Joó Sándor református lelkipásztor nem véletelenül híresült el mély és elgondolkodtató, Szentlélekkel teljes igehirdetéseiről. Most tőle hoztunk nektek 10 nagyon szép idézetet. Érdemes újra meg újra elolvasni és a saját életünkre vonatkoztatni.
1.„Jobb szeretnénk, hogy Isten jöjjön velünk a mi utunkon, Isten pedig azt akarja, hogy mi menjünk vele az Ő útján.”
2. „Nem az dönti el az imádság által megtapasztalható erőt, hogy mit érzek, hogy milyen élményeim vagy tapasztalataim vannak az imádság meghallgatása terén, hanem Istennek az a sok-sok ígérete, ami erre vonatkozik! Többek között az is, hogy nagy erő van az igaz ember könyörgésében. Nagy ereje van akkor is, ha te semmit nem érzel belőle.”
hirdetés3. „A keresztyén jövőbeli várakozás arrafelé tekint, amerre Istennek a múltban már elvégzett és a jelenben folytatott tettei mutatnak.”
4. „Ne keresztyén elveket akarjunk vallani és keresztyén erkölcsi ideálokat akarjunk hangoztatni, vagy akár terjeszteni. Ez éppen az a bizonyos széles út: sokan járnak rajta, de ez nem visz az életre; hanem Jézust akarjuk követni, azt a Jézust, aki azért jött, hogy szolgáljon mindenkinek, és az életét áldozza másokért! Ez az a bizonyos keskeny út.”
5. „Nem lehet meg nem tért szívvel, újjá nem született élettel keresztyén erkölcsi ideálokat hangoztatni, érvényre juttatni akarni, mert az semmit sem ér. “Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Mk 8,34) – mondja Jézus.
Csak aki hajlandó meghalni, az kap új életet.”
6. „Nézzétek, ha mi emberek, képesek lennénk eleget tenni az Isten parancsainak, mi szükség lett volna akkor egyáltalán arra, hogy Jézus közénk jöjjön, és itt úgy éljen és úgy haljon meg, ahogyan élt, és ahogyan meghalt?! Az Ő tiszta és tökéletesen bűn nélkül való élete nemcsak példakép a számunkra – ám próbálja valaki utánozni, és úgy élni, ahogyan Ő élt -, hanem sokkal több ennél: Isten törvényének a teljes és maradéktalan betöltése helyettünk.”
7. „A tékozló fiú a maga tépett rongyaiban és a maga kiéhezett nyomorúságában igazán nem lehetett valami tetszetős látvány. De az atya karjai úgy ölelték át, ahogyan éppen jött.”
8. „Tisztáztuk-e már magunkban, hogy milyen alapon viszonyulunk mi az Istenhez? Félelem alapján, mint a pogány hívők? Vagy a saját érdemeink alapján, mint a zsidó hívők? Vagy pedig a kegyelem alapján, mint aki a megváltó Jézusban hisz?”
9. „Adjunk helyet magunkban Jézusnak! Nekünk is azt mondja ám, amit egyszer Pálnak mondott: “az én erőm erőtlenség által végeztetik el”. (2Kor 12,9) Nem úgy, hogy az én erőm, meg a te erőd együtt – hanem úgy, hogy az én erőm a te erőtlenséged által.
A jóra való teljes erőtlenségünkben számíthatunk mindig az Ő erejére, ami a lehetetlent is lehetségessé teszi!”
10. „Majd egyszer, a végén kiderül minden. Majd onnan, az út legvégéről visszatekintve világosodik meg az egész útszakasz, minden, az is, ami most talán olyan fájdalmas, ijesztő vagy sötét. Próbáld hát már most úgy látni, érzékelni és értékelni mindazt, ami olyan nehéz, hogy ezt mind egy kicsit már most is onnan felülről, a végéről, az isteni megoldás bizonyosságának a perspektívájából látod!”
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás