„Nem szeretném feladni a szabadságomat” – hangzott el egy házasságról szóló beszélgetésben a népszerű elképzelés. Sajnos, ha egy kapcsolatban azt érezzük, hogy nem lehetünk szabadok, akkor nem az elköteleződéssel van a baj, hanem rossz emberrel vagyunk együtt. De miért gondoljuk, hogy a házasságban automatikusan ez a rossz minta várna ránk?
„Jogosan tiltakozhatunk az ellen, hogy mind a hagyományos, mind a modern házasságfelfogás szerint két választásunk van. Vajon a házasság célja az, hogy lemondjunk saját érdekeinkről a család javára, vagy pedig az, hogy kiálljunk értük az önmegvalósítás érdekében?” – teszi fel a kérdést Timothy Keller A házasságról című könyvében.
Valóban egyre többen érzik úgy, hogy a házassággal lemondanak önmagukról, hiszen az áldozatvállalással és kompromisszumokkal jár együtt.
Azonban attól még, hogy kettőből egy lesz, a házasság továbbra is két különböző emberből áll: más természet, más családi háttér, más törések és sebek. Egy kicsit mindig mások leszünk, hiába válunk egyre inkább eggyé, hiába közösek a vicceink, az utunk, a célunk az életben. Ezt az egyedi, különleges énünket visszük bele a házasságba, akit nem kell feladnunk, hiszen a társunk is ebbe az emberbe szeretett bele.
hirdetésViszont az elkerülhetetlen, hogy mostantól ne csak a magunk javát nézzük, hanem a másikét is.
Ez pedig csak úgy tud jól működni, ha mind a ketten egyetértünk ebben.
„A keresztény tanítás szerint nem kell választanunk az önmegvalósítás és az önfeláldozás között, mert a kölcsönös áldozatvállaláson keresztül megvalósul a kölcsönös önmegvalósítás. Jézus lemondott önmagáról, meghalt önmagának, hogy minket megmentsen és megnyerjen. Mi is lemondunk önmagunkról, meghalunk önmagunknak: először akkor, amikor hiszünk az evangéliumban, és megtérünk, a későbbiekben pedig naponként, amikor alávetjük magunkat Isten akaratának. Jézusnak alárendelni magunkat a lehető legbiztonságosabb cselekedet, hiszen bizonyítékát adta, hogy akár a pokolba is leszáll értünk. Ezért nem kell félnünk attól, hogy elveszítjük önmagunkat” – írja Keller.
Keresztényként az életünk során mindenben tudunk támaszkodni Jézusra és az Ő megváltására. Igen, még a házasságunk során is.
„Mire van szükség tehát ahhoz, hogy működjön a házasság? Ismerni kell a titkot, az evangéliumot, tisztában kell lenni azzal, hogy ez ad erőt és mintát a házassághoz. A házasság megtapasztalása révén egyrészt feltárulnak előttünk az evangélium szépségei és mélységei, hogy még erősebben támaszkodjunk rá. Másrészt, az evangélium jobb megértése révén az évek során igazán elmélyülhet a házastársunkkal való egységünk.”
Hatalmas kihívást jelent emberi természetünk számára a házasság. Keller remekül megfogalmazza, hogy a titok az evangélium ismerete, ami erőt és mintát ad a házassághoz. Naponta tudjuk gyakorolni a megbocsátást, az önfeláldozást és a feltétel nélküli szeretetet. Hogy közben elveszítjük-e önmagunkat? Ha minél közelebb kerülünk Krisztushoz, akkor elveszítjük a régi, bűnös önmagunkat és nyerünk egy sokkal jobb, új természetet: egy új életet kaphatunk.
hirdetés
