egyszülött Fiát. A #jóéjtpuszi sorozathoz tartozó verset Ambrus Laura szerkesztő, műsorvezető adja elő, aki így jellemezte az ünnepi felkészülés időszakát: „Számomra az év legvártabb és legbensőségesebb időszaka az adventi várakozás. Igyekszem a nagy hajtásban esténként egy gyertya mellett elcsendesedni, ilyenkor a lényeg hangossá válik. Türelemre tanít és megbecsülni a célhoz vezető utat is, a maga folyamatában és változatosságával.”

Jó eszköz a művészet is arra, hogy gazdagodjunk és kicsit megálljunk így karácsony előtt!

 

Lackfi János: Törékeny

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

törékeny kisbabaként, hogy vigyázzunk rá,

mi pedig falhoz csapdostuk

az összes szóbajöhető csecsemőt,

hátha köztük lesz ő is,

nehogy elszaporodjanak,

nehogy elszívják előlünk a levegőt,

elvegyék a hatalmat.

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

hogy tanítson bennünket az élet útjára,

de mi felszisszentünk, kemény beszéd ez,

be se tartja a törvényt, s még ő beszél,

szétszéledtünk olyan gurukat keresni,

akik csiklandozzák a fülünket, mondván,

mi vagyunk a világ középpontja,

másokat szolgálni lúzerség,

érezzük jól magunkat a bőrünkben,

a többi nem számít.

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

hogy csodákat tegyen,

mi pedig vagy még több csodát követeltünk,

csak úgy, csettintésre, mint egy show-ban,

vagy előkaptuk a tudományos

módszertani kézikönyvünket,

mert mindent jobban tudunk, még Istennél is,

és egy-kettőre bebizonyítottuk,

hogy a csodák akkor se lehetségesek,

ha megtörténtek, így aztán nem hiszünk neki.

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

hogy meggyógyítson bennünket,

de mi azt firtatjuk, miért nem gyógyul meg

mindenki egyszerre, azonnal,

meg aztán a gyógyulások

talán nélküle is bekövetkeztek volna,

nincs bizonyíték, hogy nem,

és különben is, a lelkünket

ne akarja már gyógyítani,

nem igényeljük, hiszen

nincsenek bűneink, csak bütykeink,

vérfolyás, kelés, lepra, ilyesmi.

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

királynak szánta, de mi körözött,

köztörvényes bűnözővé tettük,

akinek mindenhonnan menekülnie kell,

akit alig mernek kézre keríteni,

mert olyan erővel és hatalommal beszél,

de aztán mégiscsak lecsaptunk rá,

kivontuk a forgalomból,

ne már, hogy valaki ilyen mérföldekkel

jobb legyen minálunk,

na, ha azt mondja, szeret minket,

hát most szeressen, ott, felszögezve.

Most is szeret még?

Most is. Hűha!

Borítókép - Fotó: Székelyhon.ro
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás