Sohajda Levente és Sohajdáné Samu Zsuzsanna mindketten református lelkipásztorok, akiknek közös álmuk az volt, hogy egy olyan helyre költözzenek, ahova senki nem megy, és ott lendítsék fel az életet. Így vezetett útjuk egy Borsod megyei kis településre, Göncruszkára, ahol a családi élet mellett évek óta aktív missziót folytatnak.
„Krisztus hívása egy csoda” – ezzel a mondattal indul a lelkészházaspárról készült riport. Az elhívásuk azonban nem mindig volt egyértelmű; szolgálatukat egy kórházban kezdték betegek látogatásával, de ott elutasítással, kudarccal találkoztak. Rájöttek, hogy bár szolgálni jó dolog, hagyniuk kell, hogy Isten mutassa meg nekik, hol van rájuk szükség. Ehhez pedig meg kell állniuk, és őszintén magukba nézniük:
Ha szembenézünk önmagunkkal, az el tud vezeti a bűnbánatnak, az őszinteségnek arra a mélységére, ahol végre tudunk kiáltani, hogy: Uram, akkor add meg a Te utadat!
Megismerkedésük történetét is elmesélik, ami nem indult zökkenőmentesen: „először harcoltunk a szerelem ellen, aztán már nem harcoltunk, és így kiteljesedhetett.” Szerelmük gyümölcsei nemcsak gyermekeik, hanem az isteni elhívásra adott válaszuk nyomán kibontakozó élet. Házaspárként közös álmuk az volt, hogy olyan helyre menjenek, ahová senki nem megy. Komolyan vették Jézus „gyere és kövess engem!” hívását, így kirajzolódott az életútjuk. Göncruszkára költöztek, s szolgálatukat nagyban segítette a helyi református gyülekezet nyitottsága is, különösen, mikor úgy érezték, Isten valami „őrültséget kér tőlük”; például, hogy alakítsanak úgy egy iskolát 16 gyerekkel, hogy nincs közöttük tanár. De Istenben bízva megtették a szükséges lépéseket; nem arra tekintettek, hogy ők, mint emberek, mire képesek, és mijük van, hanem Istenre és az isteni elhívásra fókuszáltak. Vallják, hogy „nem szavakkal kell a legtöbb dolgot elvégezni, hanem élettel“.
hirdetésHogy pontosan milyen víziót kapott a Sohajda házaspár Istentől, hogyan lendítették fel az életet a borsodi településen, és miért kezdtek méhészkedésbe, az a róluk készült kisfilmből kiderül!
Egy másik riportban pedig Levente szemszögéből még többet megtudhatunk szolgálatukról:
Ha te is örömmel osztanád meg gondolataidat, történetedet a 777 oldalán ezzel tanúságot téve a hitedről és az általad vallott értékekről, akkor írj nekünk a kapcsolat oldalon!
(A publikálás jogát fenntartjuk!)
hirdetés
1 Komment
Göncruszka egyik legszebb emlékem legénykekoromból.1977 agusztus utolsó vasárnapján a ruszkai ref.parókia udvarán vehettem úrvacsorát kb. 45o fiatallal együtt.Aztán hétfő,kedd és szerda napokon egy ruszkai kath.fiúval és még egy erdélyi legénnyel segítettünk Bojtor istván tiszteletesnek a templomrenoválási munkáiban.Ott és akkor én nem éreztem,hogy Göncruszka egy kicsi és szegényes református gyülekezet lenne,de nem is figyeltem erre.
Örülök,hogy mostani fiataloknak is lehet a szive-csücske Göncruszka.