2021. 11. 08.

Szép Ernő remek verse – Imádság

Szép Ernő magyar költő gyönyörű verse nem más, mint egy imádság Istenhez, a magyarok jövöjéért és a bűneink megbocsátásáért. Nem véletlen, hogy Reviczky Gábor színművész is felhívta a költeményre a figyelmet!

Ki űlsz az égben a vihar felett,

Én istenem hallgass meg engemet.

 

Hozzád megy szívem és ajkam dadog,

Hazámért reszketek, magyar vagyok.

 

A népekkel ha haragod vagyon,

A magyarra ne haragudj nagyon.

 

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,

Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

 

Szeresd, vigyázz rá istenem, atyám,

El ne vesszen a sötét éjszakán.

 

Mert itt a népek nem tudják, mit ér,

Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

 

Hogy nem szokott senkit se bántani,

Lassú dallal szeretne szántani.

 

Édes istenem, te tudod magad,

A bárány nála nem ártatlanabb.

 

Te tudod ezt a fajtát, mily becses,

Milyen takaros, mily kellemetes.

 

Te látod életét minden tanyán,

Te hallod hogy beszél: édes anyám.

 

Te tudod a barna kenyér ízét,

Te tudod a Tisza szőke vizét.

 

Te tudod, hogy itt milyen szívesen

Hempereg a csikó a füvesen.

 

Tudod a nyáj kolompját ha megyen,

Édes szőllőnket tudod a hegyen.

 

S keserű könnyeink tudod, Uram,

Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan,

 

S hogy víg esztendőt várunk mindenér

S hisszük, hogy lesz még szőllő, lágy kenyér.

 

Oh keljetek a magyart védeni,

Ti istennek fényes cselédei:

 

Uradnak mondd el forró, drága Nap,

Hogy kedveled te délibábodat.

 

Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,

Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.

 

Csillagok, értünk könyörögjetek,

Kis házak ablakába reszketeg

 

Szerteszét este mennyi mécs ragyog…

Könyörögjetek értünk, csillagok!

Borítókép - Fotó: Dreamstime.com
Vers
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás